Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-14 / 46. szám

jelentkezik, melyet állami omnipotentia néven ismerünk ; nem hiszi, hogy hazánkban is érvényre jusson ez áramlat, amig azon férfiak lesznek az ország élén, kiket a fejedelem s a nemzet bizalma most odaállított, de a dolgok oly fordulatot vehetnek, hogy igen nagy fontossággal bir az, váljon az állam és az egyház közt minő közvetito lesz. Ily közvetítőül most az egyház oly férfiút választott, kinek vallási buzgalma és hazafisága egyaránt tántorithatlan, ki ugy az egyház mint az állam irányában egyaránt alkalmas közvetítő leend. Vannak továbbá a felekezetnek belügyei is, ezeket illetőleg szóló figyelmeztet azon bibliai allegóriára, hogy Illés próféta nem a vihar zugásában, nem a földrengésben, hanem szelid, halk hangban hallotta az istent; óhajtja, hogy az uj felügyelő, mint a béke angyala lépjen fel és egyenlítse ki a viszályokat. Beszéde végeztével azt kérdé a felavatandó felügyelőtől : Az ág. ev. egyházak felügyeleti hivatalát elvállalni akarja-e? Z s e d é n y i : Akarom. G e d u 1 y Akar-e hitsorosain nem uralkodni, hanem az egyháznak híven szolgálni ? Fogadja-e ? Zsedényi: Fogadom. j Geduly: Akarj a-é az esküt letenni? Zsedényi: Akarom. Ekkor Karsay superintendens ur az eskü előtti imát mondja el, s ezután Szeberényi ur felolvassa az eskümintát Zsedényi ur pedig mondja utána s esküszik „az egy élő istenre, a teljes szent ; háromságra, hogy a magyarországi ágostai hitv. ev. egy- j házkerület által egyetemes felügyelőnek törvényesen meg- j választatván, felügyelő tisztében az utasítások szerint sze- [ mélyi tekintet nélkül hűségesen eljár, a főfelügyelete alatt álló magyarhoni ág. hitv. ev. egyháznak a bécsi és linci i békekötések, az 1791: 26-ik 1843: 3-ik és 1848: 20-ik törvénycikkekben biztosított függetlenségét, önkormányzatát és egyenjogúságát, valamint általában minden jogait minden körülmények közt, minden hatalmában álló törvényes eszközökkel fenntartja és megőrzi és a felügyelete alatt álló egyház által fenntartja és megőrizteti, szóval az egyház javát teljesen tehetsége szerint elő fogja mozdítani." Geduly ur az eskü letétele után áldást kérő imát rebeg, s Zsedényi Edét főfelügyelőnek nyilvánítja. Perezekig tartó éljenzés követi a szót, melynek Őszintesége ott ragyog az örömsugárzó arcokon. Zsedényi révedező tekintettel, meghatottan fogadja a szeretet kitörő nyilvá" nulásait s elnöki sz ékéhez közeleg, hogy azt elfoglalja. Ekkor S zentiványi Márton volt helyettes világi elnök üdvözli székében. Kiemeli, hogy ő mint legidősebb felügyelő szívesen, örömmel kitért Z s e d é n y i elől, mert ambíciója sohasem volt akkora, hogy a nagyobb érdemeket ne ismerte volna el. Szerencsét kiván működéséhez. Mélyen megindulva fogadta a jó kivánatokat, s az őszinte öröm többszörös kitöréseit ünnepünk h Ő s e Zsedényi ur s nemes megilletődéssel kezdett székfoglaló beszédéhez. *) A közönség szintén nagy csendben, s ünnepélyes komolysággal kezdette e nagyfontosságú beszédet hallgatni, de a csendet csakhamar kitörő éljenek zavarták meg, melyek a beszéd végéig még nagyon sokszor ismétlődtek, akkor pedig egy általános viharos tetszésnyilvánításban végződtek. A nagy sensatiót ébresztett beszédre b. Radvánszky Antal ker. felügyelő ur válaszolt egy az előbbi beszédhez méltó, emelkedett szellemű, correet nyelven előadott s bibliai helyekből kiinduló beszéddel. „Áldott a ki jött az Urnák nevében" — mondá a többek között, — igen az Ur nevében, mert ha igaz az, hogy a nép szava istenszava, akkor Zsedényi, mint az 445 gyülekezet nagy többsége által megválasztott felügyelő az Ur nevében jő. A mily mélyen sajnálja az elhunytat, oly szívesen üdvözli az uj főfelügyelőt egyháza kormányának élén. Z s edényihez ő nem köt reményeket, mert a remények mindig kétesek : Zsedényi múltja biztosíték az e r edmenyekre. S a volt derék főfelügyelőre, b. Prónay Gáborra az a legmegtisztelobb elismerés, hogy utóda Zsedényi Ede lett. Felhangzott újból a közgyűlés örömnyilatkozata és ezzel a beigtatási ünnepély véget ért. A dnnánüili reform, egyházkerület köréből. A fotiszteletü kerület pápai főiskolájának s magának a főtiszt, kerület pénztárának állásán')li pénztárhoki számadásokra vonatkozó „számvevői jelentéseket" koronként, a minden egyháznak megkűldetni szokott jegyzőkönyvekből figyelemmel kisérve, szabad legyen rájok néhány igénytelen észrevételt tenni. Észrevételeim vonatkozandnak a számvevői jelentéseknek részint „lényegér e" , részint „részleteire", s igy leendnek „általánosok" s „részletesek." A) Általánosok, I. A számvétel csak a jelennel foglalkozik, a multakra ritkán reflectál, — s akkor is igen gyakran határozatlanul. —• némely tárgyakra pedig egyáltalában nem. Egyáltalában nem reflectál p. o. az egyháziak, s több egyesek által az 1854. évben „tanári fizetésre" kötelezett összegek hátralékaira, megelégedvén csupán egyszerű fölemlitésével, hogy a jelen évben ezek, s ezek az egyházak nem adtak semmit; — de már az, hogy menynyivel, s hány év óta vannak hátralékban, érintve soha nincs, s igy ezen hátralékok évenként világlatban nem levén tartva, ki lesz képes most már 21 év után megmondani, hogy ezekben a főiskolának már mennyi tőkéje lehet képviselve ? Én a jegyzőkönyvekből, 1862 évig visszamenve, — mert régibb adataim nincsenek — próbáltam általában a hátralékot számítani, s az eredmény következő lett : Az 1864/5-ik évi, az egyházmegyékkel írásban köz*) E beszédet lapunk élén hozzuk. Szerk.