Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-14 / 46. szám

Belsö-Somogyból. A Prot. Egyh. és Isk. Lap, mint az egyházi mozgalmak s föltünőbb jelenetek egyik kiváló közlönye, hivatása szerint koronként felszokj a mutatni egyházi éle- j tünk terén mutatkozó néha derűit, néha borús jeleneteket. Fölemlíti az érdemet, megmondja a teendőket, miket tenni kellene. Sokszor kikel a tétlenség, egyhá- ! ziatlan hitközönyösség ellen. Olvashatunk abban lélekemelő tényekről, sokszor aggodalmat keltő jelenségekről is, melyek azt sejtetik, hogy: pusztulunk, veszünk, s ,! mint oldott kéve hulladoz egyházunk. En a jeremiádokat sem olvasni, de hallani sem szeretem. Nem is irok eféléről, mely inkább lehangoló mint ébresztő szokott lenni. Különben is a bajt elmondani, nem nagy munka, sopánkodásokkal nem segítünk azon. Inkább hatni és tenni kell, még pedig mindig jót és jól, ez a polgári érdem ! Egy lélekemelő tényről, más szóval: egy ref. templom szentelési ünnepélyről irok hát most e becses lap egyik lapján, ha a t. szerkesztőség megengedi. Megérdemli, hogy fölemlítsük itt azt, már csak azért is ; mert nem mindennapi esemény. Sok ember egész életén keresztül sem láthatott ilyent. Áttérek hát a dologra. Csoknya, a b.-soinogyi h. h. egyházmegyében kebelezett ref. anyaegyház, az 1870-ilt év tavaszán hozzá kezdett a már különben is szűk, a mellett hajdan rosz alapra épült roskadozó temploma helyében egy ujjat építtetni, oly elhatározással, hogy az új templom mind a célszerűségnek, mind az ízlésnek kellőkép megfeleljen. Le is tette az épület alapját, mely 16 öl hosszú, 7 öl széles és 6 öl magas, boltozatos és bádogos* tornyú, órával is ellátva van. Az épülethez a gyülekezet maga égettetett téglát, hozzá a fát saját legelőjéből maga adta, s több mint ötszázezer darab téglamunkát egyházi pénztára fedezte. A sok darab tégla megvolt, de annak díszes alakot is kellett adni, hogy a nagy kőhalmazból derék épület emelkedjék. Ezért előre be kellett szerezni a több száz mázsa oltatlan meszet jó pénzért, azt a másik vármegyéből pénz nélkül haza is szállítani, itthon megoltogatni ; építkezés közben a sok száz kocsi homokot a helyszínére meghordani ; a szükségelt sok mázsa vasat megvenni ; a tetőfákat a Drávántulról meghordani; a tetőre kellő cserepet megvásárolni s haza szállítani; az építést vezetőnek tizenkétezer ötszáz frtot. kifizetgetni; és mikor már az épület fenállott, azt belsőleg jó ízléssel és csinosan berendezni, képzelhető, mennyi fáradtság, aggodalom és költséggel történhetett. És mind ezt, egy 8 száz lelket kevéssel meghaladó ref. földmives község önerejével, munkájával s közmunkával terhesen gyűjtögetett pénzével létesítette ! Mindezeket azért soroltam el igy részletesen, hogy ebből átlássa a t. olvasó, mily sok pénzbe kerül egy meglehetős diszes Istenháza ! De azért is, hogy itt kiemeljem embereim kitartását, lelkes buzgalmát, melyet nagyban dicsőit azon szerény öntudat s megelégedés : hogy sehol és senkinél könyöradományért nem jártak, s a mi több, az építésért senkinek nem adósok! Pedig nálunk sem arany ám, ami fénylik ! Fölépült már Isten megáldó kegyelméből a derék templom. Magosan emelkedő tornyában 3 harang, a legnagyobb tiz v. mázsa, mely szintén most szereztetett — koronként megható hármoniával hirdeti, hogy itt jó keresztyének laknak, s hivog^ja istenházába az élőket, elsiratja a megholtakat. Órájával mutatja az idő haladását; nógat, hogy az idő nem várakozik és siessünk munkálkodni mig nappal van. Ha már a házat igy fölépülve felmutattam, lássuk mikép szenteltetett fel az Isten dicsőségére ! Előre bocsátom, hogy a szentelésre meghívtam szeretve tisztelt főpásztorunkat. Azonban ő gyönyörű levelében tudatta velünk, miszerint ő meg nem jelenhet körünkbe jelzett körülményei s óriási elfoglaltsága miatt; hanem helyettesitette n. t. Kacsóh Lajos ker. főjegyző urat első ige szónokul; ki is a megbízatást készséggel elfogadván, az ünnepély napját octóber 24-kére kitűzte, s a helyettesítést emberül is végezte. Szép csengő hangon, meggyőző előadással fejtegette a XXVII. Zsolt, szövegéből : Miben áll egy prot. templomnak felszentelése ? A templomon kivűl szónokolt t. Kiss Endre sz.-béki lelkész úr köztetszéssel. Urasztali végzendőket teljesítettek, t. Gál Dénes lietesi, és Novotlmy Alajos kis-asszondi lelkészek. A nép pedig gyülekezett nagy számban az Urasztalához. Fölemlítem itt azt is, hogy az Urasztala és mellette a keresztelő medence vörös márványból készült Tatán a gyárhelyiségben, melyek eléggé művésziesen és csinosan vannak elkészítve. Az Urasztalteritő is most készíttetett, nehéz gránát szinhabos selyemből, gazdag aranyhímzéssel és rojttal diszitve, értéke 280 frt. ily fölirattal: „A csoknyai ref. nők és az egyház buzgalmából. 1875." Miután igy fölmutattam új templomunkat, mely 20,000 frt. készpénznél többe került, s fölemlítettem a templom-ünnepély első részét is, következik, hogy szóljak röviden az ünnepély másik részéről is az egyházi vendégségről. E -célra helyiségül a még fenálló régi templom volt berendezve szintén 121 teritékre, csakis urirendűek számára, Mások a tanitói lakban étkeztek. Volt körünkben nagyságos, tekintetes, tiszteletes férfiú és nők- özönnel. Egyes polgárházaknál is voltak vidéki atyafi, barát és ismerősök 20—30—40 személy; és még mennyi a fogadóban. Az étkezés közben történtek lelkes öröm pohárköszöntések. Megkezdette azt, az ünnepély férfia n. t. Kacsóh Lajos úr, éltetvén a legelső magyar embert a királyt Utánna poharat emeltek egyesek, éltetvén az épittető gyülekezetet, a vendégsereget stb. Ismét poharat emelt n. t. Kacsóh ur kerületünk mindkét élő főpásztoraiért, ugy n. m. Tisza Kálmán ker. főgondnokunkért. Az étkezést követte zene és tánc világos reggelig. Igy fejezte be s tette emlékezetessé a csoknyai ref. gyü-