Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

hogy: „Hac urget lupus, hac canis", vagy magya­rán: „Elől tűz, hátul viz". Ezt oly ügyben tennem, melybe sem mint irányadó, sem mint cselekvő té­nyező befolynom nem lehet, oly nagy eszélytelen­ség volna, hogy kész vagyok inkább Önöknek hagyni az utolsó szót, mintsem magamat oly do­logban inger ál ni, melynek ura nem lehetvén, a kedé­lyeket innen is, amonnan is magam ellen kellene ingerelnem. Én Swift-tel tartok, ki valahol ezt mondja; „Az ember sohase szégyelje bevallani, hogy valami­ben tévedett, mert ez csak azt teszi, hogy okosabbá lett ma, mint volt tegnap." Ámde értsük meg egymást: e vallomással nem azt akarom mondani, hogy tévedtem abban, amit elmondtam, hanem csak azt, hogy tévedtem, mi­dőn egyáltalában valamit mondtam, és bele­egyeledtem oly vitába, melyben a határtalan személyes gyűlölet miatt a tárgyilagos Ítéletnek félre kell vo­nulnia. Avagy kérdem, lehet e tisztességes vitát foly­tatni, hol az egyik fél a másikról úgy nyilatkozik, mint cikkíró ur jelen, mérsékelt lenni akaró dolgo­zatában teszi ? „Mi erdélyiek, úgymond, kik figyel­mes szemtanúi valánk Szász Domokos útjainak, kény­telenek vagyunk hinni, tudni és tudatni Önnel is azt, hogy uála az eszme nem egyéb szépitőszernél , amelylyel saját, nem nagyon dicséretes iutentiótit, bot­rányos ambitioját befesti, hogy akik távolról né­zik, szépnek lássák. Mi természetesen látjuk azt, hogy az eszme csak máz, miután közelről szem­léljük," A személyes gyűlölködésnek mily magas foka kell ahhoz, hogy egy, különben értelmes, jóakaratú ember, minőnek a cikkíró urat tudom, a sziveket és veséket vizsgáló oly abnormis vád nyilvánítására hagyja magát ragadtatni, melynek alapján az au­gyalt is ördögnek lehetne festeni. Ily harccal szemben mi az illetőre bízzuk az érdemleges vi­tatást, magunk pedig Yirgiliussal mondjuk: „Non nostruui inter vos tantas componere ütés." BALLAGI MÓR. Szerény válasz Kozma József f. szabolcsi esperes urnák. A ,,Szabolcs' mult évi 47-ik számában alulírott a felső-szabolcsi novemberi gyűlésről egy rövid tudósítást tettem közé „Árgus" név alatt, „sine ira et studio!" Ugy véltem , hogy a mit j ó 1 é 1 e k k e 1 kigondolok, azt jó lélekkel ki is mondhatom a nélkül, hogy magam ellen zúdítsak olyanokat, kiket sérteni távolról sem volt szándékomban ! Nem ugy történt! A cikk megjelenése után 3 hó múlva reám támad a „Szabolcsában Szabó Ferenc, s anélkül, hogy az ál­talam sértési szándék nélkül , s valóban sértés nélkül is irt cikknek csak egyetlen tételét is megcáfolná : gúnyo­lódik s olyanokat fog rám , melyek eszem ágában sem valának ! Hagyján! ... Ez még csak megjárja! . . . Most azonb m az 4-ik hónapban megszólal maga az esperes ur, és tisztes előhaladott korához kevésbé illő szenvedélyességgel támadja meg igénytelen személyemet a nélkül ismét , hogy czikkemet — melylyel ismétlem senkit nem sértettem, csak egyszerűen hibákat fedeztem fel — érdemileg megcáfolná. Arra azonban készen is vagyok, hogy azt megcá­folni nem lehet. Mit tesz tehát a nagy tiszteletű esperes ur ! ? Azt a mit tettek eleitől fogva azok, kik érezik, hogy nincs igazságuk, gyanúsít, piszkolódik, szellemben és becsület­ben gázol. E tétel igazolása végett ezennel idézem éi intett cikkemnek K. J. ur által neheztelt pontjait, ugy a mint valóban vannak, nem ugy amint a nt. esperes ur saját célja érdekében elfordítani méltóztatott. A neheztelt részek ezek : „Mindjárt első helyen nyomasztólag hat egy vallá­sos kedélyre azon érdektelenség, melyet az egyes egy­házak a minden egyházat egyformán érdeklő ügyekben tanúsítanak; gyűlés.iűk oly néptelenek, hogy a papi tanácsbirókon kívül alig vesz részt azokon egy-két papi, vagy világi egyén." „Különösen érzékenyen hatja meg a szivet a világi tanácsbirók közönye, kik részben még arra sem ér -demesitik az elnökséget , hogy kimaradásuk okát tu­dassák." Alább : „Különösen megszüntetendőnek vélném a d. u. gyülésezéseket, melyek soha jó sikerhez nem vezetnek, annyival is inkább, mivel a délutáni gyiilésezés 2 órakor ér véget, azután a gyűlés éjszakára ím rad, a tanácsbi­rók kevesen jelennek meg, s az egyetemes gyűlés puszta conferentiává törpülvén, a tanácskozók nem egyszer pi­pára gyújtanak; aztán egy falusi euratortól hasztalan várjuk, hogy a falusi egyháztanácsban letegye pipáját!" Végre: „Gyűléseink folyamával sem lehetek meg­elégedve, az alapszabályok megvannak ugyan, de azokat nem tartja meg senki, gyakorta oly zaj van mint egy zsinagógában." íme ezek a sorok azok, melyekért engem a n. t. esperes ur oly gyanúsítással támad meg, melyért meg­tagadja tőlem a jó lelket, s elnevez hazaárulónak ? Meg­érdemlettem-e? ítéljen felette az elfogulatlan közönség! 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom