Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

foglaltattak, majd pár nappal később az összes német sajtó — néhány ultramontán lap kivételével, — kemény kifejezésekben utasíták vissza a német törvényhozásba való e jogtalan beavatkozást, e „forradalmi szenvedély kitörését" — mint egy némelyik jellemzé. A berlini félhivatalos lap e következő megjegyzéssel kiséri ezen okmányt: „A vaticán ezen nyilatkozatában kétségkívül a papuralmi dölyf legerősebb kifejezése van előttünk, mert benne nem csak a májusi törvények feltétlen kárhoztatása proclamáltatik, hanem ellenök az engedetlenség lelkiismereti kötelességgé tétetik, ... s igy magától értetődik, hogy a pápa ezen legújabb nyilatkozatának, mely a kiengesztelhetetlen ellentétet az állam és a római egyház közt újra constatálja, határozott befolyással kell a kormány további magatartására lennie." A nagy fontosságú, s méhében talán még komoly bonyodalmak csíráit rejtő körlevél főbb pontjai igy hangzanak : IX. Pius pápa. Tisztelendő testvérek ! Üdv és ap. áldás ! A mit mi, emlékezve ama megállapodásokra, melyekre ezen ap. szék Poroszország legfőbb kormányhatalmával a kath. érdekek üdvére és tiszteletére a jelen század huszonegyedik évében lépett, soha lehetségesnek nem tartottunk, az jelenleg, tisztelendő testvérek, a ti vidékeiteken a legsajnosabb módon megtörtént: a nyugalomra és békére, melynek nálatok az egyház örvendett, súlyos váratlan zivatar következett. A törvényekhez, melyeket nemrég az egyház jogai ellen kibocsátottak, és melyek az egyház sok hü és lelkiismeretes szolgáját mind a papságban, mind a hivő népben sújtották, ujak járultak, melyek az egyház isteni alkotmányát teljesen me*gdöntik és a püspökök sérthetetlen jogait tökéletesen megsemmisítik. Ezen törvényekben a laicus rendből való bírákra ru házzák a hatalmat a püspököket és az egyházi főnököket méltóságukból és tisztökből kivetkőztetni. Ezen törvények sokféle és nagy akadályokat készítettek azoknak, a kik a főpásztorok távollétében jogszerű jurisdictiójukat gyakorolni hivatvák. Ezen tőrvények a székesegyházak káptalanairól fölteszik, hogy a canonok ellenére káptalani helynököket fognak választani, midőn a püspöki szék még nincs üresedésben. Ezen törvények, hogy egyebeket ne említsünk, a főelnökökre ruházzák a jogosítványt, hogy nem-katholikus férfiakat is állítsanak a püspökök helyére, s őket mint a püspöki megyében a püspökökkel egyenjogúakat, az egyház javak kezelésével ós pedig mind egyházi személyek, mind a templomok fenntartására rendelt vagyon kezelésével megbízzák. Ti nagyon is jól tudjátok, mennyi kár és minő sokféle terheltetés és bántalmazás következett e törvényekből s annyira szigorú végrehajtásukból. Szándékosan hallgatunk ezekről, nehogy e sok szomorúság fölemlitésével fokozzuk az általános fájdalmat. De nem hallgathatunk azon balsors felett mely Gnesen-Posen és Paderborn egyházmegyéket sújtotta, Mert miután tisztelendő testvéreinket, Micisláv posen-gneseni érseket és Konrád paderborni püspököt börtönbe vetették s kimondották rájuk az ítéletet, mely püspöki széköktől ós hivatalbeli hatalmuktól a legnagyobb jogtalansággal megfosztja őket, ezen megyék kitűnő pásztoraik áldásos vezetésétől megrabolvák, s az üldözés és kin örvényébe nyomorultan sujlvák. Mindenesetre azt hiszszük ugyan, hogy tisztelendő testvéreinket nem sajnálnunk, hanem szerencséseknek kell mondanunk, minthogy — emlékezve az Ur szavaira: „Üdvözülni fogtok, ha az emberek gyűlölnek, és ha kizárnak, és átkoznak titeket és ha neveteket megbélyegzik az ember fia kedveért." (Lukács 6. 23,) — a fenyegető veszélytől nemcsak meg nem ijedtek, s a reájok mért büntetésekkel szemben fontos hivataluknak megfelelően az egyházi jogokat és igazságokat védeni meg nem szűntek, hanem inkább megtiszteltetésnek és dicsőségüknek számították amaz ország többi kitűnő föpásztoraihoz hasonlóan, a bűnösök meg nem érdemlett elitélte. tését és büntetéseit az igazság kedvéért magukra venni, ragyogó erénypáldaképen s az egész egyház épülésére. De ha őket inkább megilletik a ragyogó dicséretek, mint a részvét könyei, a püspöki méltóság lealázása, az egyház szabadságának és jogainak megsértése, az üldözések melyek nemcsak a nevezett, hanem az összes porosz egyházmegyéket sújtják, azt követelik tőlünk, hogy mi a reánk noha érdemünk nélkül, isten által ruházott hivatalnak megfelelően, panaszolva emeljük szavunkat ama törvények ellen, melyek forrásai azon, már eddig okozott és sok, más még kilátásban levő gonosztetteknek, és hogy az istentelen erőszak által lábbal tapodott egyházi szabadság mellett minden határozottsággal s az isteni jog tekintélyével föllépjünk. Hivatalunk ezen kötelességét teljesitendők, egész nyíltan kijelentjük ezen iratunkkal mindenkinek, a kit illet és az egész kath. földgömbnek, hogy ama törvények érvénytelenek, minthogy az egyház isteni szervezetével tökéletesen ellenkeznek. Mert nem a föld hatalmasait helyezte az Ur egyháza püspökei fölé olyan ügyekben, melyek a szent szolgálatot illetik, hanem szent Pétert, kit nemcsak bárányainak, hanem juhainak legeltetésével is megbízott (János 21. 16. 17.), és ezért bármely magasan álló világi hatalom sem mozdíthatja el püspöki hivataluktól azokat, kiket a szent lélek püspökökké tett, hogy az egyházat kormányozzák! (Ap. 20. 28,) Ehhez járul továbbá következő, egy nemes néphez méltatlan körülmény, melyet a mint hiszszük, pártatlan a katholikusok is el fognak vetni. E törvények ugyanis, melyek szigorú határozataikban súlyos fenyítéssel fenyegetik a nem engedelmeskedőket s a büntetések végrehajtására a fegyveres erővel rendelkeznek, békés éá fegyvertelen polgárokat, a kik lelkiismeretükből, mint a törvényhozóknak jól kellett volna tudni és figyelembe kell vala venni, joggal ellenszenvvel viseltetnek ezen törvények iránt, gyakran olyan emberek csaknem szerencsétlen és szorongatott helyzetbe jutnak, a kiket a tulhatalom lesújt s a kik annak ellent nem állhatnak. Ezért ugy látszik, mintha ama törvények nem szabad polgárok számára ho-