Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

A lelkészi fizetés javításáról Bognár lelkésztárs ur, ha jól tudom, vetette föl először ezen becses lapok hasábjain azon egyház-társadalmi fontos kérdést, hogy: mikép javitsuk a protestáns lelkészek fizetését hazánkban ? Azt bizonyitgatni teljesen fölösleges, hogy bármely tisztviselő, a ki szellemi téren érvényesiti tevékenységét, könnyebben fejti meg hivatásszerű föladatát, ha a mindennapi kenyér fölötti gondok nem zavarják működésében, mint hogyha ellenkezőleg áll a dolog. És ha ezen szempontból fogtuk fel a kérdést, akkor jó alapra helyezkedtünk : senki sem vetheti szemünkre, hogy a cél — önzés (egyéni, családi anyagi boldogulás); hanem ezen életbevágó kérdésnél első tekintetre mindenki ellenállhatlanul be fogja látni, hogy itt a cél, a közügy (az egyház, a hivek lelki boldogsága, üdve). Emlékszem, hogy Bognár lelkésztársam, az egyházi közügyek eme jeles bajnoka, tisztán és egyedül ezen utóbbi célt tartotta szem előtt akkor, midőn a fonto? kérdést fölvetette. Azóta azonban, különösen az egyházi magtárak „pro et contra" vitatásánál már nagyon előtérbe lépett ama lehetőség, hogy a hívek az „önző" célt fogják itt fölismerni. Hiba volna, nagy hiba volna ! Tételezzük fel, hogy ily hibák az egyházi közéletben, csak nagyon gyéren, ritka kivételkép fognak fölmerülni, s a közvélemény általában a „közügy"-et fogja kitűzött célul fölismerni: ezen hitünkben szóljunk tüzetesen a tárgyhoz. A lelkészi jövedelem javitására nézve több rendbeli terv hozatott fel. Említve volt: alapitassék egy központi pénztár, melyből a lelkészek, meghatározott minimum szerint, kapnák évi fizetéseiket készpénzben. Más oldalról , mint célravezetőbb, ajánltatott az egyházi magtárak alapitása, melyeknek kamatai esetleg, a lelkészi fizetés emelésére, legalább a megszabott minimumig, fordithatók lennének. Végre, e fentebbieknél előnyösebbnek lett ajánlva : minden egyes anyagyülekezetben egy készpénztőke alapitása, mely felnövekedve bizonyos összegig, képes volna kamataival a lelkész jövedelmét javítani. Ezen három terv közül, különösen a két utóbbihoz szándékozván legközelebb^ Nagytiszteletü ur kegyes engedelméből tüzetesen hozzászólni; jelenleg csupán egy régi viszszás körülményre vagyok bátor fölhívni lelkésztársaim becses figyelmét, egy körülményre, mely épen mert visszás, zsibbasztólag hat egyházunk fölvirágzására és leverőleg a lelkészi kar lelkületére. Ezen visszás körülmény pedig az, hogy mig a parasztnép már-már roskadozni kezd egyéb országos erhek mellett, azon terhek alatt, melyek et az egyház rak vállaira: addig a földbirtokos intellig e n t i a, tisztelet a nagyon csekély kivételeknek; általában sem lelkészének, sem tanítójának mit sem fizet, kivéve a keresztelési, temetési stb. olykori stólát, mely azonban, ha tíz évi középszámitást teszünk, alig felel meg az utolsó fizető zsellér évi kötelezettsége aequivalensének De megvagyok lelkem mélyéből győződve, hogy2 ha ezen visszás körülményre, ugy a helybeli, mint esperességi, kerületi stb. gyűléseinken a fölbirtokos intelligentia figyelmét, tapintatos modorban, valódi keresztyéni békés szellemben ráfordítjuk: szakítani fog az azon ódon kiváltságokkal, melyek mai nap többé már nem jogosultak, és vállvetve hozzácsatlakozik a a terhek viseléséhez. Amennyiben siker fogja koronázni ezen lépésünket, annyiban is javulni fog a lelkészi jövedelem, anyaszentegyházunk érdekében. PUTZ LAJOS, nógrádmegyei esp. jegyző. ISKOLAÜGY. Tanitói szarazatjog, és gyámoltla ügy a b. so'iiogyi ref. egyházmegyében. Hallgattunk, nyögtünk, de miután a keserűség pohara csordultig telt, ha magunkat egészen eltipratni nem akarjuk , mi önmagunk elleni bűn lenne, ha orvosságot már házi orvosunknál hiában keresünk: kénytelenek vagyunk ez életfánkon rágódó kór ellen, a nyilvánosság részrehajlatlan itélőszékénél keresni gyógyulást A negyvenes évek kezdetén, midőn a consistorialis rendszer zárt ajtairól, az ébredő szellem kiáltó szavaira lehullottak a lakatok, s megnyíltak a gyűléstermek ajtói, az egyházmegye minden tagja szabadon kiönthette panaszait, elmondhatta sérelmeit, előadhatta mit lát üdvösnek, célravezetőnek az egyházi reformok terén; és mind azok, kik csak a gyűléssn megjelentek, egyenlő joggal birtak a közügyek elintézésében ; senkinek sem jutott eszébe a tanitói kart kizárni, sőt inkább karöltve a t. lelkészi karral egyesitett szeretet melegével ápolták a közügyeket. Majd az 50-es évek nehéz korszakán, midőn autonomicus egyházigazgatásunk fölé sötét felhők ereszkedtek, közép iskoláink bezáratással fenyegettettek, esperesünk lelkesítő szavakkal, körlevelekkel buzditotta az egyházakat, lelkészeket és tanitókat egy iránt, a közügy melletti sorakozásra, s nem egy szegény tanitó fogta meg szájától a betevő falatot, s hozott nagy áldozatot, évenkinti tetemes adózásra ajánlva s kötelezve magát, csakhogy csurgói iskolánkat megmentsük. Mind ezekből Önkényt folyt, hogy : a hol kötelesség vagy terhek nyomták vállainkat, a jogban is részesülni kellett ; ezért az iskola gazdasági választmányába tanitók is neveztettek; ha tanár - választás volt, vagy akármely más tárgy felett szavazásra került a dolog, a gyűlésen megjelent minden