Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-28 / 9. szám

zattak, hogy észszerű engedelmességet követeljenek, hanem rabszolgáknak adattak, hogy az engedelmesség a rémülte erőszakával csikartassék ki. Ez azonban nem ugy értendő, mintha azt hinnők, hogy azok teljesen ki lennének mentve, a kik félelemből az embereknek inkább akarnak engedelmeskedni, mint az istennek; még kevésbé ugy, mintha az istentelen embereket, ha vannak ilyenek, az isteni biró büntetlenül hagyná, a kik egyedül a polgári hatalom védelmére támaszkodva, vakszerüen templomokat vesznek birtokba s bennök a szent szolgálatot gyakorolni merészelték. Ellenkezőleg mi kijelentjük azt, hogy azon istentelenek és mindazok, a kik jövőre hasonló büntónynyel az egyház kormányzatába tolakodni merészelnek a szent eanonoknak megfelelően jogilag és a nagyobb excommunicatióba estek és ennek, és mi intjük a jámbor hivőket, hogy amazok isteni tiszteletéről távol maradjanak, tőlük a szentségeket el ne fogadják s igy elővigyázattal taitózkoujanak a velők való érintkezéssel és közlekedéssel, nehogy a gonosz élesztő a jó anyagot megrontsa. E sanyargatásokban a ti rettenthetlenségetek és álbatatosságotok, tisztelendő testvérek, a mely a többi clerust és hivőket közösen föltüzelte a nehéz küzdelem fölvételére valóban enyhülésül szolgált fájdalmunknak. Mert oly nagy volt szilárdságtok a kath. jogok és kötelességek megóvásában, oly dicséretre méltó magatartása mindenkinek a saját körében, hogy még a legtávolabb levők szemét is magára vonta s csodálatát keltette föl. Nem is lehetett máskép. Óh! ha e sanyargatásokban némi könnyebbülés adhatnánk nektek De midőn ezen tiltakozásunkat minden ellen, a mi az isteni egyház intézményével és törvényeivel ellenkezik, valamint az erőszak ellen, melyet igazságtalanul gyakorolnak irányotokban, megujitjuk és megerősítjük, nem fogjátok tanácsunkat és a viszonyoknak megfelelő tanításunkat nélkülözni. Azok pedig, akik ellenetek ellenséges érzelmet táplálnak, tudják meg, hogy ti, midőn a császárnak azt adni vonakodtok a mi az istené, a királyi tekintélyen jogtalanságot elkövetni s tőle valamit elvonni nem fogtok. Mert irva van: „Az istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek." Tudják meg egyszersmind azt, hogy mindenki közületek kész a császárnak adót fizetni s engedelmességet tanúsítani nem kényszerből, hanem a lelkiismeretből mindabban, a mi a polgári hatalomnak alá van rendelve. Midőn igy mindkét kötelességet helyesen teljesititek s isten rendeleteinek engedelmeskedtek, legyetek jó kedvűek és folytassátok azt, amit megkezdettetek. Mert nem csekély a ti érdemetek, mert türelmetek van s Jézus nevében tűrtök s el nem fáradtok. Nézzetek arra, aki súlyosabb szenvedésekben megelőzött benneteket és aki a szégyenletes halál büntetésének vetette magát alá, hogy az ő hivei megtanulják a világ kegyét kerülni, a rémületektől nem félni, az igazság kedveért az undorítót szeretni, a kellemeset félni és kerülni. — Bel grádból érkező tudósítások szerint a skuptsina többsége a szerb kolostori javak elkobzását kívánja. Egyelőre azouban azon javaslat tétetett, hogy a kolostorokat templomokká változtassák át, s csak öt kolostor maradjon fent mint ilyen, a mostani szerzetesek befogadására. E javaslat bizoitsághoz utasíttatott. — Egy csodatevő apáca. Arnából írják a bécsi „Fr. Blatf-nak, hogy ott nemrég bizonyos Julianna Anasztázia nevü hölgy csodaszereket árult, melyek (természetesen jó pénzért) a halandókat megszabadították bűneiktől. A hölgy bűvszerei egy élJel biró vasgyüiűből, továbbá egy ötágú korbácsból, melynek ágai csomóra voltak kötve és egy, a jeruzsálemi templomból hozott kődarabból állottak. Minden korbácsütés — elég olcsón — tiz krajcárba került s az ütések számát a bűnök nagysága határozta meg. Egy ottani lakos két forintot fizetett a korbácsütésekért egyszerre, mások alkudlak, vagy jelentékenyebb bűneik dacára kevesebb feloldó korbácsütéssel is beérték. A női Tetzel rnükö" désének azonban csakhamar híre ment s egy szép reggel Anasztázia kisasszonyt minden további tartózkodás nélkül bezárták. KÜLÖNFÉLÉK. * A hazai cvaDg. egyház nagyérdemű főfelügyelőjét, báró Prónay Gábor urat, s gyermekeit, s a vele közel sógorsági viszonyban levő báró Podmaniczly családot e hó 20 án súlyos családi csapás érte, kiragadtatván a halál által a hőn s gyengéden szerető férj, gyermekek és testvérek köréből a hű nő, anya s testvér, Tótprónai és Blatniczai báró Prónay Gáborné, született Aszódi báró Podmaniczky Karolina, életének 47 ik s boldog házasságának 30-ik évében. A boldogultnak hűlt tetemei az evangelica ágost. hitvallású szertartás szerint f. hó 22-ikén Pesten besz9nteltetvén, másnap Aszódon a családi sírboltban tétettek örök nyugalomra. Nyugodjanak békében a hosszas szenvedéseken át ment nemes lelkű nő hamvai! A boldogult jelentékeny összegeket hagyott jótékony célokra s egyes szegényeknek, többek közt a protest. árvaháznak is 150 f'ot. * A brassói magyarság, s vele együtt több előre látó hazafi régóta sürgetvén már, hogy a brassói tetemes számú magyarság számára magyar népiskolák alapíttassanak, miután nemcsak a létező népiskolák, de a kathol. és román gymnasiumok is határozottan nemzetellenes irányban vezettetnek : Trefort minister ur a múlt hóban Buzogány Áron ministeri titkárt leküldte ez ügyben Brassóba, ki ott a belvárosban két, s a magyarok által lakott külvárosban egy telket vásárolt meg állami népiskolák számára, s intézkedett arról is, hogy ezen uj iskolákat szeptemberben már meg lehessen nyitni. A szomszéd Hátfalúban, melynek derék székely lakosságát a szászok máiévtizedek óta kínozzák, szintén állíttatott fel a minister egy állami népiskolát.