Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-05 / 49. szám

real-tudományágakra pedig az enyediben 3, a marosvásárhelyiben 3, a kolozsváriban 4 rendes tanszék! korántsem a realtudományok iránti idegenkedés szól belőlem, csak azt hibáztatom, hogy ez idő alatt csaknem mitsem tevénk a gymnasialis és humán nevelés kétségtelenül legfőbb tényezője és legelső tantárgya a classica literatura érdekében. A realtudományoknak szánt óraszám is annyi, hogy többet még real-gymnasiumban sem kívánhatni. Az ered1 mény, mit elérnek, főleg az utóbbi években általában örvendetes, mondhatni, a legmagasb igényeket is kielégítő ; ugy, hogy némely tanágnál tán tul is haladja a gymnásium határvonalait és a szaktudomány — az akadémiai tanfolyam — magaslatára emelkedik. E szerint ifjaink e tudományokból bizonyára könnyen megszerezhetik s a nagy része meg is s erzi azon általános tájékozottságot, mely minden mivelt embernek — bármeiy pályán legyen is — szükséges, s azok, kik real-pályára lépnek, szaktanfolyamukon könnyűséggel fognak tovább haladhatni. És ha néha mégis találkozunk gymnasiumot végzett ifjúval, ki e tudományok terén is botrányos tájékozatlanságot árul el : ennek okát nem a tanításban kereshetjük, hanem intézeteink azon közös és minden tantárgyra kiterjedő hibájában, hogy nem járunk el kellő szigorral annak megítélésében, ha vájjon a növendékek elsajátitották-e évenként kellőleg a kiszabott pensumnak legalább a minimumát, vagy ha után jártunk is, „kegyelmességet" gyakorlunk, átbocsátj lik a felsőbb osztályba arravaló előkészület nélkül. Az ilyen megkegyelmez* ttekkel történik meg aztán az érettségi vizsgán, hogy nem tudnak latinul conjugálni, görögül declinálni, törtszámokkal osztani. És ha az ilyen, legalább másodszori érettségi vizsgán, még egyszer „megkegycímeztetik" és ha — a mint legtöbbször történni szokott — a theologiai tanfolyamra lép : tessék elképzelni, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel, utánjárással is minő exegetákat, vallásphilosophusokat, dogmatikusokat nyerünk belőlük! Igy történhetik meg aztán, hogy — dicsekedés nélkül mondom, de igazat mondok — mig sok tanítványunk oly theologiai szakismerettel lép ki intézetünkből, hogy a leghíresebb külföldi egyetemnek növendékeivel is kiállhatná a versenyt, addig találtattak olyanok is — s korántsem csak most és Enyeden — kik nem tudták megmondani hány tanítványa volt az Urnák. Mellékesen megjegyzem, hogy bár a kegyelmesség erényét bizonyos fokig mi is gyakoroljuk, de ez, s még pár ilyen nem jutott el oda, hogy még tán a főt. szigorlati bizottság kegyelmét is várja. — Az ily szerencsétlenek száma ugyan kevés, s örömmel mondhatom, apadóban -van, de azért a baj, mely nálok ily eclatanter nyilatkozik, kisebb mértékben igen terjedt. Nem tudnak, mert nem szoktak igazi értelemmel, gondolkodva tanulni. E baj okát pedig lehetetlen másutt, mint a gymnasialis tanításban keresni. Es miután gymnasiumaink felsőbb osztályaiban oly tanférfiak működnek, a kik — ha tán esetleg vagy egy kivétel volna is, de — általában szaktudományaiknak egyetemi színvonalán állanak, a módszertanban és a tanítás gyakorlatában teljesen otthonosok, olykor ép kitűnőek, e baj alapjának az algymnasiumi tanításnál kell megvettetnie, még pedig oly mélyen, hogy a már kitüno felsőgymnásiumi tanítás sem képes gyökeresen orvosolni. Es ezen épen nem csudálkozhatni. A gymn. tanításnál a tanítóban a szaktudomány rendszeres és ala pos ismerete csak conditio sine qua non, de a sikert magában nem biztosítja. Itt — sokkal inkább, mint az ogyetemi tanításnál — különös kellék a tudomány módszertanában és tanításában való gyakorlottság. Szükség-e bizonyítanom, hogyha végzett the ologusainkból egy-két évre ideiglenesen alkalmazott algymnasiumi tanítóinkban az elsőt olykor fel is találjuk," de az utolsóról, a különös kellékről, m ég csak szó sem lehet. Azt hiszem, hogy eddigi előadásomból is kitűnt mik a gymn. tanitás hiányai, miken kell — és hogy azokon sürgősen kell segítenünk. Igaz, hogy mi a közgyűlés által erre egyenesen kikiildve nem vag yunk, de miután a theologiai tanfolyam akadémiai színvonalán álló berendezéséről kell tervet adnunk: okvetlen ki kell terjeszteni figyelmünket és felhívni a közgyűlés intézkedését arra, a mi az „akadémiai színvonalon" álló theologiai tanfolyamnak s általában a világ bármely akadémiai tanfolyamának elengedhetlen előfeltétele. Hogy még egyszer megnevezzem : 1-ör. Állandó szakképzett tanárokat alkalmazni a humán tudományokra is mindenütt. 2-or. Helyesebben osztani be a tananyagot az egyes osztályokban, a beosztást pontosan körülírni és szigorúan felügyelni, hogy a kiszabott pensum évenként elvégeztessék, — s csak olyanok vitessenek felsőbb osztályba, a kik ott a tanulást megbírják. (Folyt, köv.) A sárospataki irodalmi kör vallástudományi szakosztályának — a népiskolai vallástanításTM vonatkozó — véleménye. Azon élénk mozgolódás, melyet uj j abban a népiskolai s részben a középtanodai vallástanítás fontos kérdése körül egyesek és testületek, kisebb-nagyobb elvi eltérések mellett, több-kevesebb szerencsével — kifejtenek : erős bizonyíték a mellett, hogy e téren is eljutottunk az idő teljességéhez, a melyen túl minden mulasztás a közösen féltett ügy kárával eshetik. Egyesek már régóta meghurcolták idevágó véleményüket, nem ritkán egymást is, a nyilvánosság levegőjén ; mígnem sikerült mozgásba hozniok a legtöbbször nehezen induló testületeket, úgy hogy ma már a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületek bizottságai is közrebocsáták vallástanitási reform.-terveiket; talán azért is, hogy a remélt bírálati észrevétélek folytán forrva tisztuljon a közérdekű kérdés. Ily körülmények között sokan várakozó tekintettel