Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-14 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: Vili. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. iElőíizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetést lepjitására kéretnek föl. Zsedényi Ede ág. hitv. ev. Főfelügyelő ur Székfoglaló beszéde.*) Tisztelt egyetemes egyházi közgyűlés ! Meghaj­lok hitsorsosaim akarata előtt, mely oly kitüntetőleg nyilvánult, hogy — bár lelkem mélyére érzékenyül hat is a tiszai egyházkerülettőli elválás, — e szé­ket el kell foglalnom, molyre egyházam egy millió hiveinek osztatlan bizodalma és testvéri szeretete meghívott és a melyből, volt egyetemes felügyelőnk: báró Prónay Grábor, egyházunk mély megilletődésére ós legőszintébb bánatára, a kérlelhetlen sors által oly hirtelen kiszólittatott, hogy valóban jeges kezek­kel ragadja meg ilyenkor ember kebelét a semmi­ségnek érzete ós a merósz lélek szárnyaszegetten tör­pül el a mulandóság mutató ujja előtt. Mennyi tett, vagy mily vallásos buzgalom, mennyi remények vol­tak e névhez csatolva, ós egy pillanatnyi gyengél­kedés, és vége mindennek. Legyen áldott emlékezete, kiben a protestáns egyház egyik legmelegebb keblű bajnokát veszté el, ós családja keressen vigasztalást a gondolatban, hogy könyei közé a protestáns ma­gyar egyház rószvótkönye vegyül. Tisztában önmagammal, tisztában azzal, hogy mit akarok, mit kell akarnom magamhoz hűn, nem­csak erőim parányisága hagy kétkednem a kivánt si­ker felől, hanem móg inkább az, hogy a viszonyok ismerete rég megtanított, miként ritkán vagy soha­sem fogok egészen ugy tehetni, a mit és a mint akarnám. De előttem áll egyházam óbredése, érzem a *) Elmondatott a f. hó 10-én tartott beigtatási ünnepélyen. szellem éltető fuvalmát ezen egyház felett, mely min­dig hajnalcsillaga volt a világosság napjának, de érzem azt is, hogy azon kapcsolat körében, melynek gravitationalis rendszerébe egyházunk iskolái bele so­dortattak, viszonyok merültek fel, melyek ez ébre­désnek, e szellem igényeinek meg nem felelve, egyhá­zunk függetlenségét veszélyeztetik. Megakarom kisérteni, vájjon megsegithetem-e egy­házamat, hogy ő maga legyen leghatályosb eszköze önmaga derültebb jövendőjének, mert kettős léptekkel közelget a kor, melyben megválik: vájjon megtart­hatja-e függetlenségét, vájjon hivei nevelésének belső körében követelheti-e a vezérletet. Nekem ugy tetszik, hogy a mult viszontagságos idők, miknek zárjelenósót az 1859-iki pátens képezi, végeredményül egyházi belóletünk láthatárán jeleket hagytak, komolyan intőket, hogy oly kort már értünk, melynek igényeit a mi- eddig volt, az egószen ki nem kielégítheti. És ha végig nézek egyházunk szellemi mozgal­mainak jelein, kettőt nein lehet észre nem vennem. Egyik az, hogy egyházunk világi tagjai az egyházi tanácskozásokban szélesebb körben, terjedtebb mér­tékben részt vesznek, mint azelőtt, abban fekszik a pátens óta legfőbb nyereségünk. Ez már egy posi­tiv lépés előre, egy lépés, melynek mindenesetre jövendője van. Isten óvja meg egyházunkat azon állapottól, hogy helyette csak 10 vagy 12 ember gondolkozzék. A mely protestáns egyház eléggé indolens arra, hogy hiveinek szerteágazó akaratját néhányan könnyedén egy kalap alá hajthatnák, hamar kerülne oly kalap alá, mely vaskalapként nyomá homlokát. Egyházunk 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom