Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

dött bizottság jelentése constatálja, miszerint a lelkészek fizetése nincs arányban azon álláshoz, melyet mint lelkészek a társadalomban elfoglalnak, és azon állami hivatalnokok fizetéséhez, kik velők egy rangon, ugyanazon képzettséggel állanak. Igy javaslatba hozza, hogy az állam ez érdemben kerestessék meg, javitandó a lelkészek fizetését. Karlsruhe, nov. 22. 1875. nyittatott meg a tartományi gyűlés a nagyherceg által. Megnyitó beszédében a lelkészfizetést illetőleg igy nyilatkozott : „Már a mult tartományi gyűlésen fölvettetett amaz égető kérdés: a lelkészek jövedelmeinek mikénti fokozása? E kérdést magam is komoly vizsgálat tárgyává tettem. Nagy örömömre szolgál, hogy kormányom azon helyzetben van, miszerint képes lesz önök előtt az utat megjelölni, az eszközöket fölmutatni, a melyeknek igénybe vétele mellett e bajon segitve legyen .... Igy reménylem, hogy azon több oldalról jött a lelkészek fizetésének javítását célba vett törekvések eredmény nélkül nem maradnak. És e fölötti örömömet fokozza még azon körülmény is, hogy hitem szerint e mi működésünk a a theologiai stúdiumoknak is uj lendületet ád." * * * Legpraktikusabban szólt a kérdéshez maga a német á'lam, midőn mult évi kultus-budgetjében a lelkészi és tanítói fizetések javítására 3,411,500 mk. szavazott meg-A föntebb elősorolt mozzanatok, hűen jelzik egy részről azon égető kérdés elodázhatlanságát, melynek tárgya a lelkészfizetés emelése, másrészről tiszta képet nyújtanak a felől, hogyan, minő utakon lehet és kell a kérdést megoldani. Azt mondják: „verba movent exempla trahunt." Kivárom a közel külföld példája miként fog fölrázni bennünket is a sokszoros elszunnyadásból ? BOGNÁR ENDRE, ev. lelkész. KÜLÖNFÉLÉK. * Sárközy Kázmérnak a vértesaljai reform, egyházmegye 40 éven keresztül volt buzgó s érdemekben gazdag segédgondnokának temetése f. hó 20-án ment végbe igen nagy közönség jelenlétében. A messze szétágazó rokonságnak jelen volt számos tagja Fehér, Tolna, Somogy megyékből, Pestről, Kecskemétről; jelen volt továbbá Fehérmegye alispánja s számos megyei tisztviselő s közbirtokos ; de a mit különösen jól esett látnunk, jelen volt úgy szólván az egész vértesaljai ref. egyházmegye, egyházi és világi képviselői által. Konc Imre esperes ur vezénylete alatt talán 18 rendes és hely. lelkész jött a boldogult iránti tiszteletének kifejezésére, egy némelyik három négy mértföldről veszélyes utakon ; ezen kivül majd mindegyik községből 2—12 presbyter, I úgy hogy midőn lakásáról a pettendi pusztáról bekísértük a boldogult ravatalát, több mint 100 kocsi követte a gyászkocsit. Szomorú egy ünnep volt ez, mert hiszen egy kitűnő embert agg (76 éves) korában is fájdalmas dolog elveszíteni, s kivált egy olyat, kit a leggyengédebben szerető gyermekek s rokonok környeztek. De másrészt emelkedett keblünk, midőn végig tekintettünk a fényes fogatokat követő hosszú során az egyszerű parasztkocsiknak, s az ezeken ülő értelmes becsületes arcú közönséges polgárembereknek. Nem oly rosz ez a mi népünk, ha néha kissé szilaj, s engedi is magát egyes lelketlen ámítók által tévútra vezettetni ; de magára hagyatva erős mértéke lakozik benne az érdem, az egyházi és polgári erények iránti tiszteletnek, kegyeletnek. Mondhatni, hogy a tractus mindegyik egyháza ha csak a nagy távolság s a járhatlan utak nem képeztek akadályt, igyekezett kegyelete s tisztelete adóját leróvni. Igaz, hogy a boldogult méltó is volt erre, mint kevesen mások. Azon évtizedek alatt, melyekben ő Fehérmegye szolgabirája, majd alispánja volt, számos bizonyságát adta egyháza s hitsorsosai iránti szeretetének, s őszinte érdeklődésének ; mint segédgondnok pedig ritka erélylyel, de még ritkább bölcsességgel, józan tapintatossággal fáradozott az egyházmegye kormányzásában. Ezen kivül ritka becsületessége, szelid humánus bánásmódja megnyerte, elhunytakor pedig részvétre ébresztette maga iránt mindazokat; kik vele valaha érintkezésben voltak. A boldogult felett a háznál Rác János k.nyéki leik. ur mondott szívből eredő s szívhez szóló imát, majd Báthory Dániel baracskai leik. ur a templomban egyházi beszédet Jeremiásból vett azon alapigék felett. „Elesett a mi fejünknek koronája", a sírkertben pedig a boldogultnak az utóbbi időkben kormányozó társa Konc Imre esperes ur ecsetelte találó vonásokban az elhunytnak érdemeit. Ritka jó s gyengéden szerető családfő, tiszta s törhetlen jellemű hazafi, buzgó, erélyes s bölcs fia és kormányzója egyházának : ezekben foglalhatók össze a boldogult jellemvonásai, » mind három szónok, kik őt közelebbről s ' hosszabb idő óta ismerék, ezeket emelék ki, s ezeket kellett kiemelniük, ha a boldogultról igazán akartak szólani. Jelen volt a gyászünnepélyen a pesti ref. theologiai ifjúság énekkara is, mélyen megható énekeivel tolmácsolván s fokozván a gyászoló sereg mély fájdalmát. A boldogult emlékére március 4-én gyász istenitisztelet tartatik, ezen kivül az egyházmegye is, tavaszi közgyűlése alkalmával emlékünnepélyt rendezend a boldogult tiszteletére Az emléke különben a boldogultnak mélyen bevésődött az őt imerők lelkébe, élni fog az ott hosszú ideig s még poraira is áldást kívánva gondolnak. A boldogultról szóló gyászjelentés igy hangzik: Sárközy Johanna és férje Dániel László ; ugy korábban elhunyt Sárközy Zsófiának férje Szüts Adolf, gyermekei és unokái ; Sárközy Albertin ugy férje Kenessey Lajos és gyermekeik : Sárközy Laura ugy férje Sárközy Béla és