Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

Még egy válasz Bokor ur szavazatjoga és gyárnoldaíigyére, a bel.-somogyi egyházmegyében, Motto : Higyj ! de meglásd kinek. Nem szeretek polemizálni, és ha mégis tollat fogok, Bokor ur vádjaival szemben , az e lapok 15 számában megjelent s a gyámoldaügyet B. ur elfogultságával szemben tiszta világlatba helyező válasz után is, azért teszem, mert B. ur jeremiádja nem csupán a gyámoldaügyet, de egyházmegyénk társadalmi viszonyát is több oldalról s mélyen érinti ; s a közügy érdekében nem akarhatjuk, hogy téveszmék megcáfolatlanul maradjanak, s egy jelentékeny testület, egy hasznos és szükséges tényező a prot. egyh. társadalomban, —» a tanitóikar — tévkörbe ragadtassék, s ok nélkül szembe állitassék azokkal, akikkel együttműködésre van hivatva ; de teszem a közvélemény teljes megnyugtatása iránti tekintetből is. B. ur cikke először is a házszabályok ellen kél ki. A házszabályok szükségességére „érdemileg" megfelelvén már a „közvélemény" szerkesztő ur csillag alattijában, szükségtelen B. urat faluja tornya mellől csak egy valamire való budapesti ház kapuja alá is utasítanom, hogy tanulja meg, miszerint a jogi s társadalmi rend mai fejlődési stádiumán, még egy kisebbszerű bérháznak is van házszabálya ; de mint egyéni szabadságot nem alterálja, mert a kinek nincs gusztusára, nem megy lakni a házba, avagy kiköltözik belőle. Hogy pedig B.-Somogyban specialiter is szükségvolt a házszabályra, azt annak létrejötte is igazolja, minthogy semmi sem történik elégséges oknélkiil. Hanem hát az a baj, hogy az házszabályok nem magukhoz szorítják , hanem kiszorítják az egyházhiveket, „mond B. ur/' Olvassa el a házsz. 12. §-át. „A tanácskozás alatt levő tárgyhoz , s annak pontonként vitatás esetében, minden pontjához, a b.-somogyi egyházmegye minden 24 éves egyháztagjának, joga van egyszer szólani." Hát kiszorítja ez a házszabály az egyháztagokat, in spécié a tanítókat ? Hol az az ős gyűlés, mely tagját ennél több szóllási joggal ruházta föl valaha. Igaz, hogy szavazati jogot nem ad minden 24 éves egyháztagnak. De ismeri tán B. ur a böles ama szerény jogigényét: „Üss, de hallgass meg.'1

Ha neki semmi a szóllási jog, vajmi keveset tart maga is argumentumaira, akkor nem tudom miért apellál a közvéleményre is ? Ha ő csak az agyonszavazás theoriáját tartja valamire való jognak^ akkor meg maga igazolja leginkább önmaga ellenében, a házszabályok szükségességét. Vagy azért nem elég szabadelvű a házszabály, mivel B. ur nem lett kinevezve készítéséhez ; s igy benne az eddigi közgyűlések legfőbb eleme mellőztetett a bizottságban ? Mi még eddig csak két elemet ismerünk a magyar prot. egyh. szerkezetben : a papi és nem papi vagy világi elemet. E két elem pedig képviselve volt a bizottságban. Tehetünk mi róla, ha B. ur magát sem az egyik-, sem a másikhoz nem számítja, hanem különél nek kívánja elismertetni. De ám engedjük meg neki ezt , hogy láthassuk , miszerint még ezen esetben sincs igaza. Maga mondja, miszerint a házszabályok meghozatala előtt joga volt minden tanítónak szavazni a közgyűlésen. B.- Somogyban több tanitó van mint lelkész Tudták , hogy mikor lesz tárgyalva a házszabály, miért nem jelentek meg az autedíluviális gyűlésre, a melyben még a szavazatok nem ponderáltak , hanem numeráltak, leszavazni a lelkészeket, mi annál könnyebben sikerül, mivel míg ama 6 éven át 48-as képviselő lelkész is, egész jóakarat- és buzgósággal — nem ugyan a jog, hanem a közérdekeltség fejlesztése szempontjából , — s határozottan harcolt érdekükben. „Qui tacet consentit V [Folyt, köv ] RÉGISÉGEK. T. Szerkesztő ur ! Tisztelet Szentkuty Károly urnák azért, hogy Kiss Ádám sírjáról fellebbenté a közöny fátyolát, melylyel e magyar Cicerónak hamvai mind e korig fedve valának. Nem akarok Szentkuty ur előtt kanalazni; de legyen szabad némelyeket nekem is elmondanom Kis Ádámról, ugy a hogy az öregektől hallottam. Ha a Petőfykeresők, egy külön, e célra szánt irodalmat teremtettek, miért ne lehetne nekünk is — magyar papoknak — a magyar predikátió-irodalóm Schakespearejének életéről, önnek lapjában mindazt elmondanunk, a mit róla tudunk. Hadd legyen ez Kiss Ádámnak monumentuma, márványból úgysem állítunk neki. Boldogult édes atyámnak tanulótársa volt Kis Ádám. Abban az időben neve volt minden grádusnak, nevezték azt az első tanulóról. Annak a grádusnak Aranyi grádusa volt a neve. Sebestyén Gábor, a magyar Democritus, Fábián Gábor a máig is élő tudós, Kulifay Zsigmond a mindnyájunk által ismert népszerű predicatiók írója ezen grádusban tanultak. Kiss Ádám 9-ik volt, atyám 10-ik, és ámbár Kiss Ádám bars-vármegyei, atyám pedig pestmegyei — áporkai — születésű volt, azért az akkori debreceni szokás szerént pátriótának hívták és tartották egymást, egy szobában laktak. Laktársuk volt Megyeri is, a híres színész, kinek macskája volt. Erről a macskáról maradt fenn a proverbium : praevéniálta, mint Megyeri a macskát Szabadjon — inter parenthesim — ezt a macskahistoriát itt elmondanom. Megyeri mikor tanult, macskája mindig ott dorombolt az ölében. A tréfát mindig kedvelő fiatalság elhatározta, hogy Megyeri macskájára ráijesztend. Ott magolgatott Megyeri a 16-ik szobában, egyik kezében studiumát tartván, a másikkal ölében heverésző macskáját simogatva. Valami nyomasztó csend a szobában, egyszer nyilik az ajtó, és keletóban valami pokoli, valami szóval leirhatat -