Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

készi állomást vállalt. Ez állomáson egyszerű derék emberek közt működve, élte le Lang életének legboldogabb 14 évét, teljes elvonultságban , idejét felváltva hivatalának és a tudománynak szentelvén. Múlt cikkünkben emiitettük már a két munkát, melyek amaz elvonultságnak első gyümölcsei voltak. ,,Midőn Lang ama munkákat irta — mondja kalauzom — még távol volt tőle annak gondolata is, hogy magános őrhelyén állva, magát tőle távol álló, személyesen nem ismert egyének nagy községének prédikátorául, vezéreül föltolja; az egyházi állapotok, ugy, amint ő azokat ismerte és könyvében lefestette, épen nem voltak olyanok, hogy sikert helyezhettek volna neki kilátásba. Csak magának, és néhány barátjának akart azok által világosságot szerezni s igy azok mintegy gyónásképen jelentek meg, melyek épen azért őszinteségük-, alaposságuk- és melegségükben már föloldásukat is találták." Igenis, ki előtt az őszinte, mély érzelemnek becse van, aunak kedves jelenség lehetett a lélek mélyéből fakadó gondolatokat , abban az életteljes, fris formában megjelenni látni, mely Lang előadását oly feltűnően jellemzi. De a céhbelieknek, az egyház terén ugy, mint a tudomány terén, épen e szokatlan frisseség nem volt Ínyükre. Oly embereknek, merészli, az a protestáns, s általában a keresztyén egyház érdekei ellen cselekszik. Vigasztaló az, hogy bibliaellenes nézetei, mint tartalmatlan üres szavak el fognak enyészni." Kevés esetlen sorban mennyi szeretetlen ség, menynyi durvaság, mindenek felett mily szégyenletes, vastag tudatlanság ! — Hiába, az igazhivőség mértéke csalhahatatlan , s aki azt meg nem üti , lehet aztán Istentől akármily nagy tehetséggel megáldva, lehet legszebb erényekkel ékeskedő , mind nem használ. Az eretnekségek nagy tárházából egyet kirántanak, rányomják és — victa jacet pietas. — És milyen gyönyörűséges ama csalhatatlanoknak a logikája. „Lang Krisztust embernek vallotta, tehát ezzel következetesen a gondviselő, könyörgést meghallgató Isten hitét is elveté !" A papiros ugyan türelmes és mint Cicero mondja : „literae non erubescunt" ; de bezzeg pirulnunk kell nekünk , hogy létezhetik köztünk egyházi lap, hol olyanfélék napvilágot láthatnak. Nem hihetjük ugyan, hogy a sötét fanatizmus afféle nyilatkozatainak a józan magyar protestánsok között, nem mondo mhogy megtapsolója, de csak helyeslője is sok akadjon, de minthogy az „Ev. Prot. Lap" mégis egy pártot képvisel, a protestantismus becsülete érdekében nem hagyhattuk szó nélkül a magában véve jelentéktelen nyilatkozatot. R M kik alaposságot hosszadalmasság nélkül, mélységet homály nélkül, komolyságot sötét szemöldök nélkül képzelni nem tudnak, okvetlen meg kellett ütközniök a könnyed hangon és modoron, melylyel az ihletett férfiú a vallás legfontosabb kérdéseit tárgyalta. Szerencsére, uj hazájában a századok óta élvezett szabadság az embereket fogékonyabbakká tette a szabad szellem eredeti jelenségei iránt. „Anélkül, hogy sejtette volna — folytatja kalauzom — Lang a kor sziklájából fris vízforrást fakasztott, mely ezreknek szolgált üditésül, s csendes elvonultságának véget vetett. Zürichben a 40-es évek óta néhány derék férfiú, szintúgy mint Lang, a würtembergi hármas csillagzat: Hegel, Strauss, Baurtól indíttatva egyházi reformot sürgetett, s ez irányban férfiasan és a kedvezőtlen idők dacára nem minden siker nélkül fáradozott. Ezek is első sorban hárman valának: Biedermann A. E., Fries D., Hirzel H., Langnak későbbi kartársa és hivatalbelí elődje. Midőn odajutott a dolog, hogy ama férfiak szükségesnek látták törekvéseiknek uj közlönyt, és a svájci reform-mozgalomnak központot teremteni, azonnal tisztán állott előttük, hogy oly közlöny vezetésére senki sem alkalmasabb, mint az a „kiáltó szó a pusztában : készítsétek meg az Urnák útját, egyengessétek meg az ő ösvényit." így indult meg 1859-ben a „Zeitstimmen aus der reformirten Kirche der Schweiz" (Korszózatok a svájci reformált egyházból) cimü lap, melynek szerkesztését Lang Henrik 13 éven keresztül vitte, s azután még további 4 évig Bitzius A. barátjával közösen a ,,Reform"-ot szerkesztette, melybe a megszüntetett „Zeitstimmen" beleolvadt volt. Szerencsés találkozás! Lángnál a munkás magányban hosszú évek során át felhalmozódott gondolatanyag, párosulva ugy szó- mint Írásbeli fényes előadási tehetséggel, nyilatkozási tért keresett, mig a zürichi kör mozgalmának épen oly férfiú kellett, ki Izraelben mester lévén, az uj eszmék terjesztése körül, mint lelkes apostol szolgálhasson. Lang, hivatása tudatában jó kedvvel fogott a nagy munkához, s mint egy másik Nehemiás, mig egyik kézzel a vallás örök igazságainak a jól értett evangyéliom szellemében mindenféle babonától való megtisztításán dolgozott, addig másik kezével a hagyományosok türelmetlen támadásai ellenében bátran villogtatta diadalmas fegyverét.