Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-28 / 48. szám

és más nagyobb városokban, vagy oly helyeken is, hol nagyobb intézetek léteznek, talál az ember mindig ilyeneket, ha felkeresni nem mulasztja el. De ne gondolja senki, hogy gyorsan és könnyen mestere lehet akárki is a folyékony, könnyű beszéd és ügyes előadás művészetének. „Ars longa, vita brevis" — tudhatja mindenki, s az első ép oly igaz, mint az utolsó ; de azért mégis az elsőt ép ugy, mint az utolsót sokan, még theologusok is könnyen elfeledik! Sokkal megtörténhetik azonban, hogy mielőtt ezen pályaszak végéhez jutna, már azelőtt sokszor tapasztalja részint önmagán, részint másokon azon igazságot, minek a francia közszólam ezen szavakban adott kifejezést: „La critiqe est aisée^ mais l'a r t est d i f f i c i 1 e", melynek megfelelő magyar jelentése oda megy ki, hogy: könnyű rombolni, de bajos alkotni. BENKE ISTVÁN. Folyt. küv. K ülönfélék. * Legfelsőbb adomány. Király ő felsége a nagymegyeri ref. egyházközségnek iskolaépítésre 200 forint • segélyt adományozott. * GryászMrek. Darabánth János csengeri ref. lelkész élete 72-ik, házassága 38-ik, és lelkészségének 39-ik évében f. hó 22-kén elhunyt. Koporsóját, mely f. hó 25. tétetett le a csengeri temetőbe, a gyászoló özvegy, négy szerető gyermeke s unokái könyei öntözték. — H a m a r P á 1 felső-baranyai, kis-szt.-mártoni lelkészt, a minden jóért és nemesért hőn buzgott, egyháza és hazája javát melegen keblén viselt s még csak 41 éves férfiút f. hó 17-én kísérték ki örök nyugalma helyére. (Nekrológját az illető helyen hozzuk.) Béke lengjen poraik felett ! * Kellemes viszkang s nemes felekezeti verseny. Ezelőtt két héttel közöltük az evang. egyház egyik vezérférfiának Zsedén}! E. urnák 20,000 forintnyi alapítványát ; és nem telt el még egy hét, a midőn az „Evang. prot. lap" a következő tudósítást hozza: „T. Somogyi Gábor debreceni polgár maga és neje néhai Hercz Rozália nevében, hálája kimutatása végett, „hazája közmí -velődése és ref. vallású hitfelekezete oktatásügye előmozdítására, közvetlenül pedig a m. o. reformátusok debreceni főtanodája vagyona gyarapítására" végrendeletében (kelt Debrecen, 1875. nov. 6.) halála után kifizetendő tiz ezer forintot hagyományozott, oly módozattal, hogy az 25 évig kamatoztassék s az akkora felnőtt összeg fele első sorban tanszékek állítására fordittassék, másik fele ismét tőkésittessék 25 évig, akkor megint feleztessék meg s igy kezeltessék az idők végéig. A nemes keblű adományozó „aere perennius" szép emléket állított magának, az egyház és tudomány ügyének pedig folyvást növő örök forrást nyitott. f * Egy kis észrevétel. A „Protest. Egyházi és Iskolai Lap" novemb, 14-ki 46. száma későn jutott kezemhez arra, hogy a közvetlenül következő számban már észrevételt tehessek egy abban foglalt közleményre. De ; ha e miatt az észrevétel két hétre jő is a közlemény után, most sem tartom feleslegesnek azt megtenni. A mondott számban Iskolaügy cím alatt Borzsák Endre ref. lelkész ur a szegszárdi uj népiskola felszenteléséről s a nyilvánosságnak ünnepélyes átadatásáról ad hirt. Méltó dicsekedéssel emliti föl s ismételve is, hogy az iskola építése a gyülekezetnek 12 ezer forintjába került. S az ünnepély leírásában, még a harangozó sikerült toasztját s felemiitésre méltónak találja. De azt nem véli érdemesnek egy szóval is felemlíteni, hogy a helv. hitv. felekezeti iskola felépítési költségeihez a vallás és közoktatási minister, mint a közalapítványi vagyon kezelője, 1000 forinttal járult. Járult pedig kötelezettség nélkül, csak is saját nemes ösztönéből; azon tekintetből, mert az alapítvány azelőtt földesúr volt Szegszárdon s mint a kath. egyháznak patrónusa, a kath. egyházat is tetemesen (de azt már kötelességből) segélyezte. Midőn Borzsák Endre ur e mulasztását helyrehozom, szabad legyen egy átalános észrevételt csatolni ínég a rövid helyreigazításhoz. A protestáns egyházak, felekezeti (ugy egyházi mint iskolai) szükségeik fedezésére, igen kevés gyámolitásra számithatnak az állam részéről. Ez oly tény, melyet mindnyájan ismerünk, melynek törnelmi fejleményeit keresni s fejtegetni most sem ideje, sem szüksége. De mióta az alkotmány 1867-ben visszaállíttatott, s a nemzet megnyerte felelős kormányát és budgetjogát, tagadhatatlan, hogy e részben is, mind a kormány részéről, mind a budgetben némi méltányossági hajlammal találkozunk. Nem is említve, hogy gyakran olvassuk, hogy O felsége, saját magánpénztárából, ennek meg annak a protestáns egyháznak, templom vagy iskolaépítésre ennyit vagy annyit adományozott, a mi évenként szintén szépecske összegre, több ezerekre rúg, az országgyűlés az évi budgetben a protestáns felekezeteknek mintegy 100 ezer forintot szavaz meg évenként. S ime egy példa, hogy a vallásügyi minister, mint egykori földesúr, csupa méltányosssági érzetből 1000 frttal segélyez egy reform, felekezeti népiskolát, a mit a budgetből nem segélyezhet. Ily tényekkel szembe az elhallgatás, vagy agyonhallgatás sem méltányos, sem hasznos. Bizony nem, mert kivált a mai „gazdálkodási" áramlatban könnyen rájöhet valaki arra a gondolatra: minők a protestáns egyháznak az a 100 ezer forint évi segély a budgetben ? Épen úgy a mint akadt ember, a ki ő felsége Civillistáját is megsokallotta, elfeledvén, hogy annak tetemes része jótékonysági és közművelődési célokra visszafordúl. Igy fordul vissza az egyházakuak adott államsegély is, mert hiszen könnyít az illetőknek, épen a legszegényebbeknek, a terhén, s ez által kamatoz az államnak magának. Csakhogy ne rontsuk magunk a magunk dolgát. S ha igaz a mit Borzsák Endre úr mond, hogy van lel-