Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-05-14 / 20. szám
egyenlőséget és testvériséget. S íme a szabadság i helyett Napoleon és a Bourbonok zsarnoki hatalma j alá került; benne egyenlőség és tesvériség helyett az önzés, nyereség-vágy és haszonlesés lett uralkodóvá. Szegény Franciaországot nem lehet kárhoztatni, hogy vallásával felhagyott, mert azon vallás, melyet ő ismert, elnyomóinak szövetségese vala. Franciaország egész vallását XLV. Lajos és Madame Maintenonban, Richelieu bibornok és Duboisban látá megtestesülve. A világ mindannyiszor megmenekszik a romlástól, és pusztulástól, a civilisáció ós a szabadság megszabadul a beteges állapottól és haláltól, valahányszor a hitéletben ujraébredés történik Lelkünk hit által szabadul meg nyűgétől, mert az Istenben s az isteni igazságban és isteni eszmékben vetett hit bátorságot ad ós munkásokká tesz bennünket. Azon hit, a mely ezt nem eredményezi, az egyátalában nem hit, hanem csak üres hiedelem, vagy puszta vélemény. A prot. egyházaknak teljesen igázok volt, midőn azt mondák, hogy hit által igazulunk meg; de szerfelett hibáztak, midőn a hit helyébe hiedelmet s emberi véleményt állítottak. Mert ekkor már azt tanítgatták, hogy az emberek bizonyos tanok hivése által üdvözülnek , — s a helyett, hogy a Krisztusban magában bíztak volna, arra lettek utalva, hogy a Krisztus személye és váltsága felől alkotott bizonyos vélekedésekben bízzanak. A Krisztus által megváltatni — attól fogva — annyit jelentett, mint a Krisztus felől alkotott hitformulákat elfogadni. Ez igen nagy tévedés, mely a protestantismusnak romlása, s mely minden haladásnak útját bevágta. Sőt a dolog már annyira ment, hogy a hit helyett a puszta szóbeli jóváhagyással is megelégesznek. Ha egy haldokló gyilkos csupán azt vallja, hogy ő bízik a Krisztus elégtevő áldozatának váltságában, gyakran azzal nyugtatják meg, hogy már ez által az üdvösség utján képzelheti magát. Azonban az „elégtevő áldozat" csakis egy név azon tanból, melyet Krisztus halálának az Isten akaratjára gyakorolt befolyása felől alkottak, j S igy magában a Krisztusban való hit helyett először is egy üres dogmát alkalmaznak, melyet a Krisztus , felől alkottak, — s aztán pedig azon tanban való értelmes hit helyett egy csupán csak szájjal vallott hitet helyettesítenek, mintha talán ennek elegendő | varázsereje volna egy haldokló lelkét üdvözíteni. Azonban a Krisztusban való hit, mely bennünket üdvözít, nem más, mint Istennek — a Krisztus által velünk megismertetett — végetlen kegyelmében, végetlen atyai szeretetében s végetlen isteni könyörületességében helyezett teljes bizalom. E bizalom ad belénk bátorságot ós reményt, — sőt képessé tesz bennünket arra, hogy az atyához lélekben fölemelkedvén, bünbocsánatért hozzá folyamodjunk; valamint képesít bennünket arra is, hogy tőle az örök szellemi befolyást elfogadjuk. Igy leszen aztán a hit tudalommá, igy leszen tapasztalatunk egy részévé, életünk megszokott tulajdonává. Az, ami előbb csak bizalom volt Istenben, Istenről való tudalommá leszen. Az, mi először gyermeki ragaszkodás vala, férfias ós biztos bizalommá érlelődik, melyet a tapasztalat igazol, s mely az általa előidézett öröm, béke és lelki erő által bizonyossá tétetik. Először azt mondjuk : „hiszünk Istenben, mint olyanban , ki a mi mesterünk, Krisztus által atyánkká lett", aztán pedig igy szólunk : „mi tudjuk, hogy őt ismerjük, mert parancsolatait megtartjuk." Amen! J. Freeman Clarké után angolból. Szabad egyház a szahad államban(Vége.) Kétségbe nem vonható, hogy e vállalkozás magába véve merész volt, de nem számitva az emberi ész és kedély féltékeny s fanatismusra hajló természetét, a lelkiismeret és hit dolgaira nézve : a kivívott eredmény ma már arról tehet a világ előtt bizonyságot, hogy W. R merész vállalata nemcsak hogy teljesen sikert és diadalt aratott, de egyszersmind a lelkiismeret és hit felsőbb világának egy szebb, jobb és boldogabb jövendőt is biztositott. Avagy csak példa és tanúság kedveért is lássunk a sokból némelyeket. A vallásügy teljes szabadságával, egészen kielégítő ; s hogy mennyire felelt meg hivatásának, bizonyítsa meg a gyakorlati eredmény, a vallásos buzgalom és a minden szent iránt élő kegyelet. Szerintünk „a vallás hivatása az egész életre hatást, befolyást gyakorolni; de csak közvetve és csakis befolyást^ mivel maga a vallás teljesen szellemi és folyvást benmaradó." Amerika e kívánalomnak megfelel ugyanynyira, hogy a mit a félreértett vagy elkárhozottnak hitt Renan mond 2 ) e tekintetben, a gyakorlati életben teljesen fellelhető. „A mi — úgymond — a tiszta vallást illeti, melynek épen az a feladata és törekvése, hogy sem egy felekezetté, sem egy különös egyházzá ne legyen, miért kellene annak oly helyzet zavarait előidéznie, a melyből semmi előnye nincs ? miér4 kellene a tiszta vallásnak emelni zászlót zászló ellen, mikor ő jól tudja, hogy üdvözülni mindenkinek és mindenütt lehet, hogy az üdvösség az érzelem nemességének azon mérvétől függ, a mit mindenki keblében hordoz." Amerika ez iránt teljesen tisztába van; zászló zászló mellett kitűzve, szabadon igér híveinek üdvösséget ; s midőn pld. Chichagó egy egész külön templom-városrészt számlál utczái közt, a nélkül, hogy egy szomszéd mormon, mennonita, methodista, baptista *) A hittani tudat jelene, Peti József. 1859. 2) Kenán : Apostolok I. 61.