Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

ban, melyet képvisel, érdeménél és értékénél fogva mél­tán az elsők közt illeti őt a hely. Indokolni fogom ez előlegezett és talán soknak fel is tüno dicséretet; és pedig oly módon, hogy főbb vo­násaiban megkísértem összeállitani Bartóknak, mint egy­házi beszéd irónak jellemzőbb tulajdonságait, az általá­nosságban megvont jellemvonásoknak mintegy bizonyíté­kául természetesen hivatkozván az előttem fekvő kötet­nek egypár darabjára is. Bartók János hazai egyházibeszéd irodalmunkban a népszerű irány művelésére szentelte munkásságát. Művelést, tehát nemesítést és előbbvitelt említek szándé­kosan ; és pedig azért, mert ez iránynak kinövései van­nak közöttünk 5 mert e téren ilyen komolyabb, jóra vál­lalkozó munkásokra van szükségünk. Ha figyelmesebben végig tekintünk azon munkák során, melyek a népszerű­ség igényével léptek fel, azon szomorú, sőt bizonyos te­kintetben boszantó tapasztalatra fogunk jutni, hogy igen soknak szerzője, a népsz erü elnevezést csak cégnek választotta, melynek oltalma alatt igen közönséges, felüle­tes és útszéli gondolatait ugy, a hogy összetákolva, az irodalmi illemet sértő pongyolaságban, valóságos fecsegő modorban nagy könnyűséggel világgá bocsáthassa ; sőt pai­zsul tartja azon esetre, ha a szigorú kritika komolyan megforgatván őt kezei közt, számadást kér tőle ama vét­ségekért, melyeket talán a szónoki műalkotás szabályai ellen minden lépten-nyomon elkövetett. A captatio bene­volentiae, az irodalmi felületesség élelmes informatiójának egyik neme ez . . . semmitsem ad, s ha ezt szemére veted, azon felelettel áll eléd: miért kívánsz tőle so­kat ? a népnek, népszerűnek ez is igen jó! ... Köz­érdekűség, közérthetőség, de emellett k ö z­élvezhetőség, nézetem szerint, minden népszerű műfajnak, tehát az egyházi beszédek ez irányának is meg­ismertető sajátságai; ama roppant nehéz hármas feladat, melynek megoldására a műirónak e téren vállalkoznia kell: s köz napiság, laposság s a százszor hallott dolgokkal együtt járó unottság, sőt undor az, mivel az ilyen cég alatt igan sokszor találkozunk. Ki talán nagyitásnak, a valóságnak meg nem fe­lelő sötét képnek találná szavaimat, egyházirodalmi adatra utalhatom. Hazánkban az egyházi-beszéd-iroda­lom mezején, a nemesebb, a saját föltételeinek megfelelő népies iránynak a feledhetlen emlékű Lakatos Jó­zsef volt az ujabb időben tulajdonképi teremtője s sok ideig majdnem egyedüli képviselője. O utána s az övé­hez hasonló modorban Gyöngyösi ésNemes Bé­ni ámin adtak e téren értékesebb dolgozatokat, s az­tán egész Bartókig vagy terméketlen időkkel vagy fanyar izű, éretlen gyümölcscsel találkozunk. Az iro­dalmi ellenőrzés hiánya, az elkényeztető kritika, mely mindjárt megjött, mihelyest „egy valaki a mi népünk­ből" jelentkezett, s lehurrogta a kemény, de igazságos szót, mely a lelkiismeretlen vásárba avatkozott, lehetsé­gessé tették azt, hogy az ismeretes „22 egyházi beszéd" is helyet kért magának N. L. személyében; hogy „isten igéje a fiakban és általuk" is megmert szólani; sőt, hogy legátus egyházi-beszéd irodalom is burjánozha­tott fel és dicsérőkre talált, mindaz elnézésre és szána­kozásra jogositó népszerű válfaj oltalma alatt. Egyházi beszéd-irodalmunk ez ágának ilyetén ál­lása mellett, Bartók föllépése még akkor is figyelmet ér­demelne, ha sokkal kevesebb jóravalóságot hoz is ma­gával ; most pedig, mikor nemcsak számot szaporít, ha­nem a maga nemében feltűnő irói tulajdonoknak is csal­hatlan bizonyítékát adá, illő és igazságos dolog, hogy a sajtó részéről is kellő méltatásban és elismerésben ré­szesüljön. Említettem fentebb, mibe helyezem én részemről a népszerű egyházi beszédek léuyegét s első helyre a k ö z­érdeküséget állítottam. Komoly és nagyjelentőségű szempont ez a népszerű egyházi beszéd iró előtt s a szó­noki műalkotásnak mindjárt kiinduló pontját, az első végzendőt, az úgynevezett tárgyválasztást és in­ve nti ót nehezíti meg számára. A hallgatók, a gyüle­kezet szükségeihez való alkalmazkodás, az idő és kö­rülményekhez illő, az értelmezésre és építésre képes tárgy kiválasztása, már a magasabb miveltséggel, erősebb felfo -gással biró hallgatóság előtt beszélő szónokra nézve is első rendii szabály ugyan, s ennek megtartása ezen kör­ben is több rendbeli nehézségekkel van összekötve, de az ilyen szónok roppant tágas, kifogyhatlan váltó zatossá­gu, gazdag mezőn mozoghat, akkor, mikor a népszerű előadónak igen sok különben feldolgozható anyaghoz nem szabad nyúlnia, hallgatóira való fontos tekintetek miatt; mikor neki, amahhoz képest szegényesen berendezett élés­tárából kell, az irás utasítása szerint, jó gazdaként, ót és ujat előhoznia; sőt akkor, mikor a különben népszerű tárgynál is csak egyetlen felfogási szempont van olyan, melyhez folyamodhatunk, s melyet ha el nem találtunk, a legkönnyebb eledel is kemény és táperő nélkül leend. Bartóknak, mint népszerű egyházi beszéd-irónak, első kiváló érdeme, a ritkább jelenségek közzé tartozó jó tulajdona már épen szerencsés tárgy választása, az irány természetéhez illő szerencsés inventio. Csak egy futó pillantás egyházi beszédének tárgysorozatára, s előttünk áll egy csendes, a maga egyszerűségében boldog gyüle­kezet valláserkölcsi életének hű, változatos képe, hitével, reményeivel, vágyával, óhajtásaival, örömében, szenve­déseiben, erényeivel s az emberi természettel együtt já­ró hibákkal! Mert borongó, de nem kétségbeesett gon­dolatokkal áll meg az újév alkalmából, s tudva azt, hogy az életet mennyire szeretjük mindnyájan, s hogy az eszköz kezünkben magasabb, nemesebb célok elérésére, az élet meghosszabbításának titkos, de mégis igen termé­szetes művészetéről tanit, s eme kérdést vetvén fel: éveink száma mitől függ? arra ugy felel, hogy éltünk meghosz­szabbitásán magunk is munkálkodhatunk mértékletesség és erkölcsi értékünk nevelése által, de e részben is az Ur ke­gyelme az elhatározó. (L. I. Egyhb.) Majd a csöndes, zajtalan öröm szabados, sőt az életre nézve szükséges voltáról tanit, jó nevelőként intve e részben a tulságtól s

Next

/
Oldalképek
Tartalom