Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

RÉGISÉGEK. Jeltelen sírok. Ref. egyházunk egéről oly sok fénylő csillag tűnt le már, kikről nevükön kivül alig tudunk egyebet; kik éltek és működtek előttünk teljesen, vagy csak alig ismert viszonyok közt, s alusznak jeltelen sírokban. . . „Oh e hazában olyan sok jeles Sírján ingatja vándor fuvalom A feledésnek tüskebokrait !u Ez igénytelen sorok célja a jeltelen sirokat fölke resni, életrajzi adatokat hozni napfényre rég feledett jelesbj einkrol. Homo1

szemek ezek, melyekre szüksége leend ama mesternek, ki idővel fölépiti majd azt a nagy épületet, melynek neve : „Prot. egyházi i r o d a 1 o m t örténet." I. Kiss Addrn Az 1795-diki k tráesony első ünnepén T. T. Keresztesi Kiss György prédikátor uram rendkívüli tűzzel hirdeté a garam-kis-sarlói igen régi korból fönmaradt s máig is álló szentegyházban a Megváltó születésének örömeit, alig sejtve, hogy ez alatt, otthon, családjában is örvendetes esemény történt, ott is gyermek született e világra. A második nap az emberinem ős törzsszüleinek névnapja lévén : a kisded a keresztségben Ádám nevet nyert A születési rendben ez harmadik gyermeke Kiss Györgynek, ki szintén részesült a prot. lelkészek közös sorsában, a csekély földi javak- s annál több gyermekben. Ádám után még két s igy összesen 10, s ezek közül 9 fiu gyermek futkosott az udvaron. Midőn asztalhoz ültek, egész kis konviktust látott maga körül a jó tiszteletei íérfiu. Mindig eszébe jutott a zsoltár: „Feleséged házadban, mint a szőlővessző' Gyümölcsöt bőven hozván — — Meglátod gyermekedet t3 asztalod körűi, Renddel mint olaj vesszőt.' Széles e hazában, de különösen a barsi e megyében, hová G. Kis-Sarló is tartozik, a lelkészi állomásoknak még jobbjai is oly szűk jövedelműek, hogy abból egy 14—15 tagból álló családnak, a milyen Kiss Györgyé volt, megélni is bajos, fiakat taníttatni pedig teljes lehetetlenség. Es hogy K. Gy. egyedül papihivatalának csekély jövedelméből nemcsak tisztességesen megélt, hanem az életben maradt 7 fiu közül négyet még papságra is taníttathatott, a többivel pedig, kiket tisztességes mesterségre adott, legalább egy-két osztályt elvégeztethetett : ennek titka az akkori jó idők egyszerűsége, s a reform. főtanodák akkori, most már nagyrészt megszűnt intézményein kivül Kiss Györgynek s neje Miskolci Szalay Zsuzsánnának példátlan takarékosságában, s valódi hangya szorgalmában rejlik. Bizonyítja ezt Kiss Györgynek egy fennmaradt naplója, melybe hivataloskodásától holtáig híven, s a legnagyobb pontossággal följegyzé mindig, minden bevételeit s kiadásait. E naplóban a többek közt ez áll: „Ao 1802. die 18. Vil-bris: a párkányi vásáron vettem Ádám fiamnak, mivelhogy a nehézfejü Ignác elrongyolta a magáét, mire kitanult belőle, vettem egy uj Ábécét 4 polturán " Az uj Ábécéből aztán annyira vitte a kis Ádám, hogy 1805 ben már Hódmezővásárhelyre küldé őt atyja, hol Kiss András, Györgynek testvére, volt a lelkész. Itt, nagybátyja szárnyai alatt, gyorsan haladt az eleven, szöszke fiúcska Lecke után verseket mondogatott előtte András bácsi: „Oh Tihanynak riadó leánya!" s a fiu egy-két hallásra azon módon elmondta, amint azt a bácsi kiolvasta neki egy nagy könyvből, van abban sok szép vers „Estve jött a parancsolat", és egy nagyon furcsa a Csikóbőrös kulacsról. Ezt a bácsi el is szokta dauolni ; olyan formán megy, mint a halottas ének. Négy évet töltött itt, boldog négy évet. S mikor már kicsiny volt neki Macedónia, nem volt neki többé mit tanulni H.-M-Vásárhelyen : akkor a nagybácsi bevitte Debrecenbe. Szüleit ez idő alatt nem látta ; mikor hazament látogatóba , már akkor nem volt gyermek többé, hosszú tógát viselt, prémes zekével, hegyes kucsmával, amilyet azon időben a debreceni theologus ifjak hordtak. Atyja azt gondolta, hogy supplikáns, nem ismerte meg, Ádám tetette magát. Hanem édes anyja azokban a mosolygó kék szemekben olvasta: hogy ez az ő fia: „hisz ez az Ádám! . , kiáltott fel örömmel. Az őszi szünidőt otthon töltve, többé nem is ment Debrecenbe. Ez időtáj' egy szilárd s törhetlen erejű férfiú — Márton István — teremtett főiskolát a dunántulnak, Pápán. S bár a kezdet nehézségeivel küzdött, és bár a sokat ócsárolt s gyanús szemmel nézett Kánt filozofiája miatt az elfogultak elidegenileni törekvének ez iskolától az ifjakat, de az oly kitűnő tanerők, milyenekkel Pápa ez időtáj t ékeskedett, minők az alapító Márto. non kivül, Lácai, K. Horváth, Nagy Mihály, s végül és mindenekfelett a roppant munkásságu s széles tudományú Tóth Ferenc, mindig több, több ifjat vonának az ' uj intézetbe. 1816-ban Ádám, mint harmadéves theolo-I gus már Pápán hallgatá Tóth Ferencet. Tanulótársai — kik közül egy a máig is élő vetej rán tudós : Fábián Gábor — csakhamar megszerették őt. JÓSZÍVŰ fiu volt, s később, hogy az ifjú szivek összeforrtak, az ő cellájuk „a quarta" lőn állandó gyülhelye a tógátus ifjaknak, hol Kiss Ádám örökké derült kedélyével, elmés ötletei-, s tréfáival mosolyra derité a legzordonabb homlokot is. A társak közt volt egy szörnyű komoly fiu, O Zs. Egy izben savanyitott uborkára jött gusztusok. Az uborka előkerült; de nem volt savan y u. — Nem tesz semmit — szólt Ádám — hívjátok elő 0 Zsigát, annak a tekintetétől rögtön megsavanyodik. Tömérdek ily adoma maradt fel róla. De társai becsülését nemcsak szikrázó elmésségeért, hanem egy más, még jelesebb tehetségeért is méltán j megérdemelte. Az akkori s máig is fennálló szokáshoz I képest, a theol. iijak, hogy gyakorlatot szerezhessenek