Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

A symbolikus könyvek és Trefort miniszter ur leirata-Tudva van, hogy a dunáninneni ág. h. ev. egyházkerület többsége 1875. sept. 16-kán azt határozta: hogy jövőben minden más egyházkerületből a dunáninnenibe áthívott igehirdető az esperes által Írásban a symb. könyvekre köteleztessék. Ki ne látná, hogy ez által gyanusittatnak a többi kerületek, ki ne érezné, hogy itt a papi gőg (farizeusi büszkesség Luk. 18. r. 11. egyedül magának tulajdonítja az igazhitűséget. De szembeszökő ezen fogalmazás nyulékonysága is, mivel csak általában k ötelezésről van szó. De hogy a szavakra-é, vagy az értelemre, vagy egyedül a hittételekre-é, vagy pedig a legcsekélyebb mellék észrevételekre is (pl. hogy az ördög okozza az állatdögöt, a demagóg alattomos tör ekedéseket), nem világos. Vagy talán oda kíván visszamenni kerületi többségünk, a hol a szász királyság 1811-ig állott, melyben egyedül a symb. könyvekre (a szent Írásról szó sem volt az esküben, ezt csak 1811-ben vették fel ez eskübe) köteleztettek a papok, tanítók, tanárok, állami hivatalnokok stb. De azután is szólhatnánk A m m o n-nal: ,,ezen eskü nem nyomasztó, nem egyenlő ez más kötelező esküvel, ez ki nem zárhatja a jobb belátásokat." Nem akarok tovább ezen megesketésről szólni, feltéve, hogy levagyunk kötelezve a symb. könyvekre, csak arra lehetünk kötelezve a mi azokban állandó, nem pedig arra, mi bennök ingadozó. Dr. Hase igy határozza ezt meg : állandó a symb. könyvekben az, a mi azokban tiszta keresztyéni és tiszta protestáns (főleg a római tévtanok visszautasításában), ehhez hiven ragaszkodik a protestantismns a maga fejlődésében is; ingadozó bennök a dogmatikai rendszer, mert ez csak a protestantismus első tanalakját tünteti fel, melytől ma minden theologiai irány eltér. Én ezúttal symbolikus könyveinknek oly pontjára óhajtom a figyelmet felhívni, mely állandó, tiszta keresztyén, tiszta protestáns, s ez a világi hatóság iránti engedelmesség. Ezen követelés tiszta keresztyéni (Mát. 22, 21), tiszta protestáns, mert a symb. könyvek nem csak szent kötelességként emlékeznek meg ez engedelmességről, hanem éppen e pontban lényegesen megkülönböztetik magukat a római katholikusoktól, és egyes sektáktól, Confessio Augustana XVI. necessario debent christiani obedire magistratibus suis et legibus. ^ Apologia Conf'essionis : nec fért evangelium novas leges de statu eivili, sed praecipit ut praesentibus legibus obtemperemus, sive ab ethnicis, sive ab aliis eonditae sint et hac obedientia caritatem jubet exercere. Formula Concordiae I. et II. óvást tesz az Anabaptisták e tana ellen : magistratus officium non esse (in novo testamento) genus vitae homine etpio et christiano dignum. A symb. könyvek azért hangsúlyoztatják ennyire a világi hatalom iránti ezen engedelmet, mert szerzői már érezhették, hogy a protestantismus oly növény, mely azon feladata mellett, hogy a világ minden részét betölté, kénytelen magát ezen részek földjéhez alkalmazni-Azért különfélekép fejlődött a protestántismus a különféle országokban. De éppen ebben lényegesen különbözik a római katholieismustól. Ez utóbbi fekete madarai által szóratja szét a római magvat a különféle országokban. De a csírázó növénynek nem engedi a földhöz való ragaszkodást, római levegővel, római nedvvel kívánja azt táplálni, mit csak ugy érhet el, ha vagy állammá lesz az államban, vagy maga lesz az államhatalom. Az igazi rómaiak (Römlinge) csak in ott érzik jól magokat, a hol egyház s állam felett uralkodnak. De a protestántismus, mely az államban polgárjogot keres, nem hogy uralkodjék, hanem hogy engedelmességben élhessen, az állam szivéhez simul. Az ő követői minden államban jó honpolgárokként tiszteltetnek. Igy a mi hazánkban a protestánsok minden üldözés dacára mindenkor a magyar állameszme, a magyar államtörvény védői voltak. Midőn a dunáninneni kerület többsége, mely a symb. könyvekre való köteleztetés határozatát hozta, a kerületi gyűlésen ajánlotta : a t. sz.-mártoni iskola ügyet fellebb vinni adregem melius informandum, az országgyűlés által a ministert perbe fogatni (a mely ajánlatokat az elnökség szavazás alá sem boesátotta) midőn végre mégis sikerült jegyzőkönyvileg sajnálatot, illetőleg megdorgálást kimondani, vétett a protestántismus lényeges állandó alaptétele ellen, megszegte már előre az általa ajánlott esküt. Azon rendreutasitás, melyet a ministeri leirat tartalmaz , nemcsak az államtörvények, hanem a symb. könyvek értelmében is helyén van. Epen oly igaz a mit a leirat az egyházi iskoláról mond : hogy az autonomia leple alatt mást kivánnak kivinni a felső megyei tót vezér urak. Ezen törekvéseket eléggé hűn jellemezte s jellemzi még ma is egy, az 1862-ki egyetemes gyűlésen felszólalt egyik szónok, ki többek közt igy szólt: (a panszlávok) „a magyarság ellen ma is engesztelhetetlen gyűlölséggel viseltetnek, s nem kisebbel a németség ellen, de a mely utóbbit eltakarni, sőt időnként annak ellenkezőjét színlelni, persze a politica és tactica parancsolja. Törekvésöknek főcélja ! a népre döntő befolyást szerezni maguknak, a hatalmat felette lcezökbe keríteni." „A világi ügyek terén e törekvések valósítására nem mutatkozván egyelőre kilátás, azok bajnokai ismét az egyházi térre veték magukat kettőztetett erélylyel. SCHLEIFFER KÁROLY, misérdi ev. lelkész.