Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

PROTESTÁNS I ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal még,* mindig szolgálhatunk. II. A hit és tudalom. * Alapígék : Zsid. irt. levél II. r. 1. v. I. János köz. lev. 2. r. 3. v Ez alkalommal a vallásbeli hitről s tudalomrólszándékozom előttetek beszélni. Azon leszek, hogy kimutathassam a lélek ezen kétféle irányát, munkássága közti különbségét, valamint ezek viszonylagos fontosságát és gyakorlati alkalmazását. „A hit", mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője „olyan dolgoknak valósága, melyeket reménylünk, és amely dolgo'k nem lá ttatnak, az ok nak biztos megmutatója." E tárgynak ennél jobb meghatározását adni lehetetlen. A hit tárgya jövendőbeli jó, vagyis bizalom egy oly lényben, aki velünk jót teszen. Midőn azt mondjuk, hogy mi „hiszünk Istenben" ez alatt azt értjük, hogy mi bízunk abban, ami velünk Isten jósága folytán történhetik. Midőn azt mondjuk, „hogy mi bízunk az emberekben" ez alatt azt akarjuk érteni, hogy mi bizalmat helyezünk az emberekben, mint olyanokban, kik irányunkban igazságosan cselekesznek. Midőn pedig azt nyilvánítjuk, „hogy mi bízunk a Krisztusban" ez alatt azt értjük, hogy mi készek vagyunk bízni a Krisztusban, mint Istennek igazsága és szeretete kijelentésében, — mint aki képes arra, hogy ami bölcs tanítónk, üdvös barátunk, bűnből és gonosztól megváltónk legyen. A hit ennélfogva mindig valami jó, valami remélt dolog utáni várakozás. Hit nélkül a remélt dolgok sohasem lennének valóságokká. — A puszta üres reménykedés sohasem valósítaná meg azokat. De ahol a hit jelen van, ott azt eszközli, hogy a remény valósággá legyen. Ennélfogva a hit — a remélt dolgok valósága, s a nem látottak megmutatója. Igen sok dolog van, amit én nem látok, de azért * Lásd 18-ik szám. teljesen hiszek, s ez a hit gyakran épen oly világos bizonyság előttem azon dolgok léteiéről, mintha csak szemeimmel látnám azokat. Mert a hit nem valami magunk-szerezte dolog, s nem puszta üres hiszékenység; ezt belénk a teremtő oltá, mint olyat, amely lényeges föltétele minden növekedésnek, s minden haladásnak. A kis gyermek, kinek igen sokat kell tanulnia, igen nagy mérvű hittel bír, melyet a végre nyert, hogy azzal kezdje meg haladását. A gyermek bízik mindenkiben s hiszi, hogy mindenki bölcs, jó és erős; hiszi, hogy mindenki képes őt bármire tanitani s kész érette bármit is megtenni. S a gyermeknek ezen bizalma, a körülte levő legtöbb embert ténylegesen bölcsebbé, jobbá és erősebbé teszi, mint különben lett volna. Az emberek ama bizalom folytán sokkal készebbek a gyermekért, mint bárki másért, megtenni mindent, amire csak annak szüksége van, és sokkal készebbek gondolkodni a felett, amit a gyermeknek mondaniok kell. A felnőtt ember kérdését, midőn nem tudjuk, hogy mit válaszoljunk, gyakran tréfával ütjük el; de a gyermek egyszerű kérdését oly módon nem merjük elodázni. A társadalomban minden ember „hittel él." A társadalmi élet különben lehetetlen volna. Az üzleti dolgokban bizalmat helyezünk s hiszszük, hogy azokban a becsületesség a szabály s a csalás csak kivételes eset; e bizalom nélkül minden üzletnek egyszerre vége volna. Egymás Ígéreteiben bízni szoktunk, habár tudjuk, hogy gyakran csalódunk; de mindazáltal -kötelesek vagyunk másokban megbízni. Bízunk a kézművesekben, hogy munkáikat becsületesen elvégzik, habár gyakran ugy találjuk, hogy nem ugy történik a dolog. Rábízzuk magunk és családunk egészségét az orvosokra; vagyonunkat felügyelőre, megbízottakra, ügynökökre s törvénytudókra; életünket gyakran bízzuk gőzhajókra, melyek föllobbanhatnak, vagy köztermekre, melyek beomolhatnak. Házakban élünk, melyek ránk szakadhatnak, s kiraboltathatnak, vagy pedig a tűz áldozataivá lehetnek; s