Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-14 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: Vili. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. iElőíizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetést lepjitására kéretnek föl. Zsedényi Ede ág. hitv. ev. Főfelügyelő ur Székfoglaló beszéde.*) Tisztelt egyetemes egyházi közgyűlés ! Meghajlok hitsorsosaim akarata előtt, mely oly kitüntetőleg nyilvánult, hogy — bár lelkem mélyére érzékenyül hat is a tiszai egyházkerülettőli elválás, — e széket el kell foglalnom, molyre egyházam egy millió hiveinek osztatlan bizodalma és testvéri szeretete meghívott és a melyből, volt egyetemes felügyelőnk: báró Prónay Grábor, egyházunk mély megilletődésére ós legőszintébb bánatára, a kérlelhetlen sors által oly hirtelen kiszólittatott, hogy valóban jeges kezekkel ragadja meg ilyenkor ember kebelét a semmiségnek érzete ós a merósz lélek szárnyaszegetten törpül el a mulandóság mutató ujja előtt. Mennyi tett, vagy mily vallásos buzgalom, mennyi remények voltak e névhez csatolva, ós egy pillanatnyi gyengélkedés, és vége mindennek. Legyen áldott emlékezete, kiben a protestáns egyház egyik legmelegebb keblű bajnokát veszté el, ós családja keressen vigasztalást a gondolatban, hogy könyei közé a protestáns magyar egyház rószvótkönye vegyül. Tisztában önmagammal, tisztában azzal, hogy mit akarok, mit kell akarnom magamhoz hűn, nemcsak erőim parányisága hagy kétkednem a kivánt siker felől, hanem móg inkább az, hogy a viszonyok ismerete rég megtanított, miként ritkán vagy sohasem fogok egészen ugy tehetni, a mit és a mint akarnám. De előttem áll egyházam óbredése, érzem a *) Elmondatott a f. hó 10-én tartott beigtatási ünnepélyen. szellem éltető fuvalmát ezen egyház felett, mely mindig hajnalcsillaga volt a világosság napjának, de érzem azt is, hogy azon kapcsolat körében, melynek gravitationalis rendszerébe egyházunk iskolái bele sodortattak, viszonyok merültek fel, melyek ez ébredésnek, e szellem igényeinek meg nem felelve, egyházunk függetlenségét veszélyeztetik. Megakarom kisérteni, vájjon megsegithetem-e egyházamat, hogy ő maga legyen leghatályosb eszköze önmaga derültebb jövendőjének, mert kettős léptekkel közelget a kor, melyben megválik: vájjon megtarthatja-e függetlenségét, vájjon hivei nevelésének belső körében követelheti-e a vezérletet. Nekem ugy tetszik, hogy a mult viszontagságos idők, miknek zárjelenósót az 1859-iki pátens képezi, végeredményül egyházi belóletünk láthatárán jeleket hagytak, komolyan intőket, hogy oly kort már értünk, melynek igényeit a mi- eddig volt, az egószen ki nem kielégítheti. És ha végig nézek egyházunk szellemi mozgalmainak jelein, kettőt nein lehet észre nem vennem. Egyik az, hogy egyházunk világi tagjai az egyházi tanácskozásokban szélesebb körben, terjedtebb mértékben részt vesznek, mint azelőtt, abban fekszik a pátens óta legfőbb nyereségünk. Ez már egy positiv lépés előre, egy lépés, melynek mindenesetre jövendője van. Isten óvja meg egyházunkat azon állapottól, hogy helyette csak 10 vagy 12 ember gondolkozzék. A mely protestáns egyház eléggé indolens arra, hogy hiveinek szerteágazó akaratját néhányan könnyedén egy kalap alá hajthatnák, hamar kerülne oly kalap alá, mely vaskalapként nyomá homlokát. Egyházunk 73