Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

lenkezvén, utoljára is oda kényszeritette az embereket, hogy sz uralkodó hit állítólagos egyetlen kutforrását, a szent irást komolyabb, reális alapokon megindítandó vizsgálatok tárgyává tegyék. S valóban alig van ismeretág, melyben az utolsó évszázadokon keresztül annyiféle és oly nagyszerű kutatások tétettek volna, mint a bibliai tudományokban. A tizenhetedik századtól kezdve férfiak mint Scaliger, Casaubon, Bochart, Reland, Se 1 d e u stb. koruk legnagyobb tudósai óriási munkásságot fejtettek ki a bibliai népek nyelvei, történetei, földirati és természetrajzi, valamint egyéb viszonyainak földerítése körül ; mind azon biztos előfeltétellel, hogy kutatásaik az uralkodó dogmalikai hit ügyének szolgálnak, annak erősbitését előmozdítják. Azonban, a végeredmény a hivatalos egyházra nézve, melynek kebelében ama kutatások megindittattak, oly végzetes lett, hogy elmondhatták róla a költővel : „Quaesivit coelo lucem, ingemuitque reperta." A nevezett kutatások folytán ugyanis az emberek hozzászoktak a bibliai dolgokra is a szellemi élet más téréin használt mérveket alkalmazni, ós azok megítélésében az ész és lelkiismeret törvényeire hallgatni. Ugyanakkor a természettudományok nagyszerű előhaladása is azáltal, ho^y a világegyetem tüneményeiben mindenütt határozott, változhatlan törvényeket fedezett föl, az emberi elmérek átalában oly irányt adott, mely arra késztette, hogy a láthatatlan végokon, a mindenható Istenen kívül, minden egyéb ternészet feletti lényt k befolyását a világra, kereken visszautasítsa. Ennek folytán az értelmes ember, kinek gondolkozásában az ördöngösség, boszorkányság, álomlátás s más efféle babonák többé helyet nem találtak, a szentirással, melyet az akkori theologia utolsó betűig mindenestől Istentől diktáltnuk lenni állított, s melyben mégis, mind ama babonák nagyban szerepelnek, oly ellentétbe jött, hogy vagy vallását követve, eszétől kellett bucsut vennie, hogy jobb belá tása ellenére a betegségeket ördögűzéssel gyógyítgassa, a boszorkányokat tovább is égesse s é'etót álomlátások szerint intézze, amit azonban a társadalom előhaladt közmiveltsóge mellett nem tehetett, vagy meg kellett a theologiai nézeteket ugy változtatni, hogy egyfelől a szentírásnak isteni eredete tovább is fenntartható legyen, másfelől annak a fejlődött tudomány biztos eredményeivel ellenkező adatait kimagyarázhassa. A XVIII. századbeli rationalisták, midőn e nehéz föladat megoldására vállalkoztak, nyilván több jó akarattal, mint arravalósággal fogtak a munkához. A nagy eruditio, amelylyel legtöbben rendelkeztek, éppen attól fosztotta meg elméjüket, ami a biblia kellő méltatásához első sorban szükséges: a léleknek naiv, odaadó fogékonyságától. Az általok fölállított accommodatioi tan, melyet Önök is elfogadtak, egymaga is elegendő, hogy kitűntesse, mennyire nem volt még csak sejtelmük sem az egyszerűségben magasztos szelleméről ama bibliai íróknak, kiket ők a XVIII. századbeli finom diplomatáknak képzeltek. A rationalistáknak tehát nem volt igazuk, de az azokkal szemben föllépett supernaturalismussá összezsugorodott orthodoxiának még kevésbé lehetett igaza, amennyiben az, egyfelől a kijelentés észfölöttisógét vitatta, másfelől a kijelentést okmány azon részleteire nézve, melyek az előhaladt emberiség észkövetelményeivel nyíltan ellenkeznek, szintén alkalmazkodási fictioval hittek magukon segíthetni. Ha a hitigazságok dolgába az észnek nincs beleszólója, miért legyen akkor hitcikk például a Credoba foglalt pokolra zállás, mely a kijelentési okmány egy félreértett helyén alapszik, ós miért ne adjunk hitelt a kijelentési o' mány azon félre nem magyarázható, világos előadásainak, melyekben ördöngösökről szól, vagy miért ne kövessük parancsát, mikor Exod. XXII. 18. a boszoikányokra halálbüntetést szab? Átalában rendkívül félszeg dolog a protestántismus alapelve szerint a szentírást az egyházitraditio kizárásával tenni a vallási hiendők és teendők egyedüli forrásává, s amellett rmgis a katholicismusnak a IV. és V. században keletkezett Credoját, mindenestül a protestáns egyház nyakába kötni, ós a bibliamagyarázót arra szorítani, hogy a szentírásból mást kiolv sni ne merészeljen, mint amit a dogmatikailag körülirt Credóban alegcudarabb külviszonyok nyomása és befolyása alatt, tudatlan, fandticns barátok szótöbbsége által létrejött határozatok megállapítottak. Önök, midőn mind e nehézségekkel nein gondolva, magukat ama supranaturalis álláspontra helyezik, melyen félszázaddal ezelőtt az öreg S torr állott, s igy mindazon nagyszerű fölfedezéseket, melyeket a történelmi búvárlat az őskeresztyénség föl"