Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

vallásos iratokat; mig ma a világi sajtó özönében elvesznek, ha volnának is, a mi szerény vallásos tartalmú kiadványaink. Nem elég tehát a vallásos olvasmányok terjesztése, hanem át kell vinni munkálkodásunkat a világi sajtóba. Érdeket ke'l gerjeszteni ott is a hol nincs érdeleid ég: a forrást kell megtisztítani, a levegőt m güditeni, melylyel mindenki él? Csak igy hathatunk a világra; mert a sajtó most a háztető, meg a fórum, ez a nyilvánosság tere. Nem csotla-e, hogy igy is á lunk, ós nem rosszabbul, vallás és erkölcs dolgában, mint a hogy állunk ! Yaljon honnan me) ítsen a nép vallásosságot ? Templomba járni már egyszer nem szokás, nem divat, ós a divat nagy ur! Ellenben lapot járatni és néha-néha olvasni is, hozzá szólni tudni a napi kérdésekhez, ez már a kor követelménye. És a mit olvasmányaiból merít, az leszen meggyőződése. Igaz, hogy azért nem olvas mindenki (s igy a mi cikkeinket sem olvasnák), de azért még is mindenki tudja, hogy mi van az újságban, és a kinek soha lap meg nem fordul a kezében, az is oly erős baloldali vagy jobboldali , hogy néha sok is. Olvas az ur, az ispán, a jegyző, ezektől hallja a biró, a falu szája, igy aztán tudja mindenki. Olvas a nagyságos asszony , ennek gondolkodásmódját , viselt ruháival együtt átveszi a szobaleány, ez férjhez megy kézműveshez , ennek műhelyében össze jön mindenfele nép. Igy terjednek az eszmék. És milyen eszmék ! Mit hirdetnek a lapok? Mindent, csak vallásosságot nem! Ki terjeszkednek mindenre, a legcsekélyebb dolgokra, a föld legtávolabb határán folyó ügyekre, minden osztályára a társadalomnak, csak a mi a vallással vau összeköttetésben, arról következetesen hallgatnak ; vagy ha szólnak, ugy ellenséges indulatot tolmácsolnak minden iránt, a mi vallás, egyház, pap, kapva kapván minden alkalmon, ha ezeket valahogy pelengérre tehetik. Lehet-e igy aztán, ily mesterek befolyása alatt vallásosságot várni a közvéleménytől ? Azért oda keli mennünk, a hol a közvélemény készül, az élet nedveinek forrásához, ós ezekbe elegyíteni az élet szavát. Nem azt akarom ón mondani hogy álköntösben be csuszszunk a más házába, nem, hogy felekezetes elfogultsággal azt hirdessük, hogy : csak a mienk az egyedül üdvözítő igaz vallás, nem, hanem őszintén nyíltan lépjünk elő meggyőződéseinkkel, keltsünk érdeket a vallási dolgok iránf

, figyelme, tessük az embereket, hogy mily éltető erő rejlik a vallásban, hogy ,,legyenek erősek a hitben és az ő hatalmas erejében"; bizonyítsuk be, hogy a valláson alapszik az erkölcs, ezen pedig az crszágok boldogsága ! íme mi is létezünk, ismerjetek meg bennünket ! Nem vagyunk mi oly feketék, fontosabb tényezők és jobbak vagyunk, mint a hogy ti gondoljátok ! mert félre ismertek bennünket; nem akarunk mi roszszat, setétséget, hanem felvilágosodást, de oly felvilágosodást, mely semmi tekintetben, tehát a vallás irányában sem elfogult, hanem 11 éltatja azt is, a menynyire érdemes. Ismerjetek meg bennünket és törekvéseinket, mert hiszszök, hogy ha megismertek, kezet fogtok velünk. Hisz a világ nem azért vallástalan, mintha az akarna lenni, hanem mert félre van vezetve a közvélemény által (melynek csinálói maguk is többnyire legnagyobb mértékben tájékozatlanok a vallási dolgokban, az egyházakat, ezek törekvéseit ós szellemét illetőleg;) és nincs a ki felvilágosítsa. Lássunk csak néhány példát a sok közül. Egyik legnagyobb napi lapunk épen a mult héten megjelent számaiban, közvetlen egymásután; az egyik számban igen f-zépen le van irva, hogy a szegény asszony, látva a közelgő jégtorlaszt, n.ely őt megsemmisítéssel fenyegette, elkezdett imádkozni, és ime a jégtorlasz fordulót vett és odább úszott kártétel nélkül . . . imádkozzatok! A másik számban van egy erős cikk a vallásoktatás ellen, a harmadikban kiáltó feljajdulás korunk erkölcsi romlása ellen. És nincs a ki figyelmeztesse az olvasót az ellenmondásra, mely ezen cikkek között van. Hát honnan vegyen a kor erkölcsöt, erényt, ha ti annak alapját (mert nam vagyunk még mindnyájan a független morál hívei) még az iskolából is kiküszöbölni akarjátok! Egy némely hírlapíró erősen korhol mindent a mi vallás, egyház, a mi az emberek előtt eddig szent volt; ott vannak aztán cikke előtt ós után, a skandalozus bűnperek , és a napihírek , melyek soha sincsenek öngyilkosság, rablás, csalás, lopás regisztrálása nélkül, kisérve gyakran egy-egy a kor romlottságát panaszló megjegyzéssel. És nincs a ki megmondaná: nem látjátok-e hogy a vallástalansággal együtt terjed az erkölcsi megromlás; hiszen ti