Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-09 / 15. szám
is, annyival inkább a kevésbé fejlettekre rájok fér folyvást és örökké rájok fog férni a templom. Hogy most kevesen és ritkán látogatják főleg míveltebb embereink, arra nézve két benső okot hoz fel a szerző. Egyik : hogy a templomi keresztyénség, vallásosság, némelyeknél már is élet ker esztyéns é g g é emelkedett." 47. 1. Másik, mit mélyre ható szemlélődés közben von el, az, hogy némely emberek azért nem szeretik látogatni a templomot, mert szeretik a setétséget, a szolgaságot. A templomban pedig a lelkész, „az ember- és erkölcsnevelő egyik kezében az igazság, lelkiszabadság, erkölesi tisztaság pallosát, másikban a szolgaság, álnokság és bűn ostorát tartja; miért is menne hát hozzá az, ki szereti a sötétséget; ki álnok utakon jár, s nagy oka van arra, hogy kerülje a helyet és alkalmakat, a hol és a mikor a esalékony álarc róla könnyen lehullhatik ?" S az eredményt a mai templomlátogatásra nézve igy adja elő pár szóban: „megfogytunk, de meg is tisztultunk." 50 1. E benső okok előhozása után áttér szerzőnk a k ü 1 s ő okok elszámlálására. Legelső ezek közt a s z eg é n y s é g. „Nemcsak isten igéjével élünk — u. m. — hanem . . . kenyérrel is. E mindennapi kenyér pedig most megfogyatkozott; szűkössé lett igen sok protestáns család és egyházi tag házánál". A szegénység miatt nem fizethet; előáll a zaklatás; e miatt pedig sok tag lesz egyháziatlan. (54. 1.) De imé most kezdem észrevenni, hogy e becses mű iránti nagy előszeretetem miatt annak majdnem minden tételét idézem, és hogy ha ez igy lenne tovább is, igen soká érnék a végére ez ismertetésnek ; s a szerkesztőség méltó haragját vonnám magamra, mitől mentsen isten! Ezen körülmény miatt fel is hagyok a túlságos részletezéssel, a csekély áron megszerezhető mű olvasására utalván t. olvasómat. Itt már csak futólag emlitem fol az egyháziatlanság s templomok üresedésének, szerzőnk által előadott némely főbb okait, minők a mostani államháztartás. vezetése és azon szomorú tények, melyekkel e háztartásban minden lépten nyomon találkozunk." Ennek elmondása után számos pontok alatt hordja fel példaként a rendetlenségeket, abnormitásokat; de tárgyilagosan járva el tisztében, erkölcsbirói itéletmondásában; mivel ez okok különben is csak közvetve hatnak viszsza az egyháziatlanságra s nem függ tőlünk, hogy azokon változtassunk ; mert az állam nem hallgat ránk s nem kér tanácsot az egyháztól, mint erkölcsi testülettől ; ma ga pedig más erkölcsiség szerint cselekszik, mint ez. Itt szerzőnk, mint erkölcs-bölcsész eszményi magaslatra emelkedve, szigorú leckét tart s csőstül osztja az intelmeket, tanácsokat az államnak, a humanismus, valláserkölcsiség érdekében. E közben leírásai, jellemzései oly hivek, oly talál k s oly kemény szavakkal itéli el a bűnös cselekedetet, a hibás eljárást, a mi t. i. elitélni [ való, hogy szinte emelődik az ember keze az olvasás alatt az Ítélet végrehajtására, főleg az 53 1. Na de az eddig elszámlált okok mind nem tőlünk függők, mint már szerzőnk után mondám. Hanem vannak ám saját mulasztásainkból eredők is, még pedig nagy számmal. Ezek közül is csak rámutatok egy néhányra s utasítom az olvasót a könyvre, magához a szerzőhöz ; mivel immáron talán a figyelmet is kezdem fárasztani s a türelmet fogyasztani. Nos ! hát ezen saját mulasztásainkból eredő okok: 1. A templomok dísztelen s a kívánt i célra alkalmatlan volta (64 1.). 2. Az istentiszteleti rendtartás ridegsége. 3. A hitigazságoknak rendin tul való zaklatása, az egyházi beszédeknek túlságosan erős dogmatikai színezete. 4. A papság szegénysége. 5 Egyházi alkotmányunk hibái és fogyatkozásai stb. stb. Végül rámutat az útra is, melynek követése által némi részben szüntethetnők a meglevő viszszásságokat. Itt legelsőben is az eddiginél komolyabb vallásos nevelést ajánl (77 1.). Az anyagi bajok, szegénység stb. ellen domestikát, hogy a ki nem fizethet, fizetni kénytelen ne legyen ; a mint ezt én is egy e mű megjelenése előtt, e becses lapok szerkesztőségéhez beküldött cikkem végén sürgettem. „Elvi téren — írja szerzőnk — rútúl öszszeveszünk, egymást még rútabbúl meghurcoljuk ; merő bizalmatlanság, gyanú és becstelenités mindenütt . . . csak egy gondolat miben találkozunk, az, hogy anyagilag igen szegények vagyunk s támogatásra van szükségünk." Majdnem utolsó szavai, melyekkel művét bezárja, a szerzőnek ezek: „M inden gondolatom oda megy ki, hogy a magyar prot. egyház jövőjét csak erkölcsi és anyagi erejében látom biztosítva." Az egész mű tudós szerzőjének nagy mérvű olvasottságáról teszen bizonyságot . Széles látkör, mélyre ható értelem bélyegét hordja magán. Ezen felül tiszta kritikai felfogás és éles itélő tehetség jellemzik a dolgo-i zatot. Kitűnik továbbá minden sorából, hogy egy vallása, egyháza sorsát szivén viselő ref. theologiai tanár és lelkész az, a ki hozzánk itt beszél; beszél a lelkesedés, az ügy iránti meleg és őszinte érdekeltség komoly hangján. Az igazságok, elvek, melyeket felállít vagy lehoz : történelemből, életből, tapasztalásból s bölcsészileg és lélektanilag igazolva. Az irály szabatos, tős-gyökeres magyar zamatu és tömött, velős ; akár csak Erdélyi kritikai mestermüveit, kisebb prózáit olvasnók p. 29, 48, 49, 62 1. Szóval ugy látszik, hogy szerzőnk erős kritikán boesátja át dolgozatait, mielőtt a közönség elibe bocsátaná, és igen nagy műgonddal dolgozik Mindezen dicséretes, sőt kitünű tulajdonok miatt, e kis müvet melegen ajánljuk az egyházát, vallását s ezeknek jövőjét szerető, óhajtó olvasó figyelmébe. Adja isten ! hogy a munkás szerző és alapos, igazi szakember számos ilyen dolgozattal gazdagíthassa prot. egyházi irodalmunkat! GÖÍÍÖMÜEI PÉTER. 30*