Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

szik a „szabad egyház" kimondásának küszöbénél. Különben is van elég dolga az államnak a maga jövedelmének rendezésével. Vagy közpénztárakba gyűjtessenek föl a papi díjak? Ennek célszerütlenségét, administrativ oldalról tekintve, elég ügyesen kimutatta Gyurátz. Tehát mi lehet az a mibe fogózhatnánk ? Mert a mai mostoha időkben minden olyan kérdésre, mely pénz kürül forog, feleletet adni nehéz. Egyedül a Bognár úr által is ajánlott magtár volna az, melyből, ez idő szerint, leginkább kinőhetne és óhajtott gyümölcsöt is teremhetne a lelkészlizetés emelése. Sok helyütt már is örvendetes mozgalom észlelhető e tekintetben. Vajha érezné mihamarabb minél több pap a magtár áldásos voltát, mikor fizetését abból nyerve az egyesek szűkkeblüsége által okozni szokott megkárosodást kikerülné. Természetesen a canonica portiot is kezelhetné vagy kezeltethetné az egyház maga, s annak aránylagos jövedelmét kész terményben a gazdálkodás kényelmetlenségeinek s hivatalától való időrablásnak kikerülésével kapná kezébe a pap. Ennek életbeléptetése ott volna főként kivánatos, hol a canonica portio nagyobb mennyiségű. Anyagi helyzetünk javítását egyelőre csak ennyiben remélhetni, ugy, hogy az a remény teljesülhessen is. A magtár, ha a quantitáson nem is, ne qualitáson lényegesen javítana. S e mellett nem kényszerülne a pap más kenyérszerző munkákkal annyira megnyűgözni magát, hogy utóvégre azok mellett a főfoglalkozás mellékfoglalkozássá törpüljön. A protestáns pap, ki csupán gyülekezetére támaszkodhatik, ez időszerint nem igen remélhet másnemű fizetéspótlást a csalódás bizonyos kilátása nélkül; mert az uralkodó közöny mellett a tőkebirtokok elaprósodása, a mostoha idők, az uzsora kegyetlenkedése mindmegannyi hatalmas ellenségei a fizetés-emelésnek. Ez utóbbiakon segiteni fog maga az idő, a közöny eloszlatásán pedig nekünk kell munkálni. Nem régiben az erdélyi sajtóban élénk eszme-csere folyt a papok anyagi helyzetének javítása fölött. Első sorban a fructuálékban kiszolgáltatni szokott fizetés módosítását sürgették, hogy t. i. azok vagy pénzzé alakitassanak, vagy ne a hívektől szedessenek össze, igazi pásztori módon, hanem egy közös magtárból szolgáltassanak ki. A lelkészfizetés némi emelésére ott volna még az affiliatio, de ezzel lassan lehet haladni, mert mindig állomás-üresedést tételez föl. S ha a protestáns egyházkerületek egy akarattal kimondanák, mint a Dunamelléke, miszerint egy ekklézsia sem vehet elment vagy elhalt papja helyett mást, mig 1200 frt fizetésminimumot ki nem mutat, mit ha egyedül nem bir meg, csatlakozzék más egyházhoz, akkor az affiiliatióba kénytelen volna belemenni minden olyan kisebb egyház, mely most önállóságát vonakodik feladni. Noha igy a papok számának csökkenését maga az egyház siettetné, de hiszen ennek amúgy is mihamarabb való bekövetkezését, már is félreismerhetlenül jelzi a papi pályára készülők számának megdöbbentő apadása. S mig az affiliatio teljesen elfoglalhatná a tért, mert a csekélyebb jövedelmű egyházak papjainak — pedig ezek teszik a nagyobb számot — kihalását kell bevárnia, addig segítsünk a gyorsabbal, nyuljunk olyan eszközhöz, mely nem kihalást, sőt pezsgő életet kiván: alakítsunk magtárakat ! Ez leghamarabb tágítana a megélhetés gondjának szorító kötelén, s tért engedne arra, hogy a pap lehessen pap, ott munkálván a hol kell; mert csak ugy várhatjuk a vallásos élet megujulását és az ezzel karöltve járó áldozatkészség megjelenését mint legerősebb kisegítőnket GÖNCI JÁNOS. koronkai ref. pap. Könyvismertetés. „Népszerű egyházi beszédek. Irta Bartók János, gortvakisfaludi ref. pap. Második füz t. A szerző sajátja. Sárospatak, nyomtatta Steinfeld Béla a ref főiskola betűivel. 1875. 172 lap. Ára 1 frt. 50 kr" Közel egy éve lesz, mióta Bartók János egyházi beszédeinek második füzete, e hagyván a sajtót, imáron közkézen forog, s nem emlékszem rá, hogy az egyházi napi sajtó csak egy futólagos pillantására is méltatta volna valahol. Munkája első kötetének is, csak egy rövidke tér jutott ki annak ideiében, a sok és nagy irodalmi fészkelődés mellett, a lapok hírrovatában ; az ikertestvér megjelenése pedig, eddigelé még ilyen fogadtatás- | ban sem részesült. Szerzője hihetőleg eltévesztő az irodalmi szerencsés föllépés és boldogulhatás élelmességi szabályait, a „nagy hű-hót semmiért," a „legújabb," az „épen most jelent meg "-féle divatos kalmári kiáltozást és ilyen forma önajánlgatást : „kiadtam az egyházibeszédeket, mert azokat kiadásra érdemeseknek találtam", — azért önmagát okolja, ha sehonnan semmi hang. Szerényen, zaj nélkül, nagyobb mozgolódás nélkül lépett fel, nyugodtan várva észrevétetését, s ime, agyonhallgatástól lehet tartania. Pedig hát egészen igazságtalanul, s jó lélekkel mondhatom, hogy arca pirulás nélkül léphetett a nyilvánosság elé, s tolakodás nélkül kérhet magának helyet egyházibeszéd irodal-1 munk ez idő szerint, hála istennek, jó hosszú és elég változatos képű sorai között, nemcsak, hanem azon irány-