Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

Láng lapja nem volt az, amit a szó közöusóges értelmében újságnak szoktak nevezni, de volt annál jóval különb valami, amennyiben mind elejétől fogva egy nagy jelentőségű mozgalmat jelzett, ós oly elvek tisztába hozatalára szolgált, melyek közönsó- j gessé ló telétől, és érvényesülésétől függ szerintünk | az európai társadalom jövője. Laug maga, lapjának első számában feladatát ekkép formulázta; „Mit akarunk? erre egész általánosságban lapunk cime adja a feleletet: „Korszózatok az egyházból" ! E szózatok tehát az e g yházból valók lesznek, amennyiben a lap tartalmát a vallás, s ennek az emberek együttélésével való időszerinti megjelenése képezendi; korszózatok lesznek, mert a vallás örök lényegét oly alakban adjuk majd elő, amilyent a jelenkor szellemi műveltsége, ós annak vallásos szükségérzete igényel. Sokféle szózatok hallatják majd itt magukat; minden ember 111 aga nyelvén beszél, ugy amint a szellem neki megsúgja, mert bennünket sem theologiai vagy philosophiai iskola jelszava , sem párt vezérszava nem hozott össze , miután nekünk a vallás nem hagyomány képen nyert kész formula, melynek igája alatt minden ember gondolkodása- ós érzésének megkell hajolnia, hanem a személyes lelkiismeret ós benső tapasztalat dolga. Másfelől meg egységes szózat lesz, a mennyiben minket egy lélek egyesit, az Istennek lelke, mely maga a szabadság. Komoly szózat lesz, mert a szentet máskép, mint komoly, szent érzelemmel tárgyalni nem szabad, de vidám is lesz e szózat, mert élőktől és nem halottaktól jő, s minket korunk, bármi számosak legyenek is nyomorúságai, el nem keserit, és le nem hangol, bízván az igazság hatalmában, mely vidor munkásságra erőt ós kedvet nyújt. Határozott szózatok lesznek , melyeknek h.ngját értik, és tisztán tudhatja mindenki, mit akarnak mondani. Egyszerre „Igent * is, „Nem'-et is mondani, ezt Shakespeareral igen rosz theologiának tartjuk, ós a két felé sántikálás mindenesetre nyomorúságos járás. Gyávaság vonul végig korunkon, mely nem keresztyéui. Megijednek a kimondott igazság következményeitől; körülnéznek, ide is, oda is hajlongnak, kérdezősködnek, hogy mit fognak majd az emberek mondani, vájjon nem csodálkoznak-e, nem ütköznek-e meg? Ámde aki mindazokat latra veti, az valami derekast végezni nem fog. Ki vallásosán akar korára hatni, anuak nem szabad a földi ' Í hidakat háta mögött szemmel tartania; egészen azon szellemre kell biznia magát, mely csak ez egy parancsot ismeri: „Nem tehetjük, hogy a mit tudunk, azt ne mondjuk, ós amit látunk, arról bizonyságot ne tegyünk." Kemóljük azonban, hogy mindenből, amit szólunk, a nagy ügy iránt, melyet szolgálunk, | kebelünkben táplált tiszta, szent buzgalom fog kiviláglani, ós hogy beszédünk minden határozottsága mellett is, abból azon szeretet hiányzani nem fog, mely a vallásos kedély egyszerű, őszinte meggyőződésót igen jól meg tudja különböztetni a durva elbizakodás ós eretnekitési vágytól f

mely minden időben a vallás palástját szerette magára ölteni." Ez elvek emelkedett szellemében töltötte be Lang 17 éven keresztül azon munkakört, melyet a lapszerkesztés tetterejének ós értelmének nyitott. Kivetkőztetni a Krisztus vallását azokból a formákból, melyekbe azt sötót századok alatt okvetlen öltöztetni kellett, hogy a vad lelkekre hathasson, s helyreállítani eredeti alakját, amint azt a szent okmányokból, különöseu e század eleje óta folytatott, tudományos nyomozások alapján felismerték, ez volt a feladat, melynek megoldása végett Lang egyfelől a hagyományos, de gondolatkörünkbe többé be nem illeszthető képzetek teljes tarthatlanságát bizonyítgatta, másfelől a fölfedezett positiv igazságok tágabb körökben való terjesztését nagy sikerrel eszközölte. A szent kizárólagosak rombolónak szeretik bélyegezni Lang működését. *) Mintha bizony szellemi *) Nálunk e vádat Lang halálhírének közlése alkalmából a „Figyelmező" emelte, és Lángot és a vele rokonszenvezőket felelőssé akarja tenni ama teljes hitetlenségért, mely a soeiál demokraták mind nagyobb mérveket öltő előnyomulásukban tapasztalható. Mégis szerenesétlen emberek azok a kizárólagosak, hogy vakságukban még maguk szülötteire sem ismernek ! Mi, kik formulázott tanunkkal tegnapról valók vagyunk, kik csak most szervezkedünk, hogy adhattunk volna léteit oly mozgalomnak, mely régen, és épen azokban a körökben indult meg, hol ti uralkodtok. Berlinben, a Hengstenbergek fészkében, és Párizsban, hol a Dupanloupok a hangadók, mindazon helyeken, hol az ég nevében a földről rendelkeznek, és magokat Krisztus szolgáinak nevező egyének az ember elsajátithatlan örök javai felett uralkodnak, ott és csakis ott találkozhattak emberek, kik a megutált valláshirdetőkkel együtt magát a jóltevő szent vallást is megutálták. Olvassák csak az urak a magyarított Channing legközelebb megjelent V. kötetében a szegényeknek ! szolgáló lelkipásztorkodás alapitójának, Tuckermann 1 Józsefnek életét, s mondják meg őszintén, hogy az 15*