Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

A helyett tehát , hogy én K. I. urnák gúnyos, mélyen és érzékenyen jellembe vágó szavait hasonlókkal viszonoznám, bár sajnálattal, de kénytelen vagyok kijelenteni , hogy azok , melyeket többször érintett cikkemben irtani, „mind igazak és ámenek/' Hogy a gyűlés lármás voltáról hozott tudósításom igaz, hivatkozom a mult évi kisvárdai helyosztó gyűlésre, hivatkozom a segédgondnok úrra, s minden jelenlevőkre, kiket az isten hallérzékkel megáldott, melyszerint én magam a többek közt, mint jegyző még akkor, több izben felállottam, és ott akartam hagyni a gyűlést, mert a jegyzőkönyvet irni a rémtelen lármában lehetetlen volt, s csakis segédgondnok ur erélyes fellépései voltak képesek időnkint rendet csinálni. Hogy mindezekről esperes urnák tudomása nincs, azon nem csodálkozom, de nem is kárhoztathatom, mivel ennek természetes oka azon fülbetegségben rejlik, mely őt pár év óta megtámadta. Az „ülnökök elmaradására" nézve maga esperes ur bebizonyítja részben állításomat ! Ha igaz, hogy illető ülnök urak utólagosan beküldték igazolványaikat : e tételre nézve megadnám magamat, ha csak ezen egy gyűlésre vonatkozott volna szerény észrevételem ! Azonban tegye szivére kezét a nt. esperes ur, megtörtént-e ez minden időben ? S vájjon meg-e most is?! Én legalább ama sok szenvedélyeket akaratlanul felkorbácsolt cikk megjelenése óta voltam szerencsés beszélni egy világi ülnök úrral , a ki még a meghivót se kapta, igy tehát igazolványt nem is küldhetett! Nevével szolgálhatok az esperes urnák ! A gyűlések néptelenségét azzal menti K. I ur hogy ugy is elolvashatják a jegyzőkönyvet ! Ha gúnyt hasonló gúnynyal akarnék visszaverni, igy szólanék most: „Uram! Uram! nt. Kozma József uram stb."' Azonban megadva a kornak a kellő tiszteletet, s megtartva ifjú éveim dacára a papot megillető mérsékletet, ekképen szólok alázattal: Nt. esperes ur! Nem méltóztatik-e tudni, hogy a mult gyűlésen elanynyira minden egyház érdekébe vágó ügyek voltak szőnyegen , (a többek között a lelkészi fizetés minimumának kérdése) hogy ha még ily közeli kérdésben sem látunk kellő érdeklődést, a közöny feletti felsohajtás talán csak még sem fog tartozni a „szentlélek elleni bűnök" közzé, mint a hogy r nagytiszteletüséged bölcsen vélni méltóztatik ! Sajátságos, mennyire elengedi magát esperes ur ragadtatni! Azt mondja ugyanis : az özvegy dijak emeelése tárgyában, — irja Árgus ur, — az öreg papok az emelés mellett, az ifjak az emelés ellen beszéltek" s ebből mélységes logikával azt a következtetést húzza ki : tehát önérdek vezette az öregek gondolatát !" Ha meg nem neheztelne nagytiszteletüséged, bátor volnék figyelmeztetni, hogy logikája, mely pedig máskor ugyancsak helyén van , e tárgyat illetőleg kizökkent a rendes kerékvágásból, mert szavaimból természetes logikával csak is azt lehet levezetni , hogy ugy az öregek , mint a fiatalok saját érdekeiket védték ! És azt is bizonyosan méltóztatik tudni , csak ugy kicsapódott emlékezetéből, hogy az özvegyi dij feljebb emelése kérdéséhez nem csak az ülnökök szólottak. Küzdött tehát nem 5 egy ellen , hanem nem tudom hány, hány ellen, és az az 5 sem öreg, mert bizony a szó teljes értelmében öregnek kettő se mondható az ülnöki karban. Egy passusa igy hangzik az esperes ur cikkének : „mart. 14-én lelkész-értekezlet tartatik az egylet végeialvását jövendölő hamis próféta „szégyenére!" Ejnye! Ejnye! Nagy tiszteletű ur , hogy engedi magát ennyire elragadtatni a személyes gyűlölség által ? ! Hát azt gondolja Ön , hogy egyedül csak Ön szabadalmazott patent nemes gondolkodású ember az egész világon ! Fel képes tenni rólam azt, hogy én szégyenleném az egylet üdvös előmenetelét? írja tovább: „a közlemény legfeketébb része a délutáni gyülésezésre esik, zsinagógázás és pipára gyújtogatás emlegetésével" stb. Kétségbe kell vonnom, hogy esperes ur tüzetesen elolvasta volna általa elitélt cikkemet, én a zsinagógázást nem a délutáni gyűlésről irt passusban hoztam fel, hanem a rendes délelőtti gyűlésre vonatkozólag, melyről már fennebb is szóltam! Miért zavarja hát e kettőt össze? Hanem ha azért , hogy utána irjon egynéhány sort olyat, mely se nem cáfolat, se nem polémia, hanem valami haraggal egyesült érzékenykedés! A helyett, hogy cáfolna, azon töpreng, hogy vájjon mit gondolt valaki az én cikkemnek olvasásakor? Abból nem lehetett mást kiolvasni, mint a mi benne van irva ! Én nem szoktam kétértelmüleg beszélni. S miért nem szóltam én e visszaélések ellen ? Hiszen jelen voltam ! Egyik rendetlenségre, a lármázásra nézve igen is felszólaltam, mit bizonyít azon körülmény, hogy (ha ezt is öndicsőitésnek nem keresztelné el esperes ur ?!) épen igénytelen indítványomra határoztatott a célszerű házszabályok készítése ! A pipázásra nézve mért nem szóltam ?! Na, hiszen csak az kellett volna még, hogy én az elnökség teendőiben kontárkodjam ? íme csak egyszerűen említem fel a hibát, nem bántva senkit, sem elnököt, se személyt, és ugyancsak kijutott a keserű falatból! Ama mélye n gyanúsító tételét, mely igy hangzik: „Dehogy mondaná ki miben töri (már t. i. én) fejét? Hiszen ha ezt tenné, akkor elmaradna az „együgyűek" „glória" kiáltása és egy mártott falat. Mig egyrészről határozottan visszautasítom, másrészről ugy hiszem jogom van kérni, sőt megkövetelni bárkitől is, tehát esperes úrtól is, annak bővebb magyarázatát! Jogom van kérni mint esperestől, mint családapától, kinek igy is, amúgy is tudnia kell, hogy mindkettőnknek egyaránt szükségünk van a becsületre ! En még akkor is, ha talán azt mondtam volna, hogy Kozma József gyenge elnök, még akkor se gázoltam volna becsületében ! Mert a hivatali gyengeség és a becsület két különböző dolog ! Azonban én ő róla egy hangot sem szóltam, nem azért, mert ha tévesztett, mint