Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

egyenlőséget és testvériséget. S íme a szabadság i helyett Napoleon és a Bourbonok zsarnoki hatalma j alá került; benne egyenlőség és tesvériség helyett az önzés, nyereség-vágy és haszonlesés lett uralko­dóvá. Szegény Franciaországot nem lehet kárhoz­tatni, hogy vallásával felhagyott, mert azon vallás, melyet ő ismert, elnyomóinak szövetségese vala. Fran­ciaország egész vallását XLV. Lajos és Madame Main­tenonban, Richelieu bibornok és Duboisban látá meg­testesülve. A világ mindannyiszor megmenekszik a romlás­tól, és pusztulástól, a civilisáció ós a szabadság megszabadul a beteges állapottól és haláltól, vala­hányszor a hitéletben ujraébredés történik Lelkünk hit által szabadul meg nyűgétől, mert az Istenben s az isteni igazságban és isteni eszmékben vetett hit bátorságot ad ós munkásokká tesz bennünket. Azon hit, a mely ezt nem eredményezi, az egyáta­lában nem hit, hanem csak üres hiedelem, vagy puszta vélemény. A prot. egyházaknak teljesen igázok volt, mi­dőn azt mondák, hogy hit által igazulunk meg; de szerfelett hibáztak, midőn a hit helyébe hiedelmet s emberi véleményt állítottak. Mert ekkor már azt tanítgatták, hogy az emberek bizonyos tanok hivése által üdvözülnek , — s a helyett, hogy a Krisztusban magában bíztak volna, arra lettek utalva, hogy a Krisz­tus személye és váltsága felől alkotott bizonyos vé­lekedésekben bízzanak. A Krisztus által megváltatni — attól fogva — annyit jelentett, mint a Krisztus felől alkotott hitformulákat elfogadni. Ez igen nagy tévedés, mely a protestantismusnak romlása, s mely minden haladásnak útját bevágta. Sőt a dolog már annyira ment, hogy a hit helyett a puszta szóbeli jóváhagyással is megelégesznek. Ha egy haldokló gyilkos csupán azt vallja, hogy ő bízik a Krisztus elégtevő áldozatának váltságában, gyakran azzal nyug­tatják meg, hogy már ez által az üdvösség utján képzelheti magát. Azonban az „elégtevő áldozat" csakis egy név azon tanból, melyet Krisztus halálának az Isten akaratjára gyakorolt befolyása felől alkottak, j S igy magában a Krisztusban való hit helyett először is egy üres dogmát alkalmaznak, melyet a Krisztus , felől alkottak, — s aztán pedig azon tanban való értelmes hit helyett egy csupán csak szájjal vallott hitet helyettesítenek, mintha talán ennek elegendő | varázsereje volna egy haldokló lelkét üdvözíteni. Azonban a Krisztusban való hit, mely bennün­ket üdvözít, nem más, mint Istennek — a Krisztus által velünk megismertetett — végetlen kegyelmében, végetlen atyai szeretetében s végetlen isteni könyö­rületességében helyezett teljes bizalom. E bizalom ad belénk bátorságot ós reményt, — sőt képessé tesz bennünket arra, hogy az atyához lélekben fölemelkedvén, bünbocsánatért hozzá folyamodjunk; valamint képe­sít bennünket arra is, hogy tőle az örök szellemi befolyást elfogadjuk. Igy leszen aztán a hit tuda­lommá, igy leszen tapasztalatunk egy részévé, éle­tünk megszokott tulajdonává. Az, ami előbb csak bizalom volt Istenben, Istenről való tudalommá le­szen. Az, mi először gyermeki ragaszkodás vala, férfias ós biztos bizalommá érlelődik, melyet a tapasz­talat igazol, s mely az általa előidézett öröm, béke és lelki erő által bizonyossá tétetik. Először azt mond­juk : „hiszünk Istenben, mint olyanban , ki a mi mesterünk, Krisztus által atyánkká lett", aztán pe­dig igy szólunk : „mi tudjuk, hogy őt ismerjük, mert parancsolatait megtartjuk." Amen! J. Freeman Clarké után angolból. Szabad egyház a szahad államban­(Vége.) Kétségbe nem vonható, hogy e vállalkozás magába véve merész volt, de nem számitva az emberi ész és kedély féltékeny s fanatismusra hajló természetét, a lel­kiismeret és hit dolgaira nézve : a kivívott eredmény ma már arról tehet a világ előtt bizonyságot, hogy W. R merész vállalata nemcsak hogy teljesen sikert és dia­dalt aratott, de egyszersmind a lelkiismeret és hit felsőbb világának egy szebb, jobb és boldogabb jövendőt is biz­tositott. Avagy csak példa és tanúság kedveért is lás­sunk a sokból némelyeket. A vallásügy teljes szabadságával, egészen ki­elégítő ; s hogy mennyire felelt meg hivatásának, bizo­nyítsa meg a gyakorlati eredmény, a vallásos buzgalom és a minden szent iránt élő kegyelet. Szerintünk „a vallás hivatása az egész életre hatást, befolyást gyakorolni; de csak közvetve és csakis befolyást^ mivel maga a vallás teljesen szellemi és folyvást benma­radó." Amerika e kívánalomnak megfelel ugyany­nyira, hogy a mit a félreértett vagy elkárhozottnak hitt Renan mond 2 ) e tekintetben, a gyakorlati életben tel­jesen fellelhető. „A mi — úgymond — a tiszta vallást illeti, melynek épen az a feladata és tö­rekvése, hogy sem egy felekezetté, sem egy különös egy­házzá ne legyen, miért kellene annak oly helyzet zava­rait előidéznie, a melyből semmi előnye nincs ? miér4 kellene a tiszta vallásnak emelni zászlót zászló ellen, mikor ő jól tudja, hogy üdvözülni mindenkinek és min­denütt lehet, hogy az üdvösség az érzelem nemes­ségének azon mérvétől függ, a mit mindenki keblé­ben hordoz." Amerika ez iránt teljesen tisztába van; zászló zászló mellett kitűzve, szabadon igér híveinek üdvösséget ; s midőn pld. Chichagó egy egész külön templom-városrészt számlál utczái közt, a nélkül, hogy egy szomszéd mormon, mennonita, methodista, baptista *) A hittani tudat jelene, Peti József. 1859. 2) Kenán : Apostolok I. 61.

Next

/
Oldalképek
Tartalom