Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-09 / 15. szám
BELFÖLD. Kövid tájékozás a b -somogyi h. k, egyházmegye gyámolclájának ügyében. Hogy egyházmegyénkben a gyámoldaügy körül 1865-ig mi történt és mi mulasztatott el ? arról beszélni céltalan munka, s arról mi most élők felelősek nem lehetünk. Ezen mult elhunyt munkásai emlékének, egyházmegyénk jegyzőkönyveiből soha be nem bizonyitható mulasztásokkali vádolásának dicsősége, maradjon azért a minden kegyeletet levetkezett szív kizárólagos tu lajdona. Mai gyámoldánk alapszabályai, pár évi előkészitgetés után, 1865-ben állapíttattak meg Nálunk már több mint husz éve, hogy minden közgyűléseinken, bármely teljeskoru egyháztag részt vehet és fölszólalhat, — de azért még 1865-ben egy tanítónak sem adatott és biztosíttatott szavazati jog, melyre csak a lelkipásztorok és az egyházak gondnokai vagy ezek helyettesei voltak jogosultak. Es ezen évben, mikor még a gyűlési határozatokra egy tanitó sem szavazhatott, ezen sorok írójának és két kartásának indítványára, a túlnyomó nagy részben lelkipásztorokból álló közgyűlés elfogadta a gyámolda alapjául azon keresztyénies, s tudtomra még ily mérvben sehol életbe nem léptetett elvet, hogy a gyámoldára fizessen minden lelkipásztor és tanitó évi jövedelmének mértéke szerint, az évi segélyzésben azonban mind a 1 lkipásztori, mind a tanitói özvegyek és árvák fejenként teljesen egyenlő mérvben részesittessenek. Hogy az ezen elvet, a tanítók szavazati joga nem létében önként megállapító lelkipásztori kar ezen elv alkalmazása által, az akkor még segélyt máshonnan nem várható tanítók iránt a testvéri szeretetnek mily, majdnem példátlan bizonyítékát adta, erről a következő szamok beszéljenek : 1865-től 1875 -76 márt. 12-ig terjedő tiz év alatt a lelkipásztorok a gyámolda pé ztárába különböző címek alatt befizettek . . 8072 frt. 3 kr. Ugyanezen idő alatt befizettek a tanítók 4987 frt. 85 kr. Segélyezésül adatott pedig ezen tiz év alatt lelkipásztori özvegyeknek és árváknak 1085 frt. 30 kr. Tanitói özvegyeknek és árváknak* 1609 frt. 30 kr. Ekként a lelkipásztorok t ö b be t fizettek be a tanítóknál 3084 frt. 18 krral Holott kevesebb segélyt nyertek a tanítókénál 524 frttal — Még feltűnőbb világításba helyezi ezen kérdést az, hogy a lelkipásztorok a gyámoldára évi járulék fejében fizetnek évenként 442 frtot, a tanítók pedig csak 224 frtot. És mégis az 1875 —76-dik egyházi évre a lelkipásztori özvegyek és árváknak összesen csak 170 frt. 80 kr. osztalék adatott, mig a tanitói özvegyeknek és árváknak ugyanezen időre 369 frt. 20 kr. osztatott ki. Ezek nem frázisok, ezek csalhatatlan számok, melyek világosan és érthetőn mondják el, hogy a tanitói karért menynyit áldoztak a lelkipásztorok azon gyűlésen, hol a szavazati jog még egyetlen egy tanítónak sem volt biztosítva. Ehhez nem kell commentár, s csak az az elszomorítón bámulatos dolog, hogy ezen számok alapos imerői közt mégis találkozott olyan, ki nem átallotta a lelkipásztorokat azzal vádolni, hogy a tanítók filléreiből akarják saját özvegyeiket és árváikat gyámolítani. Miután a lelkipásztori és tanitói fizetések időnként változnak, már kezdetben elhatároztatott, hogy, mert a gyámoldára jövedelmünk után fizetünk száztolit, e jövedelmek kiszámítása minden tiz évben revideáltassék Elértük 1875-öt. Ezen tiz év alatt nem csak jövedelmeinkben történtek változások, de majdnem gyökeres átalakulás történt a tanítók helyzetében is, meg a tapasztalat is tanított egyre ós másra bennünket. Természetes következménye lett ennek azon kérdés fölmerülése, hogy a befizetés kulcs revideálásával együttesen nem lenne-e célszerű a tapasztalatok és változott viszonyok szerint a gyámoldai alapszabályokat is módosítani. A tapasztalat azt mutatta, hogy a lelkipásztoroknak x |6 -da, a tanítóknak meg ^-da szokott körülbelől az évi befizetésekkel hátralékban maradni, — csakhogy míg a lelkipásztoroknál e hátralékok rendesen behajthatók addig a tanítók azon részénél, kik községi tanítókká lettek, vagy az egyházraegye köréből kiléptek, e hátralékok sok esetben végkép elvesznek. A tanítók helyzetén meg gyökeres változtatást tett a már néhány év óta vitatott, s ma már törvénybe iktatott állami nyugdíjintézet fölállítása, melyre az évi járulékot befizetni egyházaink és tanítóink csak akkor nem köteleztetnek , ha kimutatják, hogy már ők részvényesei egy olyan gyámoldának, melyhez bár nem járulnak nagyobb évi befizetéssel, mint az államihoz kellene, az még is biztosit anynyi előnyt mint az állami. Ahhoz aztán már épen nem kell valami financialis lángész, hogy belássuk, miszerint 250 részvényes tag, ugyanannyi befizetés mellett, soha é> semmi körülmények közt nem biztosithat oly előnyt egymásnak, mint a milyent ötvenezer olyan részvényes tag biztosit, a kiknek háta mögött minden eshetőségre ott áll a százezreket is könnyen megszavazható állam. Curiosumként megemlítem, hogy ime még is találkozott közöttünk oly financialis portentum, ki ama számtani nonsens lehetőségét 2X2-vel kimutatni ígérkezett. Ily viszonyok közt egészen természetes, és teljesen jogosult volt a gyámolda alapszabályainak e viszonyokhoz mért módosításának kívánása, s egyházmegyénk, hogy e kívánalmat teljes előkészülettel lehessen a közgyűlésen tárgyalni, fölhívott minden gyámoldai, sőt az ez iránt érdeklődő minden egyházmegyei tagot, hogy
