Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-02-27 / 9. szám
formán kopik, mindig megtartja eredeti tiszta hangját, nem annyira az ütő, mint inkább a harang ütődik az ütőhöz, még pedig bizonyos idő lefolyta alatt örödréazszel kevesebbszer mint régi felszerelésnél, p. o. 50 mázsás harang J |4 óra alatt régi mód szerint 750-szer, az uj módszerint 600-szor kondul, és igy a hang tisztábban ömlik ki, harmadrészszel rövidebb helyet igényel harangozás alkalmával, mégis teljesen kifordul a tengelycsapok lejebb alkalmazása által; a torony falazata semmi rezgést nem szenved miatta s oly könnyen jár, hogy ottlétemkor egy 56 mázsás harangot egy 10—12 éves gyermek maga húzott. Az ütő a harangban mindig függőlegesen áll, s ha esik, nem a harangózóra, de függőleg zuhan le. Kenni a perselyeket nem kell, mert súrlódás nincsen. Mindezeket azok kedvéért soroltam elő, kik ezen előnyöket nem tudták, s nem lévén tudomások róla, nem tudják magukat tájékozni, ha a szükség ugy hozza magával. Három nap alatt a faállvány, (a vas 800 forintba kerül,) a toronyba elhelyeztetvén, február 9-én a harangszentelési ünnepély ének és általam tartott következő beszéddel kezdetét vette: „Tisztelt gyülekezet! A római ker. egyházban fennálló törvény szerint a harangok el nem helyezhetők a tornyokban addig, mig az illető püspök be nem szenteli, meg nem kereszteli nagy czerimóniával, külső látványossággal. Nekünk is megengedte érni jó istenünk, hogy az elrepedt harang helyett öntött két uj harangunk megérkezett, s most azon ponton áll, hogy rendeltetése helyére felhuzattassék; és mi azért gyültünk ily nagy számmal ide, hogy e nem mindennapi látványnak szemtanúi legyünk. De hiszen még a mi harangunk nincs felszentelve ? és én mint az Ur szolgáinak egyike nem érzem magam jogositottnak arra, hogy azt eszközöljem másként, mint szivem legmélyéből fakadott imádság által. Oh igy már és ilyen értelemben fel lesz szentelve a mi harangunk is! és különösen fel lesz szentelve ugy, ha szavának hallására mindnyájan megszentelődünk; meg lesz szentelve ugy, ha a reggeli harangszó imára kulcsoltatja kezeinket s nyitja meg ajakainkat akár házunknál , akár itt az Urnák szent hajlékában, vagy kint az isten nagy templomának a természetnek fennséges kebelén ; meg lesz szentelve ugy, ha az est vének elhaló csendjében szava hallására magába száll minden lélek, s a nap fáradalmai, elvégzett munkái után egy hála-fohászt repit fel az égre s kér segedelmet jövőre; meg lesz széntelve ugy, ha a megbántót, veszekedőt, a haragost megbocsátásra, a szivtelen föld terhét és átkát, a fukart könyörületre, az emberiség legalsó fokán álló istenkáromlót ocsmány szokásának elhagyására, a különbféle bűnökben elmerülteket megtérésre hívja, inditja, buzdítja; egyszóval, ha mindnyájunk szivét, lelkét, érzéseit ahoz emeli fel, kinek dicsőségét hirdetendő lészen, a nagy világ teremtőjéhez, szerető édes atyjához! Csak hadd emelkedjenek hát ez előttünk álló harangok fel a magasságba, mintegy jelképéül annak, hogy x magasságban lakó láthatatlan, öröktől fogva és örökké élő mindenható erő tiszteletére helyeztetnek oda, s hirdessék onnan századokon keresztül e nép unokái előtt, hogy mi mostan élők a legsúlyosabb viszonyok közt is megtettük a mivel istenünk-, vallásunk-, s utódainknak tartozánk. Ne engedd jó isten! hogy a harangok valaha, gyász, pusztulás, siralmas tűzvész vagy más elemi csapások vész-jelzői legyenek, sőt nyugodjék meg a te áldásod e mi gyülekezetünkön, hazánkon, nemzetünkön, hogy boldog nép gyűlhessen fel neved imádására nem csak a mi, de minden harang hívására . . . Most pedig, kik örömtől lelkesülve itt vagyunk, vigyük el azon tanúságot magunkkal, hogy az egyetértés, kitartás, áldozatkészség és tettakarat a lehetetlennek látszó dolgot is lehetővé teszi; sőt ne csak vigyük el, hanem tartsuk is meg örökké. Áldás hazánkon, áldás nemzetünkön, áldás helységünkön, áldás mindnyájunkon ; és ezen lelkemből származott rövid imával legyenek megszentelve harangjaink, legyünk megszentelve egyen-egyen és összesen, hogy nagyok és kicsinyek , gazdagok és szegények , elöljárók, alattvalók, testvérek . . . egy sziv, egy lélek . . . s mint ilyenek boldogok s máskor is, és többször hasonlókat cselekedhessünk." E beszed és rövid éneklés után a két harang legfentebb 15 perc alatt helyén volt, s azóta fennen hirdeti, hogy isten igaz tisztelete nem szavakban, de munkás szeretetben jótettekben mutatja ki magát. A két együvé vágott harang hangja annyira fellelkesité a híveket, hogy a birtokunkban volt két darab 266 fontos csengetyüt is eggyé öntetik, és igy már márczius végére három öszhangzatos harangunk leend. Nálam tartott egyszerű ebéd után eloszlottunk, gondolkozván a történteken, s hálát adván istennek a munkáinkban nyújtott segítségért. CsENGERY JÓZSEF, ref. lelkész. Külföldi egyház és iskola. Külföldi mozgalmak a lelkészfizetés emelésének érdekében a mnlt év alatt. A ,,Prot. Egyh. és Isk. Lap" mult évi számaiban egy égető kérdést voltam bátor fölvetni, prot. egyházunkat mélyen érdeklőt. Az egész inkább kiáltó szó lett a pusztában. Hogy külföldi atyánkfiai e téren is előbbre vannak, azt szándékom fóltüntetni, midőn a lelkészfizetés emelésére vonatkozó különféle mozgalmakat állítom egymás mellé. A Weimari nagyhercegségben még január elején a tartományi egyháztanács elhatározta, hogy az összeülendő 1-ső rendes synodus elé oly indítványt terjeszt, 18*
