Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

a szónoklatban, kötelezve valának a vasárnap délutáni órakat végezni, a Heidelbergi kátét tételenkint magyarázni, szóval : kateehisálni. E végre Hunyadi Ferenc b2 űrnapra beosztott kátémagyarázata használtatott. Ádám midőn a sor rá került, nem a Hunyadiból beszélt. Társai, kik a templomban mindig jelen voltak, azonnal észrevették, Egész uton, haza menet, faggatták, hogy h o 1 vette azt ajó kis mondókát? Mikor aztán a 2-dik, harmadik s végre valamennyi theologus mind elpártolt Hunyaditól : tudta mindenki, hogy a mondókákat Ádám irta. És ez, azon időben, midőn iskoláinkban a gyakorlatra, az önmunkásságra oly kevés, vagy semmi súly sem volt fektetve, nem kis érdem. Az imént emiitett tehetségen kivül a jóságos természet gazdagon megajándékozta Kiss Ádámot még kitűnő memóriával is. Mint tanuló, az előadásokon semmit vagy igen keveset „r á p i á 11", és mégis pontosabban felelt a legterjedelmesebb jegyzetek Íróinál. Az 1817-ben pápai lelkészszé választott Tóth Ferenc jeles egyh. beszédeit, egyszeri hallás után, ugy amint azt a templomban prédikálta, azon módon elmondá; mely körülményt egy egyh. beszéde alá tett jegyzetben maga is érinti. Egy ízben egy csodálatos fogadást tőn, hogy a kalendáriumot ugy, amint van, katholikus, protestáns, ó-görög, zsidó napok, az égi planéták járása, nap és hold kelte és nyugta időváltozások, jövendőmondások, s ráadásul még a közönséges vásárok Magyar- és Erdélyországon, ezen logika nélküli zűrzavart szórói-szóra, azon rendben betanulja s elmondja egy hét alatt. És e fogadást annyira megnyerte, hogy a naptárt nemcsak elölről hátrafelé, hanem megforditva is elmondta betüről-betüre. Ragyogó elméssége, derült kedélye, megnyerő nyájas modora a vele érintkezők hajlamát s rokonszenvét mindenütt biztositá számára. Egy izben Kápolnásnyékre ment legatióba, hová Pettend is tartozott, hol egy jómódú uri család — Kocsi Horváth volt megrequirálaudó. „A requirendus uraságnak — igy írja ez esetet egyik közelebbi ismerője — Kiss Ádám szónoklata s társalgása igen megtetszett. Búcsúzáskor egy papírba göngyölve adá át a neki szánt adományt. Ádám zsebre tette a göngyöt; csak Nyéken, a rektornál jött eszébe megnézni : váljon mi van a papirosban ? S elbámult, midőn látta, hogy a takaró egy száz forintos volt, s abban egy máriás. Nem habozott visszaküldeni a pénzt egy levél kíséretében, melyben emlité, hogy ime tévedés tör tént. Az uraság pedig visszaküldte neki ezen rövid válaszszal: „Tudom mit adtam s tudom, kinek adta in.u Ily szép tehetségek, oly kitűnő memória mellett semmi különös nagy szorgalom nem kívántatott a pálya dicséretes bevégezhetésére. A főiskolát azonban még sem hagyliatá el azonnal, kötelezve lévén a végzett ifjak — az akkori iskolai törvények szerint — egy évet segédtanárkodásban az „alma mater "-nek szentelni. Ez áldozat természetesen csak a kitűnőbb ifjaktól kívántatott. Kiss Ádám e szerint a poéták praeceptora lőn. Nolle-velle meg kellett ismerkednie közelebbről a magyar irodalom akkori termékeivel. A nap Csokonai volt, körüle forogtak a kisebb s nagyobb planéták. Berzsenyi, Kazincy, Kis János, Szentjóbi, Ányos, le egész a csupa vokalisokat gyártó Ángyánig. A jó sikerrel teljesített s. tanári kötelezettség után O-Szőuyre ment ki (1820—22) „akademika promócióra" mely — a népiskolai törvény által immáron hatályon kivül helyezett intézkedéssel alkalmat kívántak az e. kerületek nyújtani a szegény sorsú theol. iíjaknak arra, hogy a külföldi egyetemeket a 3 évi tanítóságban szerzett jövedelmekből, meglátogathassák. Ádám az ó-szőnyieknek igen kedves rektoruk volt. Éneke nem felelt ugyan meg az érdemes gyülekezet ízlésének, amennyiben hangjára a vakolat nem repedezett, de bőven kárpótolták ebbeli fogyatkozásait búcsúztatói, s a kanonika bórákon mondott egyházi beszédei, melyek nagy időkig közbeszéd tárgyai valának. Egy forró nyári napon kertjében búcsúztatóját olvasgatván, nagy köcsög kalapját levevé, s maga mellé hely ezé a fűbe. Ez alatt egy jókora kigyó észrevétlenül befészkelte magát a kényelmes kalapba. Kis idő múlva Ádám izzadó homlokát törülgetve zsebbelijét a kalapba dobá, tovább olvasván a búcsúztatót. Ez alatt beharangoztak ; menni kelhtt. Ádám hirtelen felugrott, köcsögjét fejébe nyomta — s ment. Az udvaron megkezdődött a szertartás. Ádám vette a köcsög kalapot, kezébe fogta, ráhelyezte és olvasni kezdé a búcsúztatót — midőn egyszerre kibukott belőle a nagy kigyó, hegyes nyelvét rá őtögetve. A meglepett Ádám elejté a kalapot s vele együtt a búcsúztatót is; hanem azért nem hajolt le utánna, mondta tovább írás nélkül. Pedig épen a legnehezebb rész jött: az atyafiság névszerinti elbúcsúztatása, legalább is egy század név rigmusokba fog alva. Ádám elbúcsúztatta valamennyitől, egyetlen személyt sem hagyott el. SzENTKUTY KÁROLY. (Vége köv.) AD AKOZ ÁSOK, B. e. Tatai András emlékérc alulirthoz mai napig befolyt adományok (Negyedik közlés.J Ozv. Dékány Péterné 1 frt. Szekér Sándor 2 frt. Dékány Lajos 50. kr. Tassi Sándor, 20 kr. Ozv. Szabó Istvánnő, Lakatos Zsófia, 2 frt. Dékány József, szűrszabó 1 frt. Bóka Pap Sámuel, 1 forint. Bóka Zsigmond, 1 forint Dékány István, gazd. 1 forint Nagy Pál ügyvéd 2 frt. 11 frt. 70 kr. Kunszentmiklóson a reform, egyház 5 frt. Dalocsa Imre 1 frt. Tóth Ferenc segédgondnok 5 forint Baksay Sándor lelkész 5 frt. — 16 frt. Alulirthoz befolyt adományok egész összege 206 frt 10 kr. mely a kecskeméti takarékpénztárba van letéve. Kelt Kecskeméten, 1876 april 10. FördŐs Lajos.