Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 12. mm. Budapest, Március 19. 1876. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IV Teljes szánni példányokkal ínég mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, annak megújítására felké retnek. Farsangi dolgok, és böjti gondolatok. (Folytatás.) Maradjunk a gyakorlati téren. A fentebbi cikk felhozza, hogy a prot. lelkésznek éveken át nincs alkalma vegyes házasokat esketni, s ily házasságból született gyermekeket keresztelni, mert a kathol. lelkész nem csak hogy önnön hívét biztositá egyháza számára, de még a más egyházhoz tartozó félt is sietett magának megnyerni. A „Figyelmező" jelen évi első füzetében pedig még élesebb vonásokkal rajzolja Filó ur a kath. papoknak a vegyes házasságok kötése körüli munkásságát. A prot. lelkész előtt — mondja Filó — a római kath. fél mindig egy nyomon beszél, mintha úgy volna betanítva. Ha a törvényre hivatkozunk, kész a kathol. félnek eme felelete : nem a törvény fog kenyeret adni a mi gyermekeinknek, tehát nem is parancsolhat abban, hogy mi szülők milyen vallásban neveltessük azokat. Legyen a férfi r. katholikus, akkor a chablonszerű okoskodás az: én keresem a kenyeret nem csak a fiamnak, de a leányomnak is, én adom azoknak a családi nevet is, tehát követelhetem , hogy mindkétnemü gyermekeim r. katholikusok legyenek. De ha már a férfi a protestáns, akkor egy más ad hominem argumentum vétetik elő, s a r. kath. nő igy szól: az édes anya szenved meg nem csak a leányokért, de a fiakért is, ez dajkálja őket, tehát mind a fiúk, mind a leányok legyenek katholikusok." S ezeknek előadása után mind ezen, mint a fentebb emiitett cikk irói mi eredményhez jutnak ? „Erélyesebb intézkedést" kémek az államkormánytól, sőt ez utóbbi cikk irója az illető törvény pótlókául szolgálandó novella javaslatát is mellékeli. Kétségkívül igen helyesen, mert hiszen az államkormánynak kötelességében áll az országos törvények felett őrködni, s illetőleg azokat akként pótolni, hogy a felekezetek közötti méltányosság, békesség megőriztessék. De nekem szabad legyen móg is egy kérdést tennem. Megengedem, hogy lelkészeink igen szép egyházi beszédeket tartanak, elmondják istennek az Izráel népe történetében nyilatkozott csodálatos működését, taláu az ó-testamentomi házassági törvényeket is megismertetik apróra híveikkel, de hányadik az közülünk, ki gyülekezete tagjait talán valamely felolvasás, szombat esti, vagy vasárnapi összejövetel, vagy a vasárnapi iskola vagy valami ilyesféle alkalommal a hazai tör vény hozás üak a vegyes házassági ügyben hozott intézkedéseivel megismertette, ós igy előzetesen már oly lelkipásztori gondosságot gyakorolt volna, mely által gyülekezetének legegyügyübb tagjai is biztosítva lettek volna a felől, hogy adandó alkalommal nem kerülendenek a túlbuzgó plebánus hálójába ? Egy gondos apa nem csak ünnepélyes alkalmakkal ad oktatást fiainak, de figyelemmel kiséri ezeknek minden lépteit, ós igyekezik azokat jó eleve oly ismeretekkel, elvekkel ellátni, melyeknek követése által óva leendenek az élet ármányai s veszélyei ellen. Nekem ugy látszik, hogy a jó lelkipásztor hivatása közel áll a jó apa hivatásához. De hiszen hadd hulljék a gyümölcs férgese! 23