Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-05-07 / 19. szám
Szíveskedjenek lapunknak hónapokon át megjelent számait átforgatni, azokban szenvedélyes, piszkolódó polémiával sehol nem fognak találkozni. Ha egy-egy oly botrányos cikk napvilágot lát, a mely nem csupán Írójára, de még, azon egyházra is, melyhez az író tartozik, szégyent hozó, az ellen igen is kikelünk, protestálunk, de egyébként mióta tapasztaljuk, hogy legvilágosabb beszédeink, legtisztább érveink is elferdítetnek, azóta sem időt , sem papirt a szerecsenek mosására nem pazarlunk. Szerk. A fejér-komáromi á. h. evaiig. egyházmegyéből. Dunántuli á. h. ev. egyházkerületünkben azon szokás, ugy hiszem a legrégibb időktől fogva, divatozik, hogy esperességenként, vagy kisebb körönként, a lelkészek az esztendőnek valamely napján, legalább egyszer egy évben összejönnek , sor szerint egyiküknél vagy másikuknál urvacsorára, megujitandók ilyenképen Mesterük- és Urukkal, a Jézus Krisztussal kötött legbensőbb szövetségüket, mint szintén egymás közt is a barátság és testvériség köteleit; s megerősítendők az Ur szolgálatában oly igen nélkülözhetlen hitet, szeretetet, engedelmességet és békességes tűrést. Ilyen összejövetelünk vala minékünk is fejér-komáromi evang. lelkészeknek f. é. ápril 20-án délben Székes-Fehérvárott. Csak a betegek hiányoztak. Alulirt, mint házigazda készítette el az urasztalát. Nagy hasonlatosságot látok én ezen mi ünnepélyes szent cselekedetünkben ahhoz, a mely egykor a jeruzsálemi „vacsoráló helyu -en végbe ment. Valóban nincs alkalom, a midőn oly közel éreztetnék magokat az Ur szolgái, kik mind e mai napig szétküldöztetnek széles e világra, az ő Urukhoz és Mesterükhöz, mint mikor ily barátságos zárt körben az Ur asztalához járulnak. És bizony, ritkák az életben az ily felemelő pillanatok, melyek a mi erőtlenségünket ugy megtudnák erősíteni, mint ezen, az Ur Jézussal való legbensőbb egyesülésün ket célozó és eszközlő iinnepies percek. Bizony igaz : „Valahol ketten, vagy hárman együtt lesztek az én nevemben, ott vagyok közöttetek." Lám, még most is érzem e pillanat hatását, s alig birok átmenni ama másik, ezen mi összejövetelünkből természetesen folyó tény megírására, a miért tulajdonképen tollamat kezembe vettem. A szent vacsora után egy kis barátságos ebéd következett De ez még nem foglalta el ugy a sziveket és elméket, és nem az együttlét édes perceit, hogy egy és más, az egyházi és vallás-erkölcsi élet terén felmerült kérdések felett hasznos eszmecserére is ne kerülhetett volna sor. Részt vettek ebben is, mint az egész ünnepélyes ac tuson, a jelen volt három hitbuzgó világi férfi : egyházmegyénk felügyelője t. Procopius Pál, Fekete Pál, a sz.-fehérvári egyház gondnoka, és Jánis Mór urak, később pedig nt. Tatay Imre, helybeli h. h. lel -kész ur, a hitrokonság érzetét ezzel is megpecsételni késa szolgatár .-i. Egy ideig a napjainkban gyakorta előforduló öngyilkossági esetek felett folyt a vita, nem forma és irott szabály szerint ugyan, hanem csak ugy pipaszó mellett, de azért igen érdekesen. Keresvén kerestük az ily szomorú jelenség legeredetibb s legtermészetesebb okait. A többség azon nézete látszik előttem is igaznak, hogy, alig egy-két kivétellel, az Isten iránt, mint jóságos és kegyelmes mennyei Atya iránti gyermekies hit és bizodalom, tisztelet és engedelmesség hiányából jutnak az ily szánandó szerencsétlenek vesztükre. A párbajokat már komolyan senki se merte védelmezni közöttünk. A dunántuli ev. egyházkerület által és számára a mult 1875 ik évben, egy régibb (1863-ból) „Egyházi rendszer" átdolgozása folytán készített és határozatilag helyben hagyott ujabb „Egyházi rendszer" jutott ugyan ez alkalommal kezünkbe. Ennek 248. 249. §§-ai, melyek a helyettes lelkészek alkalmazását, javadalmazását és hatáskörét jelelik ki, egy esperességünkben előforduló tényleges esetre alkalmaztatván, kitűnt azoknak hiányosságuk ; mert a mig ezen rendszabályok 249. § a helyettes munkakörét határozottan kijeleli, amely nem kisebb, mint az egész lelkészi hivatalnak a felelősség egész súlya alatt viselése : addig az előző 248. §. a helyettes javadalmazására nézve nem szab mértéket , mely a szerződő felek : helyettes és helyettesített, vagy esetleg a gyülekezet között, nem csak megkönnyítené az egyességet, hanem minden súrlódásnak, izetlenségnek elejét vehetne. Szerintem megilletné a helyettest a rárótt egélz teher ideiglenes hordozásáért az egész papi fizetésnek legalább egyharmad része. S ezt az egyharmad részt igen is az illető esperességi ikerelnökség, (azaz, nem csupán az illető esperes, mint ezt a 248. §. kivánja, hanem az esperességi felügyelőnek is,) közbejöttével kellene, pénzértékben középarány szerint kiszámítva, megállapítani, és irásba foglalva a helyettesnek hiványilag kiállítani Végül felolvasásra került a „Prot. E. és I. Lapl £ 15 számában már közzé tett cikk : „Vallásoktatás népiskoláinkon" melyben alulirt által indokoltan javasoltatik, hogy mi prot. lelkészek azonnal vegyük kezünkbe a vallásoktatást népiskoláinkon. Ezen indítvány, mint a kor követelménye, a jelen voltak által már a legközelebbi tanév folytán foganatba vétetni, népünk vallás-erkölcsi mívelődése iránt méltó lelkesedéssel elhatároztatott. Adja Isten, hogy e lapok utján, mi hamarébb, minél több protestáns esperességekből ugyan ily önlcénytes és szíves elhatározásokról olvashassunk az Ur szolgáinak 5 akkor meghallgattatik mindennapiimánk ; „Jöjjön el a te országod!" NÉMET KÁBOLY.
