Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

seit fedezheti); c) a dunamelléki egyházker. gyámintézeti tervénél, mely életbiztosítási elveken és mindég bizonytalan számitáson alapul, e mellett sokszerü, évenként 30—96 frtig terjedő befizetést kíván tagjaitól, jelen tervünket jobbnak véljük, mely kezdetben ugyan kevés — alig 40 frtnyi évi osztalékot adhat (a mi az em. gyámoldából nyerendő — körülbelül ugyan ennyi — osztalékkal együtt ekkor sem megvetendő segély), mint messze jövendőre irányozott nagyszerű alapítvány azonban az évi járulékokkal egyre növekedő s százezerekre szaporodó tőkepénzei után, a tagok im e kis mérvű megadóztatása folytán is, több száz forint osztalékot adhatand. 4. Lemondás. Körösi Sándor jogtanár, volt tanácsbiránk, mivel Debrecenbe távozik jogtanárnak, tanácsbírói állásáról leköszönt. 5. Csöglei egyház ügye. Mivel köteles jövőre 2-dik tanítót is tartani, rendes tanítójának csak 80 gyermektől akarja a tandíjszedést megengedni. Az egyházmegye ezt, mint conventio-csorbitást meg nem engedhetni. Fölebbeznek. 6. Megyei iskola tanácsosul Veszprémbe Csonka Ferenc, sz.-gáli lelkész-esperes ur választatott. 7. Kerületi képviselők: Ősi Sándor, Bartalos Mihály tanácsbirák. Pótképviselők: Barát Ferenc, Sebestyény János urak. 8. Káplán sorozat megállapittatott, u. m.: Jakab Pál, Jeremiás Béla, Német István urak. 9. Árvaházra vonatkozó indítvány. Seregély György ur indítványozza, hogy egyházaink, aránylag, mérsékelten a prot. árvaház javára évenként megadóztassanak. Ez uj adónem kivetésére egyházmegyénk nem hiszi magát illetékesnek, de mégis elvárja a lelkész urak buzgóságától, hogy e nemes célra évenként gyűjtenek önkéntes kegyadományokat. 10. Könyvtárijelentés. Olvastatott számvevő ur jelentése az em. könyvtár pénzéről. Kitűnt, hogy van 229 frt. tőkéje s 57 frt. 84 kr. készpénze, melyen könyvek veendők. 11. Szabó István, adorjánházi lelkész ur indítványozza, hogy a latin feliratú em. pecsét helyett magyar feliratú metszessék s erre letesz 2 frtot. Az indítvány elfogadtatik. A régi cimer marad. A körirat ez lesz „Pápai ref. egyházmegye 1875." 12. A gyámolda elnöke jelenti, miszerint van a gyámoldának kötvényekben 9666 frt. 48 kr, kamathátralékban 74 frt. 20 kr, készpénzben 63 frt., összesen 9803 frt. 70 kr. Szaporodás 680 frt. 42 kr. 13. Gyámolda megosztása. A fónnebbi pontban érintett gyámolda közös a lelkész és tanítói testülettel-Kérdésbe lett téve, hogy a mai viszonyokat tekintve, minő a tanítókra nézve az országos nyugintézet stb. nem ellenezné-e az egyházmegye az elválást ? Az em. nem ellenzi az elválást elvileg, de mind két testület Írásban kifejezett véleményét akarja hallani. SZEKERES MIHÁLY, em. jegyző. Egy pár a választottak közül. A veszprémi ev. templomban vagyunk. Egyházmegyei gyűlésre jöttünk, 22 egyháznak küldöttei. Megzendül a fenséges „Jövel szentlélek úristen" kezdetű ének, mint a messze távolból hangzó s mindinkább el-elhaló dal. A messze távol az a fényes kor, melyben először a lánglelkű Luther s azután buzgó apáinknak ajkán és szivében csendültél meg, szent ének. Még most is viszhangzik a kebelben varázs-erőd, még most is felszáll a lélek szózatodra az egek urához, még most is betöltessz egy pár választottat „szívbéli szent buzgósággal"; mindennap halkabb lesz azonban édes hangod a mai kornak hiu zajában, nem ért, nem érez, nem kíván már téged, nem hallgat rád annyi szív és oly sok kebel! Annál meghatóbb hallani, hogy egy-két idősebb atyánkfia oly buzgón énekel, szép ének, tégedet, - s látni, hogy könyeket csalsz ki szemökből. Tiszteletreméltó könycseppek ugy-e, arról tanúskodtok ti, hogy csak istenben lehet boldog a kebel! Mint a leáldozó nap tűzben ég nyugat határain, ti is a pályát már-már megfutó társak, buzgóság tüzétől égtek az élet alkonyán. Megható látni, mint ül a fiatalabbak szemében a lelkesedés lángja, midőn te szép ének őket megihleted. Az ének elhangzott. Körülnéztem s egy mélyen fájó érzet fogott el, hogy oly üres ez a kicsiny templom. „Jertek el!" ezt a szót véltem hallani. Az ur, a templom, a meghívó, a kötelesség, mind ezt mondá: jertek el, s csak kevesen jöttünk. Fájdalom, a mély csendben oly igaz, oly szomorúan igaz volt a gyűlést megnyitó esperesnek minden szava, melylyel a közönyt ostorozta, a vallásos buzgóság hanyatlását siratta, hogy szintén sírhattunk volna. De nem kellett sírnunk. Mert hallhattuk az ur biztató szavát • „ne félj, kicsiny sereg!" Nem félünk. A jó isten adott nekünk már évekkel ezelőtt egy apostoli buzgóságu, munkás, pontos vezért, ez a mi kedves esperesünk, Tatay Sámuel. Ez az egyik választott. Nem szoktam tollamat a kezembe venni, hogy dicsérő szavakat irjak; most mégis tollat fogtam, mert jól esik lelkemnek, ha az igaz érdemet a rejtekből a napvilágra hozva láthatom, hogy egyebek is lássák s buzduljanak a nemes példán. Esperesünk egy egész éven át maga volt kénytelen elnökölni, s mi aggódva kérdeztük, hol nyerünk egy igazán isten szive szerint való férfiút a felügyelői székre Megnyertük. Bölcs, szelid, buzgó férfiút nyertünk. Felügyelőnk A j k a y Imre. Ez a másik választott. Nem volt egyházmegyei ügyészünk. Kerestünk s találtunk egy tűzlelkű, erélyes ifjút, Bélák Istvánt Ez a harmadik választott. A negyedik, helyettes világi jegyzőnk, Szenthe Pongrácz. S itt vannak megpróbált idősebb választott lelkésztársaink, s mi fiatalabbak nyomukba akarunk lépni. Csak ennyit kívántam irni. A szomorúan közönyös korban örömmel jelezhetjük, hogy vannak még, a kiket a 49*