Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

a dogmák történetéről lehet szó. Ugy tetszik, hogy a symbolikával is olyformán van, mint ama seminariumokkal. Azt nem vitatom nagyon, hogy a ker. hittant miért akarja a dogmák története alapján adatni elő, mert hiszen az az illető „szakférfiú" dolga lesz, hogy miként adja elő, ámbár annyit megjegyzek, hogy az efféléket lett volna jó „az illető szakférfiak kötelességeként" tüntetni föl. Azt meglehet, ok nélkül mondom , hogy a jelen tudományos haladásnak épen az az egyik nevezetes vívmánya, hogy a hittant, a dogmák történetétől függetlenül adják elő, miután tárgyuk korántsem ugyanaz. Az igaz, hogy Biedermannak jeles dogmatikája a dogmák történeti analysálása utján emelkedik föl a hittanra, ámde próbálja meg ezt a methodust oly ifjakkal, kik nem ismerik a dogmák történetét, s merem állítani, hogy semmi eredményt sem ér el. Biedermann okvetlenül föltételezi a dogmák ismeretét. Ezeket tehát okvetlenül tanitnunk kellene előbb. De különben is a hittan a jelen ker. vallásos tudat rendszeres tárgyalásával foglalkozik, s nem a mult vallásos tudatának nyilatkozataival, a mi a történeti theologia dolga. A magyar közjog és alkotmánytörténettel kétségkívül meg kell ismerkedniük a theologusoknak is, de másoknak is, s épen ezért miután a gymnasiumokban a magyarok történetére külön idő van szabva, azon kell megszerezniük az idevonatkozó ismeretet. Hanem ez még mind hagyján ! Az egyes tárgyakra szabott óraszámmal van Sz. D. furcsán, pl. a p h i 1 o s ophia történetét beosztja három évre s a mi fő az uj és ó-kori filosophiára épen anuyi i dőt szab, mint a közép korira. A ki ismeri a philosophia történetét, ám itélje meg ezen arányt. Azután meg a három éven keresztül éven ként hat ói'át szab. így igazán philosofusokká válunk. Azután ne feledjük a vallásfilosofiát, meg a dogmák történetét sem. Ellenkezően a bibliai theologiával roppant fukarul bánik el. Az ó- és uj szövetségi theologiára egy félévet szabni, s azon félévben hetenként nyolc órát, s tehát az egyik tudományra hetenként 4 órát ! A kinek ezen tudományok köréről egy kis notiója van, az bizonyosan el fog bámulni a geniálís emberen, ki ennyi idő alatt „a jelen theologiai fejlettség magaslatain" ugrosik keresztül e tudományokon. Merem állitani azt, hogy ha Sz. D. vagy bárki más sikerrel küzd meg ily módon e föladattal, akkor maholnap odajutunk, hogy a német atyafiak kerülnek a mi gyámságunk alá. Még hozhatnék föl sok mást, hanem ezt is csak azért tettem, hogy lássa Sz. D. mikép az efféle igazán „az illető szakférfiak" kötelessége. Mielőtt bezárnám összehasonlításom, megjegyzem azt, hogy alig hiszem, hogy valahol és valaha vezérférfiu ily dilettáns módon szólott volna egy tantervhez, melynek a jelen tudományos fejlettség magaslatán kellene állania. Irálya elég könnyű , elég ékes, ugy hogy a dilettáns észre sem veszi, hogy iró mind oly dolgokkal traktálja, melyeket leghelyesebben igy nevezhetnénk: „de la surface," mig a „le centre merne du sujet" merőben a háttérben marad. Innen van az , hogy ő a határozati javaslatnak azon kérdéseire felel indokoltabban, a melyeket Kovács Ödön lényegteleneknek tart, t. i. hogy mikor, h o 1 s minő alapokból lenne fölállítandó amaz „uj intézmény ?" Különben K. O. ama lényegtelen kérdésekre is megfelel dolgozata végén indítványában, midőn igy végzi : „Mondja ki az egyh. kerületi közgyűlés, hogy a ' n.-enyedi Bethlen főtanodájában fennálló theol. akadémiáját a szükségesnek itélt, és itt részletesen felfejtett módosításokkal jelenleg a lelkészképzésre nézve kielégítőnek tartván, figyelmét, gondját , anyagi és szellemi erejét, a gymnásiumok, a tanárképezde, a néptanitóképezde, a lelkészi és tanítói állomások javadalmazása — s miután már a tanítók özvegyeiről és árváiról az állam gondoskodik, — a lelkészek özvegyei és árvái gyámolitása érdekének előmozdítására kívánja fordítani !"< Eine finale: Sz. Domokosnak célja az , hogy az u. n. n.-enyedi seminarium épségben hagyása mellett az egyházkerület által Kolozsvárit „uj intézmény", illetően : akadémiai színvonalon álló theol. facultás állitassék föl, a hová N.-Enyedről s máshonnan is, a magasabb rendű ismeretek megszerzése végett zarándokoljanak a theologusok. Ezen uj intézmény merőben felekezeti volna, semminemű szerves kapcsolatban nem állana az egyetemmel s a mint már tudjuk három — mond h á r o m rendes theol. tanárral lenne ellátva, miután a „paedagogus vezető tanár" a tanárképezdében fogna szerepelni, valamint a tisztelt ingyentanitó egyetemi tanár urak is részben, a mennyiben a philosophiai képzés is az ő ingyenkegyelmük ajándéka lenne. Tehát három rendes tanár közt lennének beosztva a szorosan vett theol. tudományok , de hogy mi módon , azt még nem tudjuk. Ez lenne amaz eszményi facultás, mely a m prot. tudományosságot és nemzetiséget megmentené az idegen befolyástól. K. Ö. ellenben kimutatja „sclnvarz auf weiss," hogy az erdélyi kálvinistáknak jelenleg N.-Enyeden fennálló felekezeti „semináriumában" a szorosan vett theol. tudományokat négy rendes tanár tanítja, s még az sem győzi, s hogy a Sz. D. által fölvetteknél több theol. tárgyat tanitnak, még pedig a jelen theol. tudományosság magaslatán. Szóval a meglevő „seminárium" inkább megfelel a lelkészképzés tudományos és gyakorlati céljának, mint ama híres „akadémiai színvonalon álló" theol „facultás." Egyháza figyelmét az igazán égető s nemcsak képzelt szükségek fedezésére hívja föl. Azt nem tudom, hogy egyházkerületünk bölcsesége mikép fog segíteni e bajokon, de azt az egyet