Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

nagy haladás a civilizáció, tudomány, műrészét és irodalom terén ? Honnét az, hogy a gőzhajózás, vasutak, a villany-táviró, a fényképészet, táv- és nagyitó csövek használata, s ezer más találmány csak ker. országokban jött létre? Honnét van az, hogy ezen találmányok némelyike nem Törökországban, Indiában, Chinában avagy Afrikában jött létre? . , Onnét, mert a ker. világban, különösen a prot. keresztyénségben, van bizonyos folyton tartó várakozás az iránt, hogy holnap valami jobb leszen, mint volt ma; van benne élő reménynek szelleme, mely folytonosan működik. Más szavakkal a világnak megakadt civilizációja, Perzsia, India és China fejlődésének megfeneklése, a hit hiányának következményei. China kétezer évvel ezelőtt Európát az élet minden művészeti ágában és foglalkozásában meszszire fölülmulta. Neki már akkor volt tengeri iránytűje, könyvnyomdája, voltak mesterségesen készitett csatornái, szökőkútjai, lőpora stb. melyek Európában sokkal későbben jöttek alkalmazásba. Mi gátolta tehát Chinát a folytonos előhaladásban ? S mi akadályozta fejlődését annyira, hogy ma is csaknem teljesen oly műveltségi állapota van, mint volt kétezer évvel, ezelőtt ? Ennek oka az volt, hogy China megszűnt folyvást előre nézni; hogy bizonyos jövendőbeli jóban helyezett reményét, bátorságát és bizodalmát elveszité. Vagyis, hogy vallásos hite, amely elég erős volt öt a műveltség oly magas fokára emelni, már tovább vinni nem tudta. Yolt elegendő ismerete, de nem volt elegeudő hite. A mult héten mi az angoloknak Bostonból történt kiűzetése emlékünnepét ültük. Azon tény a hit erejének igen nevezetes bizonyítékát képezi. Webster azt mondá, hogy a mi őseink a forradalom alkalmával a vezér-szerepért küzdöttek. Vagyis nekik liitök volt egy eszmében. Hittek a jogosság eszméjében. Tudták, hogy az igizság az ő részükön van s hitték, hogy ennek kell uralomra jutni. Tudalmuk azt sugá nekik, hogy a küzdelem hoszszú és nehéz lesz, telve veszedelmekkel. Hitük azonban biztositá őket, hogy végre sikert fognak aratni. Midőn a brit csapatok ezelőtt egy századdal hajóra szálltak s Bostont örökre elhagyák, őseinknél az volt az első kiindulás a remélt dolgok valósága iránt, az volt az első bizonyíték arra nézve, hogy azon d dgok, melyek nem láttatnak, lassanként láthatókká lesznek. Azon közben, a loyalisták, azon emberek, kik saját nemzedékük közül legbölcsebbek voltak, saját szomorúságukra fölfedezték, hogy a világ szerénti bölcseség, Isten szerint bolondság. Bostonnak loyalistái — mint az én nagyatyám, ki őket jól ismerte, mondani szokta — jó és okos emberek voltak, akik a gyarmatokra nézve lehetetlennek tárták azt, hogy valaha sikert arathassanak azon küzdelmeikben, melyeket Nagy-Brittania parancsoló hatalmával folytattak. Azt mondák, hogy ostobaság és bolondság volna oly összeütközésbe keveredni, aminek végkimenetele csak romlás lehetne. Őseinknek volt világszerinti bölcseségük, de az nem volt a hitnek bölcsessége. S igy ezelőtt egy századdal kénytelenek voltak saját otthonaikat elhagyni, s régi társaiktól s emlékeiktől, ősi emlékoszlopaiktól s atyáiknak sírjaitól elszakadni, csupán azért, mert azon perc szelleméhez fölemelkedni képesek nem voltak. Az idő, amely az emberek lelkét megpróbálta, elkövetkezők,^ s ugy találta, hogy lelteikből hiányzik a hit. Ok félénk bölcsek valának, nézeteik bátorságával nem bírtak. És keserűen meg is szenvedtek azért, hogy nem volt bizalmuk sem Istenben, sem az emberekben. Midőn Jézus a hitnek fontosságát hirdeti, midőn az apostolok azt tanítják, hogy hit által igazulunk meg, ez alatt egyáltalábau nem értenek semmiféle hitformábau való hitet, legyen az bárminő szabatosan körvonalozott, bármennyire józan, s bármily okos. A hit so\kal mélyebb, mint az értelmen alapuló bármiféle elhívás. Az ember sokféle hitformával bírhat, anélkül, hogy azért jobbá, derekabbá válnék. A hit formák uj életet vagy haladást szükségképen nem eredményeznek. Az ördögök is hisznek ós retteguek, — de az ördögök nem szoktak megjavulni. Ezeknek van hiszékenysegük, de nem hitük. A hitet eredetileg Isten oltja az emberbe. Isten a gyermekbe ösztönszerű ós könnyen - hivő hitet olt, melynek segélyével az rendkívüli haladást teszen. Ahol társaság létezik, ott az az embernek embertársában helyezett hite kőszikláján nyugszik. Ahol valamiféle műveltségi állapot létrejött, mint pl. Chinában, Egyiptomban, Grörögországbau, vagy Rómában, az egyedül a nem látott dolgokba vetett hit által jött létre. Az ily művelődés aztán erőssé lett, a szépnek, művészinek, a törvényszerűnek, s hisznos dolognak eszméje által, amely először a lélek fenekén szendergett, s csak eszmény-képnek látszott, később aztán az életben valósulást keresett magának. A világ mindenkor eszmékbe és nem látott dolgok valóságába vetett hit által haladt előre. Amidőn Jézus eljőve, ez eszmék mindenütt el; valának homályosulva. A világ művelődése haladt ugyan elég jól előre, de csakhogy valami akadályozta. Valami mindent visszatartott, s a haladást megakasztotta. China és Iudia , valamint Egyiptom, Görögország és Rómának, úgyszintén Persia és Babilonnak műveltsége beteges állapotban volt. A görög ós római orákulumok elnémultak, és 39*