Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

szót, mert az idézett t. c. világosan csak a birtokok jövedelmeit designálta a kijelölt célokra, mig maga a vagyon állami tulajdon maradt, a mi világos az 1609: 8. t. c.-ből, mely később, vagyis már a tényleges birtoklás alatt hozatott, s mégis a rendet eltiltja a vagyon birhatásától, s az 1687 : 20. t. c.-ből, mely a rend bevételeiről intézkedik, minek csak ugy lehet értelme, ha a rend által már régen kezelt vagyon tulajdonjoga csakugyan az államé volt. De ha megengednők is, hogy a jezsuiták az általuk biit vagyonra tulajdonjogot szereztek, s igy az ismét felölté az egyházi vagyon természetét, vájjon a rendnek XIV. Kelemen általi megszüntetésével nem szünt-e meg a testület, mint erkölcsi vagy jogi személy, s nem az államra szálltak-e ismét annak vagyonai ? Vájjon Mária Terézia alapitási levelében nem hivatkozik-e az 1548. 12. tcikkre, mint olyanra, melynek rendeletét végrehajtandó, létesité az uj jogi személyt, t. i. az alapítványt ? És igy nem-e az állam az alapító ? S vájjon, ha a vagyon a rend kimultával nem az államra szállott volna, miként lehet vala az állam alapitóvá ? Mindezek oly kérdések, melyekre csak akkor lehet helyesen megfelelni, ha minden politikai s egyéb tekintetet mellőzve, s a kérdést szigorúan a fönnálló törvények, s a tulajdonjog természete s fogalma szerint bírálva meg, elfogadjuk azon elvitázhatlan igazságú tételt, hogy a kérdéses javak az alapítás idején kizárólag az állam tulajdona valának ! Áttérve a második kérdésre, egyszerűen az alapitási levélben foglaltak registrálására szorítkozhatunk a következőkben : a) Az alapítványi vagyon a föntebbiek szerint állami tulajdont képezvén, felekezeti célokra annál kevésbé volt fölhasználható, mert rendeltetéséről — mint az alapitási levél is mondja — az 1548-iki 12. törvénycikk rendelkezett, ebben pedig az országos oktatás s közművelődés van célul kitűzve ; b) Az alapitási levél egy szóval sem emlit katholikus vagy más hasonló színezetű tanügyet, de sőt azt, a melynek részére az alapítvány tétetett, „közországos" tanügynek, az alapítványt pedig „országos oktatási, közönséges tanulmányi közalapnak" mondja; c) Az alapnak az alapitási levél szerint oly tőkék s javak adományoztattak, melyek a szerzést tiltó törvények (leges amortisationales) szerint egyházi célokra nem voltak elidegenítőtök, a mi szintén azt mutatja, hogy az alapítványnak nem volt egyházi jellege. Mindezekből levonva a következtetéseket, melyek a . 3. kérdésre is megfelelnek miután az alapítvány országos javakból s állam: föladatot képző célra — a közoktatásra —létesittettett; miután továbbá az államhatalom azt mindig szabadon kezelte, kezeli, s rendeltetése szerint tanulmányi célokra szabadon fordította s fordítja, miután végül a közoktatásról mindig az államhatalom rendelkezett, s a szóban forgó vagyont is e célra teremtette elő: a bizottsági vélemény oda járul, hogy: a) A tanulmányi alap országos természetű vagyis közalap; b) annak jövedelmei országos tan- s közmivelődési célok előmozdítására fordítandók ; c) a parliamenti kormányzat s budgetjog követelményeinek megfelelőleg az alap kezelése, jövedelmeinek mikénti fölhasználása s az abból fönntartott tanintézetek a költségvetésbe fölveendők. Gróf Apponyi Albert külön véleményének veleje ezekbea foglalható össze : a) a tanulmányi alap kath. felekezeti alap; b) annak jövedelmei kath. felekezeti oktatásügyi célokra fordítandók ; c) a politikai hatóság azt nem állami hatáskörénél fogva mint állami birtokot, hanem mint az egyház fővédnökének ez idő szerint megbízottja, tehát mint másét, kezeli; ennélfogva nemcsak nem követeli a parliamenti rendszer és a budgetjog ezen alapnak az állami költségvetésbe való fölvételét, hanem ellenkezőleg, minden ilynemű intézkedés, a puszta kezelésnek valóságos birtoklássá egyoldalúan történő átváltoztatása által, a százados gyakorlat szentesitette jogállapot aggasztó megtámadását képezné. A tanügyi bizottságból. r A képviselőház tanügyi bizottsá gí' n a k albizottsága, mely a tanitók nyugdíjaz ásának kérdésében Molnár Aladár javaslata ügyében küldetett ki, december 29 én ülést tartott, melyen jelen volt a cultusministerium részéről Trefort minister, Göncy Pál min. tanácsos és Hanzély oszt. tanácsos; a pénzügyministerumot Leeb Péter min. tanácsos képviselte; mint szakértő: Lewin tanár a keresk. akadémia igazgatója volt jelen. Horváth Mihály elnök megnyitván az ülést, Leeb min. tan. kijelentette a pénügyminister nevében, hogy a költségvetésbe e címen semmi sem vehető fel, s erre nézve általában ellenezni kénytelen minden költekezés tervezetet, mert nincs miből fedezni. Trefort minister kijelenti, hogy nem lehet egy véleményen a pénzügymmisterrel arra nézve, hogy a költségvetésbe e célra semmi se vétessék be. Molnár javaslatának azon pontja ellen (43. §) azonban, mely e célra a Sina-féle alap 10,000 frtját vagy a Kolonics-féle alapítványokat felhasználhatóknak véli, határozottan óvást jelent. A mi a tárgyalást illeti, két szakembert ajánl kihallgatásra, névszerint Weningert és Fröhlich Frigyest. Elnök mindenekelőtt a Molnár-féle javaslat tárgyalását véli az albizottság feladatának. Pul s zky Ágost azon nézeten van, hogy szakértők kihallgatása szükséges, ha egyszer elvileg kimondatik, hogy a tanitók nyugdíjazása szükséges. Mindenesetre méltányló ndónak tartja a pénzügyministernek azon törekvését, hogy az egyensúly meg ne zavartassák ; azonban azt hiszi, hogy a cultusministerium budgetjében a pénzügyi bizottság által megszavazott népoktatási célra szánt 800,000 írtból bizonyos összeget ide lehetne átvenni. Trefort kijelenti, hogy e nagy fontosságú kérdésre ama 800,000 frtból kész 80,000 -100,000 ftot átengedni.