Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-16 / 3. szám
Nem szólok azon egyházpolitikai irányzatról sem, mely laikus műveltjeinket az egyházi jogoknak még szélesebb körű kiterjesztése, s befolyásuknak minél magasabbra emelése által hiszi és akarja egyháziasbakká és áldozatkészebbekké tenni; mert ez, jóllehet prot. elvből indul ki s a cél elérésére is kétségkívül hatalmas tényező volna, de a mi sokféle bajainkat épen nem orvosolná meg. S nagyon tartok tőle, hogy j egy pár évtized inulva, midőn több jogban nem ; részesithetnők őket, ezzel épen homlok egyenest ! ellenkező politikát lennénk kénytelenek zászlónkra írni, egyházunk megmentése- érdekében. Nem vagyok én ellensége a világiak befolyásának egyházi ügyeink vezetésére, — sőt méltányos, szükséges és üdvös dolognak tartom őket az egyházi jogok élvezetében részesíteni, illetőleg megtartani, s bizonyára én volnék az első, aki papjaink hierarchikus törekvései ellen sikra szállana: de ugy vélem, elmentünk mi már a jogok kiterjesztésében, azon határig, melyen túllépve, vallási és egyházi érdekeinkről feledkeznénk meg. Elhallgatom a magyarországi prot. egylet jóakaratú törekvéseit is, mely életrevalóságának máisok téren tanújelét adta; s részint egy tudományos theol. irodalmi vállalat alkotása s a missióügy lelkes felkarolása által, részint emberbaráti célok előmozdítása és főleg a magyarhoni prot. felekezetek testvéries érzületének bensőbbé tétele ós fokozása által, már is sok derék laikusnak nyerte meg rokonszenvét, tiszteletét és érdeklődését a valláserkölcsi célok és a prot. .egyházi érdekek iránt. De ez az egylet sem volt képes meg oly eredményt felmu'atni, melytől ama nagy baj orvoslását remélnünk lehetne. Ledorongolták, rosz hírbe hozták s nihilisztikus törekvésekkel gyanúsítják épen azok, akik a prot. egyház bajait, gyengeségeit ós érdekeit leginkább hangoztatják, s a kiknek ennélfogva e derék egylet terjedése, felvirágzása és működése fölött leginkább kellene örvendeni. Hanem bocsássuk meg nekik ez eljárást, s igyekezzünk őket kedvezőbb véleményre bírni ; mert eljő az idő, és ez nem messze vagyon, mikor ez egylet jogosultságát, fenállásának és működésének szükségét Debrecenben is belátják, s ha hozzánk nem is csatlakoznak, de hasoncélu szövetkezéseket bizonyára ők is fognak létesíteni. Mert erre nagy szükség van, mert e nélkül nemes céljaikat bajosan fogják keresztül vihetni. Csupán a pastoralis cura rendszeres behozatala érdekében kifejtett agitatiót említem, mely az ón meggyőződésem szerint is, hatalmas emeltyű lenne a laikusok vallásos gondolkozásának s prot. egyházi öntudatának emelésére. Úgyde ez agitatiónak idáig még fölötte csekély hatása volt a lelkipásztori gondviselés sikeresbé tételére, minthogy mindenkire kötelező életbeléptetése a lelkészi kar nagy részénél heves ellenzésre talál. De ha, mit szivem teljességéből óhajtok, a sok mindenféle akadály leküzdése után, óletbeléptethetnők is, s általa a prot. családok prot. öntudatát folyvást evidentiában tarthatnók is: kívánt eredményre csak akkor vezetne, ha az egyházi ós vallásos tudat a laikusok szivébe már előbb beoltva, megalapítva, gondolkozásuk ós cselekvésmódjuk állandó zsinórmértékévé volna téve. Hol van tehát a baj, s hogy lehet rajta segíteni ? erre igyekszem a következőkben feleletet adni. Nem ringatom magamat azon hiu álomban, mintha a bölcsek kövét, illetőleg a csalhatlanul javulást eszközlő gyógyszert feltaláltam volna, mert hiszen amit mondani akarok, még csak nem is uj; de teljes meggyőződésem, hogyha az általam most szőnyegre hozott tárgyat minden oldaláról megbeszéljük s minél előbb életbeléptetjük: nemcsak a baj tovább harapódzása elé emelünk kemény gátakat, hanem gyökeres orvoslásának útját is megegyengetjük, sőt biztossá teendjük. Én csak kiáltó szó vagyok a pusztában, de remélem, hogy jönni fog utánnam más, aki tudományával, tapasztalatával ós mesteri tollával gyenge szavaimnak erőt ós hatályt kölcsönöz. Ha a baj okát figyelmes szemekkel fürkészszük azt látjuk, hogy sok helyütt sajog, sok helyütt fáj a mi sokszor megkínzott prot. egyházunk teste. Meggyengültek a karok, elerőtlenedtek a lábak s még a belső részek is sok gondot adnak ós sokszor bút okoznak a szegény elalélt fejnek, mely azt se tudja, hol fáj, hol sajog jobban, s csak érzi, hogy beteg, hogy fölöttébb sok baja van, hogy isten súlyos keze nehezült gyönge vállaira. Ezért van, hogy orvosolni sem igen akarja és bírja magát, mert gyengének érzi minden tagját, minden részét, minden porcikáját. Pedig állapota még most nem oly aggasztó, hogy desperálnia kellene, s betegségét orvosolnia ne lehetne. De hogyan ? mily eszközökkel ?