Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-19 / 51. szám
biblia történeteket, hit- és erkölcstant, zsoltárt és imákat, melyeket tanterv szerint első helyen kell betanítani. ezek, mert annyi van belőlük iskolai évfolyamok szerint kiszabva, miszerint nem hiszem, hogy csak egy osztály is panaszkodnék a f. t. egyházkerület szűkmarkúsága felett, — a többi tantárgyakat hatalmasan háttérbe szólítják. Azt mondja a tanterv : „A 3-ik osztályban kísérletet tesz a tanitó, liogy a gyermek élőszóval a legközönségesebb esetekben önfeltalálása és gondolata után imádkozzék, a 4 ik osztály növendékei oda fejlesztetnek, hogy bármely körülmények közt képesek legyenek Istenhez bocsátott kéréseiket imádság alakjában elmondani, az 5-ik, 6-ik osztály növendékei pedig tovább fejlesztetnek az imádkozásban, képesekké tétetnek Istenhez bocsátandó kéréseiket írásba is foglalni Igen! tanterv szerint a népiskolai növendékek oda fejlesztendők, hogy midőn iskolai pályájokat bevégezték, imakönyvet is tudjanak irni, mig Debrecenben ! elég az akadémiai polgároknak is ha odáig fejlesztetnek, hogy a kitűzött pályakérdésekre egy munkát se adjanak be, vagy ha igen, azok mint roszak, haszontalanok eldobassanak; elég annyi kiképeztetés, hogy ha majd kikerülnek az életbe mint lelkészek, az „imály - keretbe" *) a buzgóságtól áthatott hallgatóik előtt, egy imát, szószékeikre kényelmesen lekönyökölve elolvassanak. Ugyan, mit mondanának a Debrecenből oly szép képzettséggel majdan kikerülő lelkész urak, ha egy falusi rövid gubás gyerek csak könyvnélkül, önfeltalálása után imádkoznék, mig ők egy köznapi imát is Révész vagy Baksay imakönyveikből olvasnak el ! Ne akarjuk megszégyeniteni a lelkész urakat ! és ha nekiek tránsit a kész imát szép csendesen olvasni : ugy a falusi iskola növendékeinek is legyen elegendő, ha olvasni tudják azt. De hát a vallás mily szellemben tanitassék a népiskolában ? ugy-e, mint az a kézen forgó tankönyvben írva van, mely azt mondja : hogy vannak ördögök, s ezek elébb angyalok voltak ugyan, de mivel nagyon elkevélyedtek, többi társaiktól nyakon csipetvén a földre taszíttattak ? Vájjon lehet-e ma már ilyen absurdumokat, a vallás köpenyébe burkolva tanítani ? Nem hiszem! De elég is legyen ennyi a szent dolgokról, mert ha az Evangyelionii prot. lap neszét találja venni, hogy mily közönséges hangon beszélek avatatlan számmal a vallásról, hogy mily végetlen egyszerű szavakat használok beszédemben, „méltóságosb" hangon vallástalannak, hitetlennek talál nevezni, pedig azt nem örömest venném, mivel mélyen érezem az ellenkezőt, hogy én protestáns egyházunknak talpig vallásos tagja vagyok. Térjünk hát a dologra ! *) Nem magasztosb volna-e igy : iinály-karám vagy imályakol ? hiszen ngy is egy akolt es egy pásztort várunk. CziKKIHÓ. A tanterv életrevalósága ellen bizonyít továbbá az, hogy a növendékeket hat osztályba sorozza. Tudom, hogy a ft. Egyházkerület a népiskolai törvényt tartotta szem előtt, midőn a hat osztály felállítását elrendelte; de végetlen kár volt ügyeimen kivül hagyni a falusi néposztálynak viszonyait és napról- napra mindinkább aggasztóbbá fej ődő valóban siralmas anyagi helyzetét is, hogy a legnagyobb rész már ma is minden igyekezete és jó akarata mellett kénytelen gyermekeinek iskoláztatását az anyagi nyomor miatt megszakítani. Most állami tartozásaikért zak lattatnak a könyörületet nem ismerő s hivatalaikban oly igen híven eljáró adóhajtók által, majd meg hitelezőik állanak elő pénzsovár arcaikkal, s hol egyik hol másik foglaltatja le ugy szólván utolsó falatjaikat is, — és ezen szerencsétlenekre s szegényekre birhat-e kötelező erővel a népiskolai törvény? van-e földi hatalom, mely ezeket oda kényszerítse, hogy a kenyérmorzsalékban is szükséget érező s egy darab ruha foszlányaival alig biró gyermekeiket iskoláztassák ? Lehet, hogy Debrecenben ily nyomorultak nincsenek ? vagy ha vannak is, azoknak siralmaik a város zajában elenyészik ; de a falukban, minden pillanatban hallhatók keserves panaszaik. De mégis tegyük fel, hogy valami módon oda fognak kényszeríttethetni a szülék, hogy gyermekeiket rendesen iskoláztassák, s igy lesz hat osztély, de kérdem, mit fog a hat osztálylyal tenni egy tanitó? képes lesz-e egy rövicl óranegyed alatt a kiszabott tananyagot kellőleg feldolgozni ? képes lesz-e a kitűzött időben minden osztályt ugy kezelni, hogy egy is hiányt ne szenvedjen ? Nem hihetem, hogy igen ! és ha talán akadna olyan tanitó, ki elég merész lenne kimondani, hogy ő egy falusi hat osztályú, 80—100 gyermekkel biró iskolát a debreceni tanterv szerint sikerrel vezetni képes, azt illetékes nevén merném nevezni : önhitt csalónak. A debreceni tanterv szerint két osztályt is ugyan elég egy tanítónak tanítani. Szükséges volna tehát a nevezett tantervet az illető egyházmegyéknek komoly tárgyalás alá venni és annak általában való használata ellen illetékes helyen felszólalni ; szükséges volna a hátrányokat, melyeket a tanterv elő fog idézr; kimutatni, és sürgetni, hogy az egyházkerület elébb alkalmas tankönyveket adjon ki, és majd azután a viszonyokhoz mért tantervet; de még ezt nem teszi: addig a népiskoláktól olyan előmenetelt várjon, mint a minő győzelmet várhatni azon harcosoktól, kik alkalmas fegyver nélkül szállanak síkra jól fegyverzett elleneikkel. Lassan menj, tovább érsz ! TISZAPARTI. Ezen cikk, bár szűkebb terjedelemben beküldetett az Evangyéliomi prot. lap számára, de „méltóságosb" hang és „kellőbb" érvek hiányában a szent lap hasábjain nem láthatott napvilágot,
