Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

D'Arlay Pálok *) vagytok, kik saját munkáitok gyümölcsétől ijedtek vissza. Kivánjátok-e, hogy nejeitek, gyermekeitek vallás'alanok legyenek? . . Eljut a szépirodalmi folyóirat **) a nők olvasó asztalára, és annak mindjárt első lapjairól azt tanulják, hogy: „a theologusok dühvel fordulnak a természettudo mány ellen . . . rettegnek az igazság egyedárusai a természetbúvárlattól . . . mintha csak attól tartanának, hogy e tanulmányozás desavualhatná őket." A'.t tanulják, hogy a természettudós: bejárta távcsövével a világűrt, és bizony sehol s> ni akadt Zous nyomára" tehát nincs iyten. Azt tanulják, hogy Laplace, kérdeztetvén az isten felől, fél vállról vetó oda: „Je n'ai pas besoin de cette hypothese," tehát, a természettudósok istentagadók. És a ki má-t nem olvas, természetes, hogy annak ezek válnak meggyőződésévé. Pedig mily könnyű volna mindezekről helyesebb meggyőződésre vezetni a „nyájas olvasót." Nem kellene egyéb csak hivatkozni a ,Természettudományi társulat" könyvei előfizetőinek kimutatására, a hol a papság aránylag elég erősen van képviselve, nem is emlitve, hogy többen közösen jár itják a lapokat! Sőt valószínű, hogy példákkal be lehetne bizonyítani, hogy a természettudományoknak aránylag a papok közül került legtöbb mívelője. Nem pap volt-e a ki kitalálta az égi testek járásáuak titkát, nem pap figyelfe-o meg először a Venus átmenetét? s még akárhány példát, melyek épen az ellenkezőt bizonyítják, mint*a mit a világ hisz, hogy: a papok a természettudományok, s ezzel a felvilágosodás «1-lensógei. Csak meg kellene kérdezni azon nagy tudományu uraktól, kik ily dühös botor állításokat bocsátanak világgá, hogy ugyan miféle vallásban tanulták azt, hogy az isten szemmel, vagy akár távcsővel látható? Csak figyelmeztetni kel!

ene az olvasókat, hogy voltak ám Laplacen kivül, és van ma is természettudós, a ki meg nem azt mondja: ,,A tudomány homloka minden uton istenbe ütközik !" a ki gyönyörű imát ír a teremtő dicsőségének magasztalására ; aki nem csak észszel, hanem bölcseséggel vizsgálja a természetet; a kinek lelke nem tapad az anyaghoz, hanem felmagasztosul, mikor a világok végtelensége közt szárnyal, megmérhetetlen távolságokon. *) Budap. s7

.emle 19. sz. **) „Ofctlon" 1875. febr. j De hát, nincs a ki ezt tegye. És a világ azt hiszi, hogy a valódi tudós meg a theologus, hogy ! az ujabbkori tudomány ós miveltsóg meg a vallás egymással öszszefőrhetetlen ellenségek, pedig műveltnek akar tartatni, tehát elvet vallást ós papot. Mert nem ismernek se bennünket, se a vallást. Hisz azt : sem tudják, mi különbség van pápista meg protestáns vallás ós pap között, nem tudják, hogy ezek nem társak , hanem ellentétek, ós egy kategóriába sorol , egy sárral dobál, együtt kárhoztat el bennünket. Kelendők mostanában az ilyen beszédek, divatcikkek, azért tehát adják veszik, s utóbb maguk a kibocsátók is készpénz gyanánt veszik, annyit emlegetik és annyit, hogy utóbb maguk is elhisz'k, másokkal is elhitetik. Az a legvitézebb legény, ki minél mérgesebb beszédet tud megereszteni vallás és pap e'len ; divatosabb a káromkodás, mind az imádkozás. Ha aztán a világ soha egyebet se hall, mint: hinni — nem tudni; vallás == ámítás; pap csak pap, egyik olyan ámító mint a másik; csoda-e, hogy utóbb elhiszi, azt mondván: kell valaminek lenni a dologban, ugy kell lenni, különben nem mondaná mindenki. Mert kevés ember tartja a szabályt, mindeneket megpróbáljátok, ós a mi igaznak bizonyu1

, azt tartsátok meg, hanem a felkapott jelszavakat készpénz gyanánt veszi és adja tovább a nélkül, hogy gondolkodnék felettük. Ez ellen aztán hiába panaszkodunk itthon a mi kis körtiuben, nem hallja azt senki, elhangzik szavunk a világ lármájában, nyomtalan. Sőt az emberek közé is hiába megyünk, és hasztalan próbáljuk őket magunk köré gyűjteni, mint a fiastyuk; nem jönnek, kerülnek, mellőznek bennünket a hol csak lehet. Annyira le vau rontva a papi hivatal hitele, hogy nem hisznek neki. Máskép talán tekintélyes, befolyásos ember lehetne egyik-másik, de épen mivel pap, azért népszerűtlen, nem hallgatnak rá, akármily igazat beszéljen. Hanem oda kell mennünk, a honnan téves eszmék terjednek, ós onnan hirdetni jobbakat, ha hatni akarunk. Marad még tenni valónk itthon is (t. i. egyházi lapjainkban) elég. Yitáink, küzdelmeink ; a közelebbről csak saját magunkat, egyházunkat, felekezetünket érdeklő, a vallás változó kü'alakját illető ügyeink, a dolgok rendezése, az eszmék tisztázása — mindezekkel maradjunk itthon. Hanem a mi aztán tiszta, a miben megegyezüak mindnyájan, a mi a 33*