Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

szor megénekelt jótékony befolyás, mely a falusi paplakból indult ki, és a társadalom savává lett; az az akadémiai miveltség, mely a lelkésznek anyagi függetlenség mellett tekintélyt és a társadalomban magas állást kölcsönzött, mely nem engedte meg, hogy a lelkész magát a csapszékek fojtó levegőjébe lealacsonyítsa, de eszközölte, hogy mint a nép atyja lelkipásztori gondozás, velek való nemes érintkezés által őket is a bün fertőjéből kivegye, nem engedte, hogy „köznapi" ember legyen a a lelkész — mit a nép legkevésbé tudna megbocsátni — ez mind mai napság ugy látszik, mintha enyészetnek indulna. Mert egymásután a lelkészek, különösen pedig a falusiak, a kiknél minden privát keresetág hiányzik, gazdálkodási és egyszersmind társadalmi szegénységbe jutnak, a mi utóvégre nehéz, elviselhetlen iga Nem rég az ideje, hogy a falusi néptanitó ugy tünt ttetett fel, mint az é h s é g k é p e, és anyagi helyzetének javításán ernyedetlen kitartással munkáltak a jobbak, a mi a dolog fontosságának meg is felelt; mert egy éhező tanitósereg mi jót is tudna munkálni a nép között? De sz:

nte ugy, egy oly lelkésztábor, a mely szegénységét zajtalan bár, de lélekben megtörve viseli, váljon képes-e, a mit különben tudna és akarna, a nemzetet eszményi frisseségben, hazafias örömmel, universalis miveltséggel, vallásos melegséggel szolgálni ? Egyes eszményi természetek kivételképen a nehéz anyagi szükség gondjai alatt is tudnak munkálni hivatások magasztos céljától átmelegülve, de bizonyos vonás, mi egy beteges, szomorú nyomott kedélyre mutat, helylyel-közzel rajtok is észlelhető, és bizonyára ők sem fejtik ki azt az örömteli, népszerű és segélyre kész munkásságot, melyet jobb viszonyok között teljességgel gyakorolnának. A többség azonban elkeseredett, és olyan szellem vehető nálok észre, a mely fölfogható, meg is bocsátható, de meg épen nem örvendeztető, annál kevésbé szerencsét hozó az egyházra. Természetesen itt az állam érdeke is szóba jő. Mert az állam sem lehet közönyös az iránt jól avagy roszul dijaztatnak-e az egyház lelkészei ? A mint nem szerencse az államra a kath. koldulóbarát, szintúgy nem a szegénységben élő prot. lelkész. Mindkettő közösen ártalmára van az államnak, mivel lehangoltságot, elégedetlenséget okoznak, munkakedv helyett, és az anyagi szükség mindkét helyen elfojtja az eszményi törekvést, s az arra való kedvet. A r e a kt i o, valamint a demokratia, mely a helyzet ja vitás érdekében mit sem tesz, nem kedveli a vagyonos, elégedett és mivelt papságot. Az első azért, mert szüksége van benne alárendelt eszközre, melyet csak ugy nyer meg, ha szegény, mert a szegényt könnyebb kegyekkel elhalmozni s lekötelezettünkké tenni. Az utóbbi pedig azért, mert államcsapásnak veszi, a melynek befolyása az államgépezetre legalább az éhség és szükség által ellensulyoztatik. Legtöbbet várhat a prot. paps ág a 1 iberalism us t ól, melynek egyik képviselője a' zsidó Lasker, nem régiben Berlin törvényhozó termeiben ugy nyilatkozott, hogy a vagyonos és mivelt papság sokat tehet nem csak az egyház és állam, de a nép összes ; jóllétének fejlesztésére. Baden liberális kormánya, ugy annak képviselete, hiszszük, hogy a nyomott anyagihely; zetben sorvadó papságnak a törvényhozásba vetett reményeit nem fogja meghiúsítani." Sachseii-JHeiningen. A cultusininisterium osztály; vezetője ismételve hangsúlyozza, hogy a gyülekezetek érdekében áll, miszerint a lelkészek fizetése emeltessék. Az országgyűlés pedig azon szükségszerűségnek adott komoly szavakban kifejezést, hogy a lelkészek és erdészek fizetése inkább mint bármely hivatalnoké fölebb emeltessék. Egyik képviselőnek abbeli nyilatkozata is rokonszenvre talált „Entvölkere man unsere Kirche, so vverde man das Zuchthaus bevölkern." Darmstadt. Máj. 26, a consistorium elnöke, Iv r i t z-1 e r, titkos tanácsos megnyitván a tartományi synodust, a többek közt a következőket hangsúlyozta : ,,Nem szabad megengedni, hogy a lelkészfizetés minimuma 1000 frton alul szállittassék, de minden eszközt föl kell használni, hogy az evang. papság nyomott anyagi helyzetéből kivétessék. Hogy az óhajtott cél annál könnyebben elérhető legyen 1876-ra proponálja, miszerint az állam 200,000 Mk. erejéig részletenként való visszafizetés fejében az egyháznak e célra kölcsönről gondoskodjék." Baden. Julius végén Kiefer képviselő választói kö rében Lahrban megjelenvén, az országgyűlés első rendű teendői közt a lelkészfizetés javítását is kiemelte. E tárgyra vonatkozólag igy beszélt: ,,Az országgyűlés foglalkozni fog a lelkészek fizetésével is. E tekintetben javításra van szükség. A liberális párt principiaüter mellette van az egyházi adónak, de miután jelenben ez sok nehézségbe ütközik, 100—200,000 frt erejéig államdotatio mellett szavaz. Nincsen a liberális párt kebelében csak egy is, ki el ne ismerné, hogy az evang. papság működése ugy az egyház mint az állam magasabb étdekeinek szempontjából áldásos." Hessen nagyhercegség. Május végén a tartományi synodus bizottsági tárgyalásaiban élénk discussio tárgyát képezte a lelkészfizetés javítása. Bécs. A bécsi superintendentia 4-ik közgyűlésén Gratzban, 1875. sept. 14—15 inditványoztatott, miszerint vettessék meg alapja egy oly kerületi pénzintézetnek, melyből a szükséghez mérten a lelkészek fizetése javítandó. Oldenburg. Az oldenburgi főegyháztanács intézkedése folytán a gyülekezeti egyháztanácsoknak meghagyatott, hogy a hol 600 talléron alul van a lelkészfizetés, legalább a nevezett összegig emeljék. (jrothsi. A gothai tartomány 101 lelkésze pelitiót nyújtott be a ministeriumhoz, melyben fizetésök javítását kérelmezik. A folyamodvány fogalmazója Schwerdt superint. Waltershausenből. Strassburg. A főegyháztanács 1875. okt. 1 — 23 Strassburgban tartott egyh. gyűlése mindenekelőtt a régkészi fizetés javítását tárgyalta. Az előlegesen kikül-