Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-17 / 3. szám

Egyébiránt kérem istent, hogy tartsa meg sokáig szentségedet anyaszentegyházunk kormányán — szentséged igen engedelmes fia Napoleon.u Yíctor Emmanuel hasonlékép Írhatott volna IX. Piushoz, kinek tiltakozása csak azt fogja meggátolni, hogy azon jogok, melyeknek őt egyházi kormánya szabad gyakorlásában kellene biztosítni, nem nyerik a szerződés határozott alakját . . . Az egyházi állam jelentősége felől különböző oldalról felmerült nézetek után, mi annak még megmásithatlan felbomlásában sem látjuk a pápaság halálának jelét, és miután ezen eredmény, bár befolyással volt rá a hosszú ós az idők szükségeit félreismerő rosz kormányzás, mindazáltal főleg Olaszország nemzeti fölébredésének következtében jött létre mint annak szükségképi áldozata: nem áll oly benső összefüggésben az uj dogmával, hogy nem csak kegyes, hanem jogos nézet lehetne az, hogy a tartomány elvesztése isten büntetése a bitorlott csalhatatlanságert. *) Mindazáltal valami végzetszerű rejlik azon gyors, csaknem közvetlen egymásutánban, hogy a pápaság világi fénye, melv a népeket hosszasan vakította, épen azon időben aludt ki, midőn szellemi elbizakodott követelése legélesebben előtéibe lépett, ugy, hogy magát ezután csalhatatlannak kell mutatnia a népek előtt, melyek a miveltség mentől magasabb fokára emelkednek, annál kevésbé hihetnek az ő csalhatatlanságában. És igy a pápaság bizonyos tekintetben közeledik azon alakjához, melyben a reformatori protestántismus romantikája beteljesülni látja az apostol jövendölését az Antikrisztusról, a ki istennek templomába helyezkedik s magát isten gyanánt imád tatja. A trónvesztett pápa-király és a csalhatatlan pápa ezen összetalálkozása mindenesetre halott szagú, s kérdés, vájjon egy ilyen pápaságnak van-e még jövője ? Üres szó volna megjövendölni akarni ennek végét, a mi ugyan a mi nézetünk is, csakhogy bizonyos történelmi szükségesség utján állott elő. Létezik egy régi jövendölés a következő pápákról, mely azok mindenikét egy pár rövid szóval, valamely egyéni külsajátsága után lellemzi, s állítólag sz. Bernhard korából ennek egy barátjától Malachias armaghi érsektől származik ; valósággal pedig csak a 16-ik század utolsó tizedében költötték, mert egész addig a jellemzések, átalában ugyan szellemtelenek, de nagyon találók, azon innen pedig csak ritkán és történetesen találnak. Igy pl. VI. Piust „az apostoli vándornak" mondja, és ő két izben vándorolt át az Alpokon, egyszer mint kérelmező II. Józsefhez Bécsbe, másodszor mint fogoly Francziaországba; de mindjárt utódjára VII. Piusra átalában nem talál a „ragadozó sas", inkább lehetne mondani, hogy egy ilyen akarta őt szétszaggatni; a mostani pápát ezen szavakkal jellemzi: „Crux de cruce", kereszt a kereszttől, mindenesetre sok keresztet volt kény*) Csak birlapi kacsa az, hogy a pápa az olaszok bevonulása utáni éjet könyek közt virasztotta át, hogy isten őt azért bünteti, mivel magát csalhatatlannak engedte nyilváníttatni. Ugyan ki volt itt jelen, és kinek beszélte volna el egy ilyen bizalmas tanú ? telen hordozni, es „ a kereszttől" szó vonatkozhatik a savoyai címerben létező keresztre. Ezen jövendölés szerint, és épen ez a legsajátságosabb, hogy pillantásával egy távoli s előttüns is még homályba burkolt jövőbe akar behatolni, még 11 pápát várhatunk, azután római Péter (Petrus Romanus) terhes üldöztetés közt fogja az egyházat legeltetni, a hét halmon épült város szét fog romboltatni, és a rettenetes bíró Ítélni fog népe fölött. Tehát a pápaság elenyészése az utolsó ítélettel egy időre fog esni. Ez valóban nehezen találkozhatik össze oly pontosan. Ha a Péter-templomát nem méltatlanul nevezték a Pétéi sziklája látható jelképének, akkor hozzá tartoznak a látható hasadások is fenséges kupoláján, melyet épen ezért még a mult században vasabroncsokkal erősítettek meg. Talán még méltóbban lehetett volna a Péter szikláját a helgolandi valóságos sziklához hasonlitni, a mely úgyis egykor magasztos vallásos élet és miveltség helye volt. A száraz földet, vagyis a szigeteket a tenger lassanként már elnyelte. A hullámok vad dühvel csapkodják a vén kősziklát, s néhány darabot már letörtek, vagy aláástak belőle. Még lefolyhat néhány század, mig a hullám a hatalmas sziklát felemészti, s fölötte magánosan tova rohan. A nélkül, hogy a nagy jóslat egyenesen a pápaságra vonatkoznék, a pokol kapui nem fognak rajta diadalmaskodni; de a szabadság áramlata és a magasabb vallásos miveltség igen ! FarkasJózsef. (Vége következik.) BELFÖL D. Az „egyházi rendszer" átvizsgálására egyliázkerületileg kiküldött bizottságnak folytatólagos gyűléséről a dunántúli ev. egyházkerületben. (3 ik közlemény.) Átnézvén gyűlési jegyzeteimet, melyeket a sok ünnep miatt csak most szedhetek össze jegyzőkönyvbe, — a közlötteken kívül találtam egyebeket is közlésre méltóknak. Addig is tehát, mig a bizottság 3-dik gyűlésének eredményeiről írhatnék, átadom becses lapja számára a következőket: 1. Minden egyes gyülekezet, ha kebelében a lelkészi, illetőleg tanítói állomás megürül, tartozik azt egynegyed év alatt uj választás folytán betölteni. Ellenkezőleg az intercalaris jövedelmek haszonélvezője nem a g)ülekezet, de mint oly javadalmazások, melyek különben a lelkészi, illetőleg a tanítói hivatalt illetnék, — az egyházkerületi gyámolda pénztárába folyatnék be az egyházmegye esperese által. Üdvös intézkedés. Ez által legalább útját vágjuk annak a gyakori vajúdásnak, melylyel nálunk a hivatalok betöltése körül késedelmezni szoktak gyülekezeteink, csak-