Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-05 / 49. szám

dományok száma oly nagy, tartalma oly bő, hogy az akadémiai szakképzésre szánt időt teljesen igénybe veszi, és a gymn. által az általános műveltség szempontjából hagyott hiányok pótlására egyik sem gondolhat. Nem szabad erre gondolnunk a theologiai szakképzésnél sem. Azért sem, mert ezáltal a tudományos theologiai szakképzés szenvedne lényeges és káros hatású rövidséget. Vessünk tehát egy futó pillantást az egyes gymnaaialis tantárgyak tanitására és az elért eredményre ! 1. A vallástan. A gymnasium végeztével minden növendéknek főbb vonásaiban ismeretesnek kellene lenni a vallásos és erkölcsi élet természetével és alaptörvényeivel, az emberiség vallásos fejlődésének s különösen a keresztyénség múltjának főbb mozzanataival, a keresztyénség protestáns felfogásának alapelveivel a katholikus felfogással szemben, a hazai protestáns egyház történetének és jelen állásának rajzával. Ha iíjaink a vallásos és erkölcsi élet valódi lényegét és becsét, a protestantismusnak a társadalmi élettel j szemben magas hivatását felfogva távoznának gymnasiumainkból, akkor nem tenne oly gyors pusztítást sora- 1 ikban a lélekből minden eszményit kiölő materialismus, nem lennének oly közönyösek a vallásos életközösség és az egyház iránt s nem tekintenék ezt, még a mennyiben érdeklődnek is iránta, csak politikai és más érdekek eszközének! Ha e tantárgy tanítása által az óhajtott célt el j nem érjük, ennek okát első sorban az alkalmas tan- j könyvek hiányában, a tananyag helytelen, gyakran minden terv nélküli beosztásában kell keresnünk. 2. Az anyanyelv. Ennek tanitására van szabva | 8 éven át évenként 3—3 óra, két év a nyelv alaktanára, kettő a közönséges és ékes mondatszerkezettanra, kettő az írásművek elméletére és kettő a nyelv ós irodalom történelmére ? Bőven elég idő arra, hogy a magyar nyelv és irodalom alapos ismeretére eljuthassanak. Eléretik-e e cél ? Azok, a kik érettségi vagy akár tanítói szigorlatot tevők vizsgáit hallgatták és írásbeli dolgozatait nézték, nagyon szomorú tapasztalatokat tehettek. Hol itt a hiba? A tananyag elsajátítására idő elég van szabva, a tananyag beosztása helyes, a tankönyvek, mondhatni, kitűnők. Ha e téren nagy fogyatkozást tapasztalunk, okát csakis a tanítás vagy a tanítók minőségében kereshetjük. Elhanyagoltatik, vagy legalább nem fordittatik elég erély és szigor az osztályban és azon kivül végzendő írásbeli dolgozatokra sem. Hiányzik a tervszerű összefüggés és fokozat a külön osztályokban kiszabott feladatokban, ugy a tárgyra, mint az alakra nézve; elhanyagoltatik, legalább nem gyakoroltatik kellő szigorral és eredménynyel a dolgozatok bírálata és kijavítása, különben nehezen történhetnék meg az, hogy 8 osztályon fel még csak helyesen írni se tanaljon meg mindenik ! 3. Az idegen nyelvek, még pedig: a) a két k la s s i k u s nyelv. Ezek tanításával 1 az elérendő cél volna, hogy az ifjú az ó kor két klassikus népének szellemével s különösen irodalmával megismerkedjék ; továbbá, hogy lássa és megértse a szavak alakulásának és a mondatok szerkesztésének szabályait két oly nyelvből, melyek ha nem is absolut értelemben tökélyesek, de mindenesetre bevégzettek, változhatlanok, és hogy különösen elsajátítsa a kifejezés azon alaki tökélyét, a mi fő oka annak, hogy e két nyelv irodalmát kiválóan klassikusnak nevezzük. Meglehet, hogy az irt célból elég lenne talán csak egyiknek tanítása, és akkor alig jöhetne még esak kérdés alá is, hogy ezen egynek — az irt célra tekintettel — a görögnek kellene lennie. Nyelve gazdagsága, alaki tökélye, irodalma terjedelme? alaki és tartalmi műbecse, tudományának, bölcsészetének eredeti fejlődése stb. végetlen magasságra emelik a latin nyelv és irodalom felett. Ezen kivül a papnak saját szaktudományára nézve is elengedhetlen segédeszköz a görög nyelv tudása. Protestáns papot még csak képzelnünk sem szabad ugy, hogy az uj-testamentum eredeti szövegével teljesen ismeretlen legyen. De bár az irt szempontokból a latin nyelv és irodalom alatta áll is a görögnek, azért mégis önmagában is becses, és azon szerepnél fogva, melyet a latin nyelv a modern világ tudományos és társadalmi életében a legújabb időkig elfoglalt, absolute szükséges, sőt nélkülözhetlen minden tudományos pályán levő emberre nézve. A theologiát bárcsak némileg tudományosan is nem tanulhatja az, a ki nem képes — ha tán némi fáradtsággal is — de önerején megérteni azt, a mi latinul van írva. A classicus nyelvek tanítása céljának elérésére van a) a latin nyelvből a 8 osztályon át (8+7 + 6+5+5+5+ 3 I 3) 42 óra. Az óraszám alig kevesebb mint a régi jó időkben, mikor még minden gymnasiumot végzett ember beszélt latinul; csak az óraszámok beosztása ellen lehet kifogás, a mennyiben az első évekre igen sok, a két utolsó évre pedig igen kevés (3—3) óra van téve, holott ép ezen időszak az, melyben az iíju a classikusok szellemébe leginkább képes volna behatolni, s az irodalom legmagasb termékeit is érteni és élvezni tudná. A tananyag beosztásáról általánosan alig mondhatni ítéletet miután ez majd mindenik intézetünkben különböző, sőt ugyanazon intézetben is olykor évenként változó. Mások és változók a nyelvtanok, a mondattanok, az auctorok és az ezekből kiválasztott darabok. Ha e válogatási szabadság a valódi szakképzett és az alioz teljesen értő paedagogarehának bizonyos határok között megengedhető is, de azon csaknem teljes önkény, mely nálunk jelenleg dívik, s különösen a mi körülményeink között, hol a 4, sőt helyenként a 6 alsó osztályban nem állandó szakféríiak, hanem egy-két évre alkalmazott végzett theologusok tanitanak, s hol gyakran maga a paedagogarcka is nem ezen tudományág szakembere, — épen nem tanácsos, sőt esetleg nagyon káros is lehet. Oly nagy terjedelmű tananyag 8 évre való