Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-17 / 3. szám
hogy minél tovább ők húzhassák a hasznot üresedés esetére. Nem tudom a kitűzött célt, melyre a jövedelem forditása javaslatba hozatik, elfogadja-e a kerület? De anynyit feltételezek, hogy ő is óhajtja a késedelmezésnek elejét venni. Ezt p'edig csak a javadalmak átvételével s felhasználásával a gyülekezeten kivül eső czélra való felhasználásával fogja elérni. 2. Ugy a lelkész, mint a tanitó választásánál jogában áll a gyülekezetnek kijelölésre 2 egyént a maga részéről ajánlatba hozni, kik mellé a superintendens, tanitó választásnál az esperes, más kettőt csatolhat tetszése szerint. Mit két izben ismételhet a gyülekezet, ha netán az első alkalommali megválasztott a hiványt nem fogadná el. De már 3-szori candidatió-kérésnek hely nem adatik. Ez esetben a másodszor kijelöltek közül tartozik papját, illetőleg tanítóját megválasztani. Itt én is Horatiussal tartok: „Hauc veniam damus petimusque vicissim". Legyen meg a választási szabadság, de illusoriussá ne hagyjuk tenni a törvényt. Ennek felel meg a föntebbi eljárás, mert különben megtörténhetik, hogy mindig olyanokat választ, kikről előre tudja, hogy a választást nem fogadják el, csakhogy a negyedév meg nem tartása ne ő neki tudassék be hanyagságúl. 3. Ha lelkész vagy tanitó 3 éven belül fogadna el más hiványt, ez esetben a gyülekezet által tett költségeknek, minő meghallgatási, esperes-szállítási, hiványt megerősítési és az illető lelkészt helybe hozataliköltségek megtérítésére köteleztetik a lelkész, esetleg a tanitó. De oly különbséggel, hogy ha a változás egyéven belül történik, az összes költségek megtérítésében, ha egy év után, annak 2 /3 -dára, ha két év után, ^"dára marasztaltatnak el. Ez eljárás ismét méltányos. De egyszersmind ez intézkedés által annak is gát vettetik, hogy a gyülekezetek mindennemű kiadásokat, minő legtöbbször költséges ebédek tartása, a lelkész,- s tanítónak utólag változás esetére beszámolhassanak. Ily követelések — többször százakra menők — gyakrabban fordultak már elő a kerületnél, s lettek ízetlenségek okozóivá. Itt az ideje tehát, hogy azenyim és a tied határai e téren is kivehetőleg megvonassanak. 4. Nehogy a hiványcsonkitásnak csak árnyéka is forogjon fönn, helyváltoztatás vagy haláleset bekövetkeztekor, minden gyülekezetből, még mielőtt választásra kerülne a dolog, a mennyire lehet az eredeti hivány, vagy pedig hiteles másolatban az esperesnek beküldendő. A ki csakis ez alapon tud őrködni a fölött, hogy a hiványok le nem szállíttatnak, sőt ahol lehet és kell a rendszer nyomán, még mielőtt lelkészt, tanítót nyernének gyülekezeteink, emeltessenek. Ugy hiszem a rendszeres administratió önkénytelen kifolyása ez a javaslat is ? 5., Miután a bizottság arról győződött meg, hogy a predikálással egybekötött tanitói állás, vagyis az ugy nevezett licentiatusi hivatal az iskolakezelés nem kis hátrányára áll fönn, de meg a lelkészi teendőket is érdemen alul lejebb szállítja; mindenütt, hol ily hivatalok vannak szervezve oda nyilatkozott javaslatszerüleg, hogy ilyen állomások, ha jelenben be nem szüntethetők is jövőre el töröltessenek. Mig azonban a hol vagy a rendkívüli nagy távolság a híveket visszatartja az anyával való gyakoribb közlekedéstől, vagy más nyomós ok miatt e tekintetben szükség forogna fönn, ott inkább az ugy nevezett levitaság állíttassák be. 6. Mint mult tudósításomban a tanítók özvegyeire nézve megjegyeztem, hogy negyed évi kegydijban részesülnek férjeik halála után; ugy a lelkész — özvegyekre is átvitte e határozatát a bizottság, a dolog ter" mészetéből önkényt folyólag a negyedévet félévvel cserélvén föl e helyen. Ugy is oly viszonyok közt élünk, hogy míg minden pálya „megtalálja a mit keres, megkapja a mit kér", addig a lelkész pályája feledésbe megy. Ujabban, örömmel legyen mondva, a tanári nyugdíj intézet is fölállittatott a kerület által a soproni tanárokra nézve. Habár szerény körű hivatal is a lelkészi hivatal, a társadalom fönnállásában fejlesztésében nem megvetendő tényező. Míg a nyáj pásztorra, a társadalom a vallásos élet melegére reászorul, addig kik a nép legeltető pásztorai, kik ápolják a nép keblében a vallásos erkölcsi élet melegét, ha mindjárt a felekezetiesség határain belül is rájok szükség leend a társadalom érdekében. Mondom, igy állván a viszonyok, ily időket élvén, illő, hogy mi magunk, legalább rend szerünkben gondoskodjunk magunkról, ha csak annyira is, nehogy a szegény papi özvegyeknek „télben legyen az ő futások, vagv pedig szombatnapon." 7. Az egyházkerületen egyik egyházmegye indítványozta, hogy a tanítók az iskolai éven belül ne változtathassák helyeiket. Az egyházkerület pedig ezt is mint rendszerbe tartozó indítványt letette a bizottsághoz földolgozás végett. A bizottság kevesebb hátrányt látott abban, ha a tanitó helyet cserélhet bármely időben, mintha időhez volna kötve a helyváltozás. Első esetben azt vehetjük föl, hogy tanitó nélkül marad egy időre az iskola. A mig uj tanitó nem jő, tanit a lelkész az iskolában is. E baj igy orvoslandó. Ha a másik eshetőség állana be, hogy a helyváltoztatás időhez van kötve, nem oly könnyű az orvoslás. Miért? Mert a rendszer azt mondja: 1 jí év alatt minden tanitói állomás betöltendő. Tehát vagy e pontot kellene megdönteni, — de ne! mert igy még tovább tanitó nélkül áll az iskola — vagy pedig oda lennének utasítva a megürült gyülekezetek, hogy mind a segédtanítók közül, vagy egyenesen a képezdéből válaszszák tanítóikat. Mi lenne ennek eredménye ? Nem az, hogy gyönge tanítókra tennének szert az egyházak; akarom hinni, hogy hivatásukat az ujabb nemzedék is érti e pályán. De az lenne, hogy a már helyben működő tanitó szorgalmát rnegbüntetnők, ha ugyan szorgalmoknál fogva promoveáltatnak. Ezt pedig inkább föl G
