Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Es ha csak ugyan ezen mi hitünk, hogy a különböző theologiai irányok kifejlődését hazánkban előscgíttettük, és a theologiai pártok harcosainak tüzét, lelkesültséget már akár buzdító szavaink, akár az ellentét által ébresztettük : akkor e hitből ujabb buzdítást nyerünk arra, hogy munkásságunkat folytassuk, hogy nem csüggedő kitartással menjünk az uj évfolyam elé, serkentetvén még annak tudata által is, hogy a vallási és egyházi kérdések hazánkban is, de még inkább külföldön, különösen Német- és Franciaországokban mind inkább előtérbe tolatnak, és azon országok politikai fejlődésének is egyik fótényezőjeivé tétetnek, s igy lapunkkal nemcsak hazánk lelkészeinek s tanfórfiainak, de általában mindazon mívelt honfitársainknak, kik korunk eseményeit szeretik a maguk teljes összefüggésükben megismerni, kik a jelen kor történelmét készítő főfaktorok iránt közelebbi érdeklődéssel viseltetnek, — jó szolgálatot teszünk. Épen ezért a külföldi vallási s egyházi mozgalmakról lapunk jövő évi folyamában lehető részletes tudósításokat hozandunk : igy közelebb kiváló figyelemmel kisérendjük a most összeült berlini zsinat tanácskozásait s határozatait, másfelől ugyancsak az első számait lapunk jövő évi folyamának — főként hikus olvasóinknak a theologiai pártállások körüli tájékoztatása érdekéből, egy oly cikksorozattal fogjuk negnyitni, mely az ellentétes theologiai pártokat lehetőleg tárgyilagosan s annyiban uj szempontból fogja ismertetni a mennyiben az ellennézetüeknek nem annyira tévedéseit, mint inkább a századoko t át milliótat kegyes érzületükre buzditó hitcikkeknek örök igazsága alapjait fogja feltüntetni. Előfizetési di j: Egész évre 9 forint, félévre forint 50 kr, negyedévre 2 forint SS kr. gKT" Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kér uk küldeni. "Ig^f B u d a p esten, december hóban 187 5. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelői szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. 1875. Nehéz időket értünk. A boldogulhatás könynyű sorát, mely a nagy vállalkozások idején az embereket elkapatta , és munka nélküli élvezéshez szoktatta , felváltotta a dolgok olyatén folyamata, melyben már az is sze rencsés embernek mondható, ki feszült munka és szorgalom utján szerzett becsületes keresményét megtarthatja, és nem lesz valamely egyes vagy társulati oly bukásnak áldozatává., mely akár bűnös számítás, íkár könnyelműség eredménye, egyiránt pusztit és megrontja a becsületes iparkodót csak ugy, mint a hitvány szédelgőt. — Ha aztán szemünket az egyesek szerencsétlenségéről a nagy egészre, a hazára fordítjuk, itt az államháztartás bomlott állapotában mind ama calamitások fokozott nagyságú és sötétségit oly képe tárul fel előttünk, melynek láttára magán bajainkat elfelejtjük, hogy szivünket határtalan hazafikeservnek nyissuk meg. Nekünk azonban ugylátszik, hogy a gondviselés, mely az embert nem henyélő tespedésre, a természet kész áldásinak összedugott kézzel raló éldelésére, hanem erejének folytonos munka által mind fokozódó kifejtésére rendelte — a társadalmat időközönként kemény megpróbáltatásoknak teszi ki oly célból, hogy a jólét ölében emberi magasb hivatásukról megfeledkezetteket ujait erővel való munkálkodásra költse, és oly viszonyokat támaszt, melyek között az elpuhult hitvány csüggedve elpusztul, ás veszte által helyet ád a munkaedzett jóravalóságnak, hogy ez bátran küzdve, s a küzdelem által nemesbülve, szebb, tartósabb alapokon nyugvó társas életet alkosson. Fejedelmek, államférfiak, közigazgatási tisztviselők, birák, papok, tanítók, irók, szóval mind azok, kiknek hivatása, hogy mint vezérszereplők a társadalom közügyeit intézzék, mindmegannyian az isteni gondviselésnek világkormányzó müvében végrehajtó közegei — ha magasztos missiójuk tiszta tudatával birnak, a társadalom olyatén nehéz körülményei között el nem mulasztható kötelességüknek ismerendik oda hatni, hogy a közcalamitás alatt nyögő egyesek hite nemcsak, hogy m^g ne ingattas-