Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

Hogy milyen szónok lehetett Kiss Ádám, elmondom róla egy ifjúkori dolgát. Simony Imre, korának egyik legclassicusabb mí­véltségű férfia volt Tóth Ferenc előtt 3 évig pápai pap. Kevesen ismerik már e nagy talentumot; az az egy pár predikatió, melyet balaton henyei utódja Pap Sándor barátom a kecskeméti füzetekben közzétett tőle, magas­míveltségének csak halvány visszaverődése. Ő fordi­totta le Homerust kilencszer egymásután hexamete­rekben, a mint a magyar nyelv fokozatosan tökéletesedett. Az utolsó előtti -fordítás a magyar akadémiánál, az utolsó a pápai bibliothecában van letéve. Ez a Simony Imre nekem közel rokonom volt, amit most elbeszélendő va­gyok : tőle hallottam. Egy kitűnő predicátiot mondott Simony Imre a pápai templomban. Saját munkája volt. A következő vasárnapon Kiss Ádám prédikált. Megütközéssel hallja Simon bátyám, hogy ugyan az a textusa a diáknak is, a mi az övé volt a mult vasár­napon De mennyivel nagyobb lett megütközése, midőn hallja, hogy mult vasárnapon elmondott predikátióját mondja a diák. Es pedig milyen hatással!!? tanúskod­jék róla azon körülmény, hogy a pápaiak bementek papjukhoz, s nagy tisztességgel megkérték, hogy engedné meg Kis Ádámnak, hogy ugyanazt a predicátiot még a jövő vasárnapon elmondhassa Simon persze megen­gedte, és Kis Ádám nagy triumfussal azt ismét elmon­dotta. Simon bátyám azon kérdésére, hogy miként jutott piedicatiójához, holott ő azt fiókjából ki sem vette ; azt felelte Kiss Ádám: nagyon szépnek találtam tiszt, úr munkáját és jól megfigyeltem. Tehát egy hallás után képes volt egy predicátiot ugy felfogni, hogy azt nagy hatással el is mondhassa. Különösen nagy mestere volt Kis Ádám a tudo­mányos disputatióknak ; még elegen élnek, kik őt dadi pap korában ismerték, a kik e nemű elme-ragyogtatá­sáról bővebben és bizonyosabban tudnak. Kedves em­lékű tanárunk Liszkai József volt utóda Dadon, ő bizo­nyosan sokat tud Kiss Ádámról, de életben van két fia Dienes és Elek is, kik nem csak nevének, de sze'lemé­nek is örökösei, (hej ha Dinit az a + b = c. le nem szorítja a heliconról, most ott ragyogna neve kortársa Petőfié mellett,) mondom ezek is adhatnak nagy szelle­mű atyjukról históriai adatokat, hogy Kiss Ádámunknak építsünk belőle Mausoleumot. N. N. KÍTLÖTSTFÉLÉK. *Gryászllir. Hazánk, s hazai, kivált a királyhágón­túli evang. reform, egyházunkat e hó l-jén nagy vesz­teség érte. A gróf Teleky családnak, mely úgy hazánk mint egyházunk, úgy tudományos mint társadalmi életünk történelmében oly szép s örök nevet szerzett magának, egyik kitűnő tagja i d. g r. T e 1 e k y D o m o k o s elhunyt 66 éves korában Kolozsvártt. Ő a Teleky családnak ! méltó tagja s egyik dísze volt. Már 20 éves korában a közélet terén szerepet kezdett vinni, s ezen idő óta is­meri őt a két magyar haza mint vallását hőn szerető s azért áldozni kész protestáns egyháztagot, mint szabadszel­lemű s alkotmányos érzelmű hazafit, mint a tudományok­nak s a józan műveltségnek egyik fő munkását s elő­! mozditóját, mint gondos s gyengéden szerető családapát. Legyen közöttünk áldott emléke ! * A Zsedényi Ede egyetemes felügyelő urnák lemondása folytán megüresedett tiszai ev. egyházkerületi felügyelői szék betöltése céljából elrendelt s március hó­ban Miskolcon felbontott szavazatok, oly annyira meg­oszlottak, hogy a jelöltek egyike sem nyerte el a kivánt általános többséget. E végből még egy szavazás, még­pedig a legtöbb szavazatot nyert Péchy Tamás hegyaljai esperességi felügyelő és Bánó József eperjesi collegiumi felügyelő között, rendeltetett el. Ugy értesültünk, hogy ezen választó szavazatok ugyancsak Miskolcon a f. é. május 9-ikére f. Cékus István superintendens által összehívott egyházkerületi kisgyülésen fognak felbontatni, és a meg­választott felügyelő, egy még az napon Budapestre utazó egyházkerületi küldöttség által megválasztatása felől ér­tesíttetni . * Az „Erdélyi prot. közlöny" egyik közelebbi számából vesszük át a következő pár újdonságot: „Uj egyházi és iskolai havi" folyóiratra hirdet előfizetést FrecskaLajos lelkész és egyházkerületi jegyző, mely nek címe „E v a n g y e 1 io m i tanúság" lesz, és az ágost. hítv. érdekeit fogja képviselni erős orthodox szí­nezettel. Egész évi ára 3 frt. mely a szerkesztőhez, L i m­bachba küldendő, u. p. Bazin, Pozsonmegye. Ba­logh Ferenc „örömmel" közli a felhívást, mert „a tettek kora közéig, hadd lengjen fensége en a reformáció lobogója, védjük azt minél több felöl," „a közös e lenség ellen." Megreszket az ember e borzadalmas dolgok hallá­sára és már látni véljük a föld és ég elmúlását, ha az ósdi orthodoxia fel nem övezi oltalmazó és védő fegy­verzetét s nem lovagol — Rozinán tén A kuriosumok­ban gyönyörködő olvasóknak ismételten ajánljuk." — „Nem tehetjük, hogy olvasóink figyelmét fel ne hívjuk a debreceni evangy. lapra, mely időnkint, Balogh Ferene szívességéből, megörvendezteti olvasóit egy-egy negyedívnyi vallásos poezissel. A legközelebbi számban valami Kósa Ede és Melcer Gyula zengeti pengeti lantját. Sok lapos dolgot láttunk már s ebben nem egyszer magunk is bűnösök voltunk, de ezek­hez hasonlítható együgyiiségeket még soha sem olvastunk. El nem fojthatjuk csodálkozásunkat a felett : hogy nem rösteli egy Balogh Ferenc ezeket terjeszteni oly pap'roson, melyen az ő neve áll ? Hiszen, laptöltelékre szükség van minden szerkesztőségnél; de ez már nem is az, hanem valóságos szemét. Egy gondolat, egy eszme föl nem villan egyetlen sorbul sem; még a forma is hiányzik, melylyel pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom