Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

kérvényt nyújtott, hogy önálló egyházzá akar alakulni. Az esperesség ugyanazon gyűlés jegyzőkönyvének XVI dik pontjában erre ezt határozta : „Az esperesség megkívánja, hogy a fóthi leány egy ház hivei kimutassák, ha képesek-e egy lelkésztanitó tiszességes s a mai kor igényeinek megfelelő díjazását biztosítani. E célból felszólittatnak, mutassák be a jövő esp. gyűlésen és pedig biztos számítás alapján a lelkésztanitó évi fizetését s azon biztosítékot, mely a fizetés állandó alapjául szolgáland." Es ez eddig helyes, kivéve, hogy a lelkésztanitói fizetés minimumát megkellett volna állapítani, hogy mindenki tudja, mi az a „tisztességes és a kor igényeinek megfelelő lelkésztanitói díjazás hogy minden részrehajlásnak még a gyanúja is elkerültessék. Igy jártak el legközelebb helv. hitv. testvéreink. A pesti ref. egyházmegye 1874-ki apr. 14-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében 5. sz. a. végzésileg kimondatik, hogy „hivatalüresedés esetében stolán, lakon, házi és szérűskerten kivül a papi és tanitói fizetések 1200, illetőleg 600 ftra emelendők." Es ez nemcsak a papirosan Ion kimondva, hanem az ige testté is vált, s már eddig is három egyház ezen az alapon választott lelkészt. Bizony nem ártana, ha mi is követnők szomszéd testvéreink jó példáját! de hát mi e helyett hogyan járunk el ? Alkuba bocsátkozunk az illető féllel, s ha ez azt mondja: nem adok többet : felét is elengedjük az először kimondott árnak, mint ez lcgközelébb történt a fóthiakkal, kik felszólittatásukhoz képett f. é. sept. 13-án tartott esp. gyűlésünkön megjelentek, magukkal hozván leendő lelkésztanitójuk fizetésének kimutatását. Lássuk hogy fest ? Hogy a részrehajlás vádját kikerüljem, igyekezni fogok az egyes tételeket ugy adni elő, hogy az olvasó maga is könnyen meggyőződhessék állításaim valóságáról. 1 A három ev. anyaegyháznak tőszomszédságában, mindeniktől alig félórányira fekvő Fóth áll mindössze 250 lélekből. (Erről a bányáker. legújabb schematismus és egy tekintet a térképre mindenkit megg/Őzhet). Ezen 250 lélek közt mintegy 70 házaspár fizet a lelkésztanitónak két-két véka rozsot. Ha mindenki leróná tartozását és ha nem lennének köztök vegyes párok is. öszeszejönne évenként 140 véka rozs. 2. Van az egyháznak 13 hold földje, melynek egyrésze olyan, hogy holdjáért a fóthiak tanúsága szerint 16 ftnyi haszonbért is megadnak; de egyrésze meg az úgynevezett legelőilleték olyan, hogy holdjáért biztos tudomásom szerint 4 ftot sem adnak meg. 3. Egy 800 négyzetölnyi rét. 4. Három öl fa. 5. Öt-hat akó bor. 6. Munkaváltság fejében körülbelül 20 frt. 7. A községtől ismétlők tanitásaért 50 frt. (Csak az 1876-ik évre van megszavazva, ennélfogva állandó jövedelmi forrásul nem vehető.) 8. Stóla: keresztelésért 80 krajcár, prédikációs halottért 4 forint. (Ez elég falu helyen, csakhogy Fótlion nem minden évre esik egy-egy prédikációs halott.) Es ezzel ki van merítve a fóthi lelkésztanitói jövedelemnek minden forrása ; legalább csekélység lehet az, a mit netalán kifelejtettem volna. A mi ezután következik : offertorium, farinatio, ostyasütés, az mind szót sem érdemel s a „kor igényeinek épen nem felel meg." Ez tehát azon anyagi jutalom, melyért, a ki elfogadja, háromszoros terhet vesz vállaira : lelkészi teendőket, a mindennapi és az ismétlő iskolát. És csodálatos, hogy lelkészeink között, világiak egyátalában nem voltak képviselve a gyűlésen, akadtak, kik e^en csekély jövedelmi forrásokat is Láng Adolf lelkész és előadó ur számitása után 770 forintra becsülvén, a fóthi leánygyülekezetnek minden áron való anyásitását pártfogásuk alá vették ; mert — úgymond — ebből meglehet élni; mert másutt, p. o. Grömörmegyében kisebb lelkészi fizetések is vannak; mert a ki e hivatalt elvállalja, ám maga lássa, volenti non fit iniuria. A jelenlevők többsége hiába hivatkozott arra, hogy ha másutt nyomorult lelkészi fizetések vannak : abból i nem következik, hogy mi is ilyenek számát szaporítsuk; hiába mutatta ki számokkal, hogy ez a jövedelem mainap a 770 forintnak felét sem közelíti meg ; hiába mondatott, hogy itt az anyásitás nem is elkerülhetetlen sziiksé; ges, mert ha Fóth nem akar tovább Csornádhoz tartozni, szövetkezhetik más egyházzal, melyhez helyrajzilag is, nyelvrokonságnál fogva is inkább van utalva; hiába hozatott fel érvül az is, hogy olyan egyházat mint Fóth, mely eddig is adósságai törlesztése végett évenként majd a kerülethez, majd a gyámintézetekhez kö~ nyöradományokért folyamodni kénytelen, anyásitani és igy ujabb teherrel, lelkészfizetéssel terhelni nem is szabad. Hogy ily körülmények között az anyásitás üdvére válik-e az illető egyháznak; jó szolgálat tétetik-e ezzel a nevelésügynek ; képes lesz-e a megválasztatandó egyén ily anyagi jutalmazás mellett terhes hivatalának lelkesen megfelelni; nem lesz-e az az egyház arra kárhoztatva, hogy soha sem leend állandó lelkésztanitója s minden második évben uj választásnak néz elébe, ha ugyan lesz kit választani: azt ugy látszik, a fóthi leány egy ház anyásitásának buzgó pártfogói nem gondolták meg elég komolyan. A fődolog az, hogy másutt kisebb lelkészfizetések is vannak; fő az, hogy ez időszerint találkozik egyén, a ki ezt azt állomást is örömest elfogadja és „volenti non fit iniuria." Hiszen megengedem, hogy nagy Magyarországnak valamely távol eső zugában ily csekély lelkészfizetés is van, és hogy ott abból meglehet valahogyan élni; de hogy nálunk a főváros, a drága főváros közvetlen közelében, a hol a megélhetés eszközei napról-napra többe kerülnek, a hol a legutolsó cselédnek is meg kell adni illendő bérét, egy lelkésztanitó azon fizetés mellett, mit a fóthiak ígérnek, szánalomra méltó ínségnek néz elébe, az tagadhatatlan. Főesperes ur maga is intette a fóthi híveket, hogy ne siessenek ezzel az ügy gyei, de később mégis arra ha-70*