Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

pünkösdi lélek elevenít, vannak, kiknek ajkára illik a „Jövel szentlélek uriste n," van még egy pár a választották közül. Ezek azok s ezeknek példája, kikről s melyről az ur szól: „kényszeríts bejönni mindeneket, hogy teljék bé az én házam." SÁNTHA KÁROLY. Egy papválasztás mikéntje Vanyarcon néhai Zelenka Dániel evang. lelkész helyébe — mint e becses lapok 32. száma jelenti — Maróthy Emil segédlelkész lépett, a ki megelőzőleg a pesti ev. esperesség világi felügyelője Rudnay József ur családjában nevelősködött. Megválasztatása, fájdalom, kíméletlen arcúicsapása a törvényes gyakorlatnak s szomorú | bizonysága annak, hogy hiányos egyházi szervezetünk mellett ugyancsak tágas kapu nyilik azok számára, kik azt mindenképen kijátszani kívánják. A megürült egyház közgyülésileg a jelenlevő esperessel egyetértve, öt férfiúban állapította volt meg annak idejében a candidatiót, kik — a bevett szokás szerint — az egyházban probatizáltak is. A választás napján mindezek dacára nem az öt illetékes lelkész egyikének — mint várható vala, — hanem a nevezett segédlelkésznek, mint hatodiknak neve került ki az urnából, a kit pedig sem az esperes ki nem küldött, sem az egyház candidatióba nem vett fel, s a kiről a fama utolsó pillanatig mit sem tudott, természetesen csak azért nem, mert az illetők célravezetőbbnek találták tervüket sötétben kovácsolni, s azzal váratlanúl csak akkor lepni meg a világot, amikor ellene protestálni ugyan még mindig lehet, kötelesség is célra azonban, a galádúl egyházat kereső bunhödésére — mint azt a tapasztalat nem egyszer igazolta — nem vezet. De hát szabad-e egy egyháznak adott szavát ily könnyelműen megszegni, felsosége jogait kényekedve szerint csorbítani? Lehet-e a megbízott papválasztó elnökséget menteni, hogy — az utolsó pillanatban hangoztatott név ignorálásával, vagy a választási actus felfüggesztésével — a bajnak nem vette elejét? Vállalkozik-e ily előzmények után maholnap csak egy kevés önérzettel bíró lelkész is probaticumra akkor, amidőn olyantól is, ki erre sem fel nem hivatott, sem ki nem küldetett, elüthető? Mellőzhető-e hallgatással végűi, hogy egy esperességi felügyelő idegen esperesség egyházában — mint a jelen alkalommal történt — megengedhetőnek találta magának, részt venni egy pap válasz tó gyűlésen — viselte legyen bár a tökéletes passivitás szerepét, — részt venni különösen akkor, a midőn saját volt nevelőjét kívánta, ő a törvényes rend egyik hivatott őre, a törvényes gyakorlat ellenére megválasztatni ? PETROVICS SOMA, lelkésztanár. RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás.) XIX. Hivséges és alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak, az úr Isten Nagyságodat minden háznépével, hogy lelki testi áldásival látogassa, szívem szerént kívánom. Nagyságodat alázatosan kérem mint kegyelmes uramat hamar írásommal én nékem megbocsáson. — Az Nagyságod 17. Junii Fejérvárról irt levele, hogy hozzám jutott Praefectus urammal az uta nem beszélhettem derekasan. Mert az köszvény igen elháboritá az ű kegyelme kedvét, most is mindennap nevekedik rajta. Mind azonáltal legyen Nagyságod securus. Mert immár elment attól ű kegyelme az mi az előtteni elméje volt, nem kivánja az szőlőt is örökben, hanem magának és feleségének, három fiainak és két leányának, ugy mint hét személynek, ha Nagyságod inseribálja megelégszik vele, de csak az ur isten kinyebbitse meg ű kegyelmét bővebben irok Nagyságodnak felőle. Istennek hála kegyelmes uram az mi templomunk építése az Scholabeli kamara csinálásával együtt szépen megyen elé, azt ítélem mind a két | féle munka elvégeződik két hétre. Legyen emlékezetben az Istennél az Nagyságod istenes gondviselése, az posta siet, ezennel pedig az templomba harangoznak, nem írhatok Nagyságodnak többet. Hanem immár az Nagyságod kegyelmes tetszését értvén, praefectus uram ű kegyelme én általam talám nem árt Nagyságodnak az minutát kiküldeni az mostani irásom szerint had lássa praefectus uram? és végezédjék el egyszer immár az dolog. Legyen az ur Isten Nagyságoddal és az Nagyságod kedvesivei. írtam Sáros-Patakon, anno 1637. 26. Junii. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPIIANUS TOLNAEUS, p. e. p. K ü 1 e í m. Illustrissimo Principi ac Domino Domino Georgio Rákóczi, Dei gratia Regni Transylvaniae Principi partium Regni Hungáriáé Domino, siculorum Comiti, partium Regni Hungáriáé Domino, ac magnó Ecclesiae Orthodoxae Patrono etc. Domino et Potectori suo Clementissimo (P. H.) Rákóczy kezével 1. Jul. A. J. 1637. (Eredetije a m. kir. kamarai levéltárból.) XX. Szolgálatomat ajánlom nagyságodnak mint kegyelmes uramnak, az ur Isten Nagyságodat kedvesivei áldja meg minden lelki testi jókkal. Tegnapi napon nagy hirtelenséggel kellett irnom Nagyságodnak, azután vettem eszemben, hogy ez egy pontot kihagytam levelemből Irredemtibiliter, az sok személynek az utolsó extremum előtt ugyan igy parancsolt volt