Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

is bizonyít, s Sz. K. úrnak is lehetett volna róla tudomása, s talán kellett volna is szereznie akkor, midőn egy becsületes célú, közhasznú, vagy legalább azzá lenni törekvő társulatot bírálati véleményére érdemesített. Igaz, hogy igy a cikk nem lehetett volna csiklandoztató, mert hát az alapszabályok 4. §-ában ez áll: „Rendes tagok a sárospataki főiskola akadémiai és gymnasiumi tanárai; helybeli és vidéki tan férfiak, sőt egyletek is, ha a kör céljának előmozdítására munkásságukat felajánlják." Tehát felajánlhatná Sz. K. úr is. A 19, §. pedig igy hangzik : „A közgyűlés — a gymnasiumi és népiskolai tankönyvek írását — a szakosztályok javaslata folytán — ha szükségesnek látja, elhatározza, s azoknak minőségét, terjedelmét, módszerét, szellemét és irányát tervszeruleg megállapítja." A 2. §. — és ezt a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" említett száma is közölte — a következő : „A sárospataki irodalmi-kör a tiszáninneni ref. egyházkerület pártfogása és felügyelete alatt áll, s ugyanazért minden népiskolai és gymnasiumi tankönyvek közül a vallástant tárgyaz ó k, a körben megejtett bírálatokkal együtt, nyomatás előtt asuperintendensí hivatalnak bemutattatn ak," Ezeket tudva talán végképen is tollba szorul a gyanúsítás, elmarad az egy-két theologiai profeseorból álló szakosztály kicsinylése s bizonyosan Sz. K. ur is talált volna elég biztosítékot az iránt, hogy „a m onopoliummfí h elyé b ől kikerülendő gyarló mű nem octroyáltatik az egyházkerület r e." Legyen türelemmel ! Jót áll azért maga az író, annak nemes becsvágya, s mint az alapszabályokból kitűnik — maga a szakosztály, a közgyűlés, a superintendensi hivatal, s végül meg — és elitélheti a nyilvánosságra jutott müvét a sajtó, a közvélemény ! 0, van ellenőrző elég, a felől békén alhatunk. Cikkíró a „fitymálkodás igéit" még tovább is hangoztatja : „Hol van megírva" kérdi fennen „hogy ehez (t. i. vallástankönyvek készítéséhez) csak theologiai professorok értenek." Hiszen, tudvalevőleg két th. professor rosz tankönyvet irt! Minő jellemző kérdés ! ! De hát az hol van megírva, hogy ha 100 közül kettőnek nem sikerül valami, tehát a 98-nak sem sikerülhet ; vagy pedig hogy a vallástankönyv készítéséhez például csupán papok, vagy tanitók értenének ? ! Azok a kicsinybe vett theologiai professorok egyszersmind lelkészek is. Pap és tanár! Ne bántsunk mi egymást a fitymálkodás igeivel, kevés lehet az, a mit mi egymástól irigyelhetünk. Szentkuty Károly urnák pedig jogában áll jövőre is „kereken tagadni, hogy irodalmi monopol utján a lehető le g jobbtankönyv eket n y e r n ő k" • de egy nem ismert testületet hamis szi • nekkel rajzolni, az iránt hamis véleményt terjeszteni az irodalmi morál szabályai szerint nem állhat jogában soha ! Vannak nekünk a támadásnál háladatosabb, bár terhesebb tenni valóink, és pedig a készitendő vallástankönyvek ügyében is. Három javaslat áll a közvélemény előtt, várván az igen sok érdekeltnek helyeslését vagy kárhoztatását, Hirdetik többen s maga Szentkuty Károly ur is , hogy a népiskolai s gymnasiumi vallástanítás rendezésétől várhatjuk „a hanyatló valláserkölcsi élet felébredését, a közöny s hitetlenség megszüntetését" s az e tárgyban készített javaslatokkal szemben mégis némák vagyunk! Ezekhez szóljon , kinek isten szólni engedte s rostáljuk azokat mindaddig jóakarattal s a valláserkölcsi nevelés ügye iránt érzett és ébresztett lelkesültséggel; mig nem kisütjük az emberileg legjobbat, s talán öszszébb is surlódunk, legalább ezen a ponton. Magam részéről egyelőre nagy nyereségnek tartanám azt is, ha csak a középtanodai vallástantárgyak sorrendére nézve is megegyezni tudnánk. Erre a tárgyra a szerkesztőség engedelmével vissszatérek. *) RADÁCSY GYÖRGY. *) Örömmel adunk helyet. A közelebb elmondottakra nézve azonban az igazság érdekében meg kell jogyezniink, hogy Szentkuty K. ur idézett cikkében látszott ugyan az egy két theol. professor irányába némi fitymáló hang rejleni, de csak is látszott, mert ismerve a cikkiró jó indulatát s ügyszeretetét állítni merjük nevében, hogy fitymálni, vagy épen sérteni teljességgel nem szándékozott. Szerk. T ^L c Könyvismertetés. Beköszöntő egyházi beszéd. Irta s Szatmáron 1876. jan. 16-án elmondta Tabajdi Lajos, a szatmári ref. egyház egyik lelkipásztora. Szatmárit. 1876. A mult őszszel véletlenül kezembe akadt egy kinyomatott beköszöntő egyházibeszéd, melyet a nyár elején valamelyik felföldi gyülekezetből tiszavidóki alföldi nagy ekklézsiáink egyikébe megválasztott lelkipásztor mondott el. Megvallva, fájdalmas hatást gyakorolt lelkemre az a vergődés, melyben a szónok lelkét szenvedni láttam. Kirítt belőle, hogy a szónok mindenképen erőszakolja a túlnan úgynevezett igazhitűséget; de sorai sok helyütt, mindenesetre akarata ellenére, elárulták, hogy lelke mélyében más meggyőződés honol, mint az a melyet affektálni akar ; szóval láttam, hogy az erőszakosan magára húzott s kérkedéssel mutogatott ó-köntös alatt ott van a jelen kor meggyőződésétől áthatott mo-