Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

lan veszett zsivaj, nyávogás, röfögés, ugatás, fütty, klarinét, bögő. dob, síp-hang, ordittatva, üvöltetve, valami 100 életvidám, eleven vérű diák által. A macska ezen chaotikus, hangok hallatára egyenesen az ablaknak iramodott, de Megyeri, elébb, mint azt elbeszélni lehet, kiütötte macskája előtt az ablakot, ugy hogy a megriadt macska már a kiütött ablakon menekülhetett. „Egy garassa sincs a cetus cassájában *) — mondá Megyeri — azért praevéniáltam." Ezen macskazenének főfő rendezője Kiss Ádám volt, és ezen tény is bizonyítéka annak, hogy kedélye vidám, életeleven, hogy ne mondjuk csinytevésre hajlandó vala, mint minden egészséges vérű emberé. Boldogult édesatyámtól nem lehetett elvitatni, hogy a macskazene, a Megyeri macskájának adott megtiszteltetésben veszi eredetét. Debreceni élményeiről többet nem tudok. Azok, kik hajdan mint csintalan pajkos diákok fújták a macskazenét, ma már többnyire igen csöndesen viselik magokat, legtöbben a sírban; a kik még élnek mint Fábián Gábor ur is, már a 80-as éveket tiporják. Pápára triennis deáknak ment Kiss Ádám. És mint ilyen Márton bölcsészeti előadását hallgatta. Márton kétszer, háromszor ís felhívta a debreceni diákot felelni, de a felelet igen rövid — nescio — vala. Pápán az vala a szokás, az egyházi szolgálatra nézve, hogy a theologusok vasárnap délelőtt prédikáltak, ha a lelkész nem" maga prédikált; a délutáni catechisatiókat pedig azok, kik újonnan subscribáltak, felfelé a triennisekig, végezték. Ezeket a délutáni szolgálatokat nevezték : praxisnak. Azonban a praxis szónak nevezetes átvitt értelme keletkezett. Azok, a kik practikáltak, illetőleg délután, először catechisáltak, ezen első fellépésüknek néha busásan megadták áldomását. Az áldomás vasárnap délután többnyire a quartában, mint legnagyobb szobában költetett el. Ez volt a praxis A vasárnap délutánt, mint valami esemény, ugy várta az ifjúság, természetesen a módosabb, kivált közellakó fiuk, országra szóló praxisokat adtak ; még hordós bor is volt néha-néha. Egy ilyen praxis alkalmával egykor elővették a kalendáriumot, kálkuláltak belőle, kire mikor következik a praxis-adás. Amint forgatták ezt a sibilla könyvet, fertály s fél neveivel, deák magyar szókeverékeivel, valamelyik vidám fiu azt a kérdést tette fel : volna-é olyan bolond ember, a ki a kalendáriomot megtudná tanulni; és miután sokan annak lehetetlenségét állították, íme megszólal az uj debreceni deák — Kiss Ádám, cíZj H ki még eddig mindig nescióval felelt a leckéken, s azt mondja, hogy fogadásból ő 24 .óra alatt mind a 12 hónapot megtanulja. A fogadá s meg *) Sokan vannak, a kik nem tudják, mi az a Cetus cassája. Minden szobalakos tartozott belépésekor 2 garast deponálni a cetus cassájába, ebbó'l tellett ki ablak, fogas, kályha, ajtó reparátió, erre hivatkozott az örök tréfára kész Megyeri, hogy nincs egy garassa sem a macskának a cetus cassájába azért nincs is jussa azt kiütni. történt, mindenki érdeklődött, Kiss Ádám vesztése bizonyos volt, előre örültek a diadalnak. Hétfőn estve 7 ra után elkezdte Kiss Ádám mondani a kalendáriumot, és egy betű, egy szóhiba nélkül elmondta odáig, hogy de<* 31. Silvester. A vesztes fél azonnal conferálta az elvesztett öszszeget, félretették a sovány collegiumi vacsorát, a förmeteg levest, és ivának nagy áldomást. Biz a mulatságba ugy bele keveredtek atyáink, hogy a 8 órai leckéjére Márton Istvánnak valami 3 szál aulicus atyafiú kivül nem ment fel senki sem A mint Márton benyit a nagy auditórium ajtaján, szinte megdöbbent, a szokatlan csöndességen ; s mérgesen kérdezi, hogy mi dolog ez ? A 3 szál diák siet elmondani nagy vádaskodva, hogy az egész ifjúság iszik, mulat a 3-ik és 4-ik szobában. Elmondják-, hogy Kiss Ádám fogadásból megtanulta 24 óra alatt a kalendáriumot s most annak az áldomását iszszák az estétől fogva. Márton végignézi kegyetlen öldöklő szemekkel a 3 fra tert: hát kentek — úgymond, — mért nincsen ott az ész diadal-ünnepén ? ezzel viszszafordult, és még másod • napon sem tartott előadást. Rövid idő múlva felszóllitja Márton a domine Adamus Kisst. Ki is siet szokott feleletével : nescio. De atyafi nem fogsz te nekem többé felhívásomra azzal felelni, hogy nescio, mert ha te a kalendáriumot megtudtad tanulni, megtudod te édes fiam a Kánt filosofiáját is tanulni, és ha még egyszer szóllittalak, .és nem fogsz felelni, ne legyek én Márton István, ha a podiumon 12-őt nem veretek rád. És most édes fiam! ehez tartsd magad. Egy hét Tíiulva szólítja Ádámot a tanár, most nem mondja, hogy nescio, hanem kiül szépen abba a hosszú székbe, a melybe, hej mi is sokszor oly szivdobogással, és szorongva ültünk be, és elkezdi mondani, mondja mintha egy Péter Apostol tartaná első pünkösdi predicatióját. Márton István néz, hallgat elragadtatással, nem állhatja meg, hogy közbe közbe ne kiáltson : sic, sic ! Nagy szemkarikái elébb kitágulnak, utóbb az elragad-J tatás, az elérzékenyülés könyei törnek elő pillái alól, leszáll trónusa magaslatáról, oda megy Kiss Ádámhoz, megöleli, és a szintén exaltált ifjúság vivát kiáltása közben megcsókolja. No fiam — úgymond — nekem még diák igy nem felelt, az Isten támasszon benned a vallásnak és hazának oszlopembert. Sokan vannak abban a hiedelemben, hogy Kiss Ádám a cathedrán nem volt jó, legalább nem volt kitűnő szónok. Ez a hiedelem leginkább abból a körülményből származott, hogy midőn egykor, a tatai egyházmegye főkurátora Tali István felett az országos hirű Kalmárral, ki ekkor komáromi pap volt, Csepen együtt parentált, mikor haza jöttek a temetőről, ugy vetkőzésj közben pipa szónál azt mondta Kalmár : no Dadi öcsém j (megjegyzendő, hogy Kiss Ádám épen dadi pap volt) akkor volnék én igazi Kalmár, ha a te predikatíodat í mondhattam volna el az öreg ur felett !