Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

etc. etc. hitfelekezet polgára egymással szemben más akarna lenni, mint hazáját szerető honpolgár. A vallásfelekezetek nagy száma és legnagyobb szabadsága a vallásgyakorlatra nézve, nemhogy nem mutat viszszavonást, vagy a hit dolgait illető közönyösséget, de épen a legnagyobb buzgóságot és állami egységet teremt : szabad egyházat a szabad államban. Az iskola? az a lehető legnagyobb virágzásnak örvend. Az állam ugyan alapelveihez hiven, csak annyiban gondol a nevelés- és tanitással, a mennyiben mint állam érdekelve van de mivel itt az érdeklettek között ő a legelső, erkölcsi pártfogás és anyagi áldozatok árán az iskolaügyet semmi kívánalmat fent nem hagyó magaslatra emelte. A legutolsó gyarmatnak is van iskolája, és tanítója. A felsőbb tudomány és művészetek székhelye Boston, épen ugy mint a politikáé Washington, vagy mint a kereskedésé New-York. A régibb kimutatás szerint magában Bostonban 211 elemi iskola volt, New-Yorkban pedig a naponkint ismétlő iskolába járó gyermekek száma meghaladja a 100.000-et. 2

) Csak e néhány vonás is világosan mutatja azt, hogy a szabad egyház által kivívott és a szabad állam által biztosított eredmény ugy a valláserkölcsi, mint az iskolai életre vonatkozólag, nemcsak hogy nem hátrányos, de épen a legeslegszebb eredményekkel dicsekvő. Mondják azonban mégis, s meglehet nem alapnélkül, hogy : a mi Amerikában jó, az Eui'ópában (vagy épen nálunk) véghetetlen bonyodalmak kútfejévé válhatnék ; aztán meg, hogy ártalmas és teljesen lehetetlen is. Kisértsük meg feleletet adni ezen ellenvetésekre, s nézzünk szét társadalmunk kiválóbb viszonyai lelett, ha valyon betudnók-é bizonyítani az egyház szabadságának szükségét. III. A lelkiismeret, vallás és egyház szabadsága felől írva, nekünk nem lehet egyéb mást mondanunk, min^ az evangelium amaz ismeretes szavait, a mit Jézus mondott egy alkalommal az őt tőrbe keríteni akaró phariseusnak : adjátok meg a császárnak a mi a császáré, és az istennek a mi az istené; s mostani kifejezésmódunk szerint : az államnak a mi az államé, a lelkiismeret és hit követeléseinek pedig a mi azoké. Az őskeresztyén egyház teljesen ment volt minden állami befolyástól, függetlenül s szabadon intézve minden a vallásra tartozó belügyeit. N. Constantin után, hogy az egyház államegyházi rangra emeltetett, s hogy Pipin és N. Károly gazdag adományi által jogköre az állami ügyekbe való beavatkozásra nézve föltétlenül biztosítva lett: ez úton az állam szabadság a lett az egyház szabadsága által megtámadva. Hoszszu idők múlva az egyházi reformatió viszszaállitotta ugyan az eredeti tan tisztaságát, de az érdek s az elsötétített tudomány emberei nem is tudták többé a tiszta tudományt megérteni, vagy mert féltek annak „számításokat" nem ismerő hatalmitól : ezer és ezerféle akadályt emeltek az egyházi reformatió útjába. S ha a türelmetlenség és hatalom emberei, sokszor az általok használt fegyverekhez kényszeritették nyúlni az ellenfelet, az bizony nem a szabadsághősök hibája. Egyébiránt Luther és a többi reformátor, az egy Zwingli kivételével, mindazon nézetben volt, hogy az állam és egyházhatalom egymástól különválasztandó, és hogy az istenen kivül senkinek nincs joga a lelkek felett uralkodni A protestantismus tehát nemcsak, hogy nem lehet ellene a szabad egyház létesítésének egy szabad államban, de a mennyiben az államot épen az egyház, az ő autonomicus jogaiért vívott küzdelmében edzette meg, képessé téve ujolag arra, hogy szabad állam legyen • neki a szabad egyházat félteni nemcsak hogy oka nincsen, de a kor mozgalmai által megérlelt eszme létesítését épen az ő kötelessége siettetni. A protestantismus, miként azt már e cikk kezdetén jeleztük volt, épen hivatását látja abban, hogy az államot e tekintetben támogassa. A kath. és egyéb hitfelekezetek köréből, az u. n laicus osztály szintén várja és óhajtja az egyházi autonomiát, sürgeti a polgári házasságot, a lelkiismeret- és vallásszabadságot, vagy miként mi e cikk fölébe kiírtuk : „a szabad egyházat a szabad államban." A haladó század ötvenes éveiben csaknem oly ingerült küzdésbe keveredett az egyház az állammal, mint már régesrég az előtt, s az államok koronás fejeitől kicsikart concordatumok 2

) a szentszék hagyományos politicájára, egész a közelmúlt időkig teljesen kedvező eredménynyel voltak. Azonban Róma elesett! A szent várost, a nemzeti érzelem követelése az Olasz nemzetnek visszadta. Róma azonban, ha eltűri is az időt, de nem felejt el semmit; „Az alkudozás az idővel — mint egy hittudósunk mondta — másnak élet, neki halál" 3

.) Íme ott van a legközelebbi napokból Poroszország. Bismark vaskeze is alig képes az állam törvényeinek engedni nem akaró egyház legfőbb hivatalnokait megfékezni. Ott van Spanyolország példája, akár a múltban, akár a jelenben! Hit és lelkiismeretbelí szabadságának megkötözésével, állami léte is kockáztatva; jólléte elpusztítva, és az állam szabadsága az egyház fejetlen politicája által aláásva. Nem volna szükség, hogy az előző lapban elmondottakat ismételjük, de mivel a feltett kérdés azon részéhez értünk, hogy kivánja-é s érzi-é hát csakugyan s z ükségét e jelen kor annak hogy a szabad egyházat minden feltételeivel megvalósítsa: egy futó pillantást kell tennünk, az előbb írtakra. 1) Ismeretek Tára II. 613—5. 2) Sárospataki füz. V : VII. 646—7. Kovács J. Egyházjog 55 §. 2) G. Hoffman cath. Egyh. jog 57—62 §. 3) Sárospataki füz. V : I. 42.