Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

Molnár Aladár a minister fennebbi nyilatkozatára válaszolván, kijelenti, hogy a Kolonics-féle alapról nem tett említést; a mi a Sina-féle alapot illeti, azt hiszi, hogy az alapító, ki életben van, megnyerhető lenne azon eszmének, hogy alapítványa e célra fordittassék ; ott van továbbá azon 2%, mely ugyané célra beszedetett. A tárgyalás módozatára nézve 3 szempontot vél irányadónak: először, allapittassék meg, hogy mi az, amit ez ügyben jelenleg elodázhatlanul tenni kell ; másodszor, számitassék ki, hogy mennyire rug az okvetlenül igényelt minimalis összeg; és végre, hogy ez honnan ki által fedeztessék. Nem ellenzi sőt helyesli a szakértők kihallgatását, de előbb javaslatának tárgyalását tartja szükségesnek. P. Szathmáry Károly mindenekelőtt sajnálkozását és csudálkozását fejezi ki azon, hogy a pénzügyminiszter e kérdéssel szemben oly merev álláspontra-helyezi magát, mihez hasonlót a befektetési rovatok egyikénél sem anusitott. A néptanitás kérdése nemcsak közmüvedési, da isztán nemzetgazdászati és pénzügyi kérdés. A ki ebben kétkedik, tekintse meg Franczia-vagy Németország iparánav

és kereskedelme emelkedésének okait. A közoktatásai minister nyilatkozatában némi megnyugvást talál; szégyenletesnek tartaná azt, hogy az ország a néptanítók nyugdíjazásához semmivel se járuljon, de másfelől utal azon közelégületlenségre, melyet e kérdés elejtése vagy elhalasztása keltene a néptanítók közt, kiket évek óta azon remény táplál, hogy ügyök legalább e részben felkaroltatik. Kívánja tehát, hogy ezen ügy még máról holnapra se halasztassék, sőt a legrosszabb esetben annyi luxusadót kész indítványozni a képviselőházban, mennyivel a szükségletnek fennmaradt része fedezve lesz ; kéri, hogy Molnár javaslata azonnal tárgyalás alá vétessék. P u 1 s z k y Ágost előbb azon maximumot véli megállapitandónak, mennyit az állam, a község és a tanítók megbírnak, s azután a tervezet kidolgozásával a szakértőket bizná meg. Molnár Aladár mindenekelőtt a javaslaton kívánna keresztülmenni, mert annak vannak oly részei, melyek a szakértőknek tájékozást adnak, ilyen pl. az: vájjon a befizetéseket a tanítók fizetésük arányában tegyék-e, vagy egyenlő összegekben; azért kéri a részletes tárgyalást, s erre Lehb és Díváid tanácsosokat felké^etni kívánná. Trefort miniszter elfogadja a javaslatot. Elnök kimondja ily értelemben a határozatot azon hozzá tétellel, hogy e kérdés még ezen országgyűlés alatt okvetlenül elintéztessék. Ezzel az ülés, melyen a bizottsági elnök : T i s z a Kálmán is jelen volt, eloszlott. Jövő ülés január 2-ra tüzetett ki. Tájékoztatásul megemlítjük még, hogy Molnár ujabban javaslatán több módosítást tett, melyek a képviselőház tanügyi bizottságának már bemutattattak. E módosítások főpontjai a következők : A nyugdíjazásoknál a 60 életév helyett 65, 30 szolgálati év helyett pedig 40 évi szolgálat vétetett fel. A szülőtlen árvák gyámpénzének összege egy árvánál 70 frt helyett 50, két árvánál 100 frt helyett 75 javasoltatik. A csupán szolgálatban érdemesültség alapján való nyugdíjazás csak 1886 év január hó 1-sejétől kezdődhetik. Ezeken kívül a legfontosabb módosítás az, hogy a mi az állami segélyt illeti, a javaslattevő 1875. jan. l-jétől 1884-ig százezer frtot; 1884. január l-jétől fogva pedig két százezer frtot tervez. Molnár terve szerint a néptanítói nyugdijalap 1888-ban 3.994,321 forintból állana. Végül őrömmel jegyezzük meg, hogy a néptanítóink számára szánt ezen karácsoni ajándék talán nem marad papíron, mint mult számunkban említők, hanem végre valósággá leend. Mi legalább ugy értesültünk, hogy az irányadó körök elvégre belátták, hogy a népoktatási ügy javára befektetett tőkék azok, a melyek leggyorsabban s legbiztosabban meghozzák kamatjukat; és dacára a jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetnek, a fentebbi nyugdíjazási törvénynek mielőbbi meghozatala bizton reménylhető. A m. k i r. vallás- ós közoktatásügyi minisztérium által kibocsátott „Pályázat" szerint többek közt a kassai tápintézeti alaphoz tartozó Balassa Susánna- féle alapítványnál az 1874/5-ik tanév kezdetétől négy ösztöndíjállomás jött üresedésbe évi 120 forinttal, mely állomásokra nem csak katholikus, de evang. és reform, vallású tanulók is pályázhatnak. Pályázók kötelesek folyamodványaikat a vallás- és közoktatási magy. kir. ministeriumhoz címezve 1875. évi január 25-ig azon tanintézeti elöljáróságoknál benyújtani, ahol tanulmányaikat folytatják. A benyújtandó folyamodványok következő kellékekkel szerelendők fel: 1-ör a legközelebb lefolyt 1873/4 tanévről szóló iskolai bizonyitványnyal; 2-or a folyamodó tanuló erkölcsi magaviseletéről, szorgalmáról és tehetségeiről szóló az illető tanári testület által kiállított bizonyitványnyal ; 3-or az esedező szülőinek nemesi vagy polgári állását, netáni érdemüket, a család tagjainak számát, vagyoni állapotjukat, ugv azt is, bir-e esedező vagy egyik testvére ösztöndijt és mily alapból, úgyszintén leszármazásukat és egyéb a fentebbiek szerint szükséges kellékeket igazoló hatóságilag kiállított hiteles bizonyítványokkal; 4-er. megemlítendő a folyamodványban azon királyi pénztár, a melynél adományozás esetében az ösztöndij-illetmény felvétetni kívántatik. Az ekképen felszerelt folyamodványokat az illető tanintézetek, elöljáróságok kötelesek a kellően kitöltött minősitvényi táblázat kíséretében a fentnevezett ministeriumhoz 1875. évi február 25-ig vagy közvetlen vagy a tankerületi főigazgatóságok utján bemutatni, az utóbbiak hatásköréhez tartozván azokat haladéknélkül mindenesetre azonban 1875. évi március 15-ig rendeltetésük helyére eljuttatni.