Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

melyben a lelkészek fizetésének emelését, azok nyugdíjazását indítványozza. Motívumul használta a lelkészek csekély évi diját, minek előbb utóbb eredménye csak az lehetne, hogy a legjobb erőktől fosztatnék meg az egyház, magának az egyháznak hátrányára. Wcimárbaii eddig a lelkészfizetés mérlege a következő : Minimum 400 tallér 5 évi szogálat után 500; 30 évi szolgálat után 800 tall. zlrndorfban B e s s er t lelkész a következő cim alatt „Entwürfe zu einer zeitgemássen Lösung eines dem Geist und dem Wesen des Protestantizmus entspreelienden Verfassungbaues für die evang Kire he" egy röpiratot adott ki, melyben ide vonatkozólag a következőket mondja: „Die Gthalter der Geistlichen sind zu fixiren und dureh Festsetzung von Minimai- und Maximalquoten zu regein. Für die auf keinem Gebiet mehr, als dem der Kirehe herschende Ungerechtigkeit der Arbeitsverhaltnisse muss eine gerechte Begrenzung herbeigeführt werden. Der bisherige Moclus für Pensionirung der Geistlichen ist aufzuheben und die Pflicht derselben der allgemeinen Vervvaltung respective den zu bildenden Kreiskassen zu zuweisen, ebenso müssen die Pensionírungen der Ilinterbliebenen daraus bestritten, odor als Pflicht der Kirchengenieinschaft anerkannt werden. A Weilburgi dekanatus lelkészi kara mindjárt az év elején a cultusminiszterhez a következő kérelmet nyújtotta be : . . . „az állami átalányban, mely 2 millió rmk. rug, ne csak a legalantibb díjazási fokon álló lelkészek részesüljenek, hanem tekintettel a szolgálati időre is, osztassauak ki. A családos lelkészekre íinancialis szempontból legnehezebb évek a 10 és 35 szolgálati évek közé eső időszak, a kérelmezők a következőket bátrak javasolni : „Vorausgesetzt, dass die dispouiblen Mittel so weit reichen, würden wir vorschlagen, dieses Minimalgehalt vom vollendetcn 10 Dienstjalír an auf 800, vom 15 an auf 900, vom 20 an auf 1000, vom 25 an auf 1100, vom 30 an auf 1200 Thlr. zu fixiren." A porosz provinciális synodus jan 31-én tartotta Königsbergben a maga gyűlését. Ez alkalomból a lelkészfizetés javításának szükségességét több szónok hangsúlyozta, Nevezetesen : Jakobi tanár a stólát mint ingatag, nem biztos fizetési alapot töröltetni kéri, s e helyett az egész fizetésnek egy öszszegben való meghatározását indítványozza. P e 1 k a Königsbergből, consistorialis tanácsos azt hangsúlyozza, hogy az állami d o t a t i o kizárólag a lelkészi fizetés j avitására, nem pedig más egyházi célokra forditassék, avagy személyhez kötött javadalmazás legyen. Lalin ból egy névtelen csatlakozik a Weilburgi dekanatus papságának petitiójához, azzal a különbséggel, hogy a 800 tallérra rugó Minimumért egy etem lege s e n petitiónáljának a kormánynál. Karlsrucéből mart. 13-ról azt a tudósítást olvassuk, hogy a különféle kerületi synodusok a főegyháztanács elé azou kérelemmel járulnak, miszerint az evang. egyház érdekében keresse meg az államot, hogy a lelkészfizetések javítását az állam eszközölje, miután ha ennek megkísérlése újonnan behozandó egyházi adóból eszközöltetnék , e kísérlet „vorerst n o c h auf grosse Sc hw ierigkeiten s t o s s e n würde. Heidelbergaban Herbs t elnöklete alatt mart. 31. gyűlés tartatott. Tanácskozási tárgy volt a lelkészfizetés emelésének elodázhatlan szükségérzete. Részt vett e gyűlésen mintegy száz tagja az egyháznak, köztük a theologia különböző irányzatainak mindegyike tekintélyes férfiak által képviselve. A gyülekezet a következő thesiseket fogadta el: a) Az evang. egyház, hogy célját érje, föladatát megoldhassa, külső eszközökre is szorul. E viszonyt illetőleg a mi tartományi egyházunk is eltagadhatlan szükségben van. E szükség nyilatkozik egyrészről a lelkészi kar nyomott anyagi helyzetében, a mennyiben évi fizetéséből majd alig képes napi szükségleteit fedezni; másrészről azon körülményben, hogy ez okból egyes lelkészi állomások már be sem is tölthe"tők. b) E szükség, mely az egyházat mélyen sé ti, a lelkészi kar pedig fájdalmasan érezi, az államot is érdekli, a mennyiben az egyház lényegileg a népnek nevelője, eltekintve annak vallásos szükségleteitől,'a-népben az élet erkölcsi fölfogását ápolja, a mi végett állam és egyház kell hogy isteni küldetéssel bírjon, és kezet fogva működjék. c) Igy az államnak, önmagától értetődik, érdekében fekszik, hogy az egyház virágozzék, azért fordul az egyház is az államhoz segítségért, miután megkísértett próbák : egyházak egyesítése, az egyházi vagyon centrális utón kezelése, stipendiumok alapítása, gyűjtések eszközlése stb.. nem elégséges eszközök arra, hogy az egyházról ez égető baj eltávolittassék. d) Az államnak hatalmában van két uton is segij teni az egyházon. Egyrészről állami dotatioval, másrészről, hogy jogot ád az egyházat e célra különlegesen is megadóztatni. Sehellcnb erg, főegyháztanácsi tag, kinek tolla alól a föntebbi thesisek is kikerültek, tudomására hozza a gyülekezetnek, hogy az evang. főegyháztanács számítása szerint a legégetőbb szükségek fedezésére évente 100.000 frt igényeltetnék, melyből az egyes szgényebb egyházak lelkészeit fejenkint 300 írttal lehetne segélyezni. Ide vágólag, mintegy a föntebbi gyülekezés szükségességének indokolásául a hírneves Z itt el, a badeni ,,L andeszeitun ga

-ban a következőket írja: „Azon élénk mozgalom, mely létre jött, épen nem erőszakolt — az evang. paplakban létező szükség gyermeke. A német lelkész hajlékát, a melynek összhangzó, csendes és békés ' élete sok jeles és első rangú férfiút adott a hazának — nyomról-nyomra, föltartóztathatlanul veszély fenyegeti. Az a szerény jólét, a mely e hajlékból, mint a béke és az igazi életöröm lelke nemcsak saját fiaira, de egy egész gyülekezetre kiterjedt; az az eszményi hazafias érzület, a melynek következtében a görög és római klassikusok a német mellett széltiben olvastattak, az a sok-