Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-31 / 44. szám
ban, melyet képvisel, érdeménél és értékénél fogva méltán az elsők közt illeti őt a hely. Indokolni fogom ez előlegezett és talán soknak fel is tüno dicséretet; és pedig oly módon, hogy főbb vonásaiban megkísértem összeállitani Bartóknak, mint egyházi beszéd irónak jellemzőbb tulajdonságait, az általánosságban megvont jellemvonásoknak mintegy bizonyítékául természetesen hivatkozván az előttem fekvő kötetnek egypár darabjára is. Bartók János hazai egyházibeszéd irodalmunkban a népszerű irány művelésére szentelte munkásságát. Művelést, tehát nemesítést és előbbvitelt említek szándékosan ; és pedig azért, mert ez iránynak kinövései vannak közöttünk 5 mert e téren ilyen komolyabb, jóra vállalkozó munkásokra van szükségünk. Ha figyelmesebben végig tekintünk azon munkák során, melyek a népszerűség igényével léptek fel, azon szomorú, sőt bizonyos tekintetben boszantó tapasztalatra fogunk jutni, hogy igen soknak szerzője, a népsz erü elnevezést csak cégnek választotta, melynek oltalma alatt igen közönséges, felületes és útszéli gondolatait ugy, a hogy összetákolva, az irodalmi illemet sértő pongyolaságban, valóságos fecsegő modorban nagy könnyűséggel világgá bocsáthassa ; sőt paizsul tartja azon esetre, ha a szigorú kritika komolyan megforgatván őt kezei közt, számadást kér tőle ama vétségekért, melyeket talán a szónoki műalkotás szabályai ellen minden lépten-nyomon elkövetett. A captatio benevolentiae, az irodalmi felületesség élelmes informatiójának egyik neme ez . . . semmitsem ad, s ha ezt szemére veted, azon felelettel áll eléd: miért kívánsz tőle sokat ? a népnek, népszerűnek ez is igen jó! ... Közérdekűség, közérthetőség, de emellett k ö zélvezhetőség, nézetem szerint, minden népszerű műfajnak, tehát az egyházi beszédek ez irányának is megismertető sajátságai; ama roppant nehéz hármas feladat, melynek megoldására a műirónak e téren vállalkoznia kell: s köz napiság, laposság s a százszor hallott dolgokkal együtt járó unottság, sőt undor az, mivel az ilyen cég alatt igan sokszor találkozunk. Ki talán nagyitásnak, a valóságnak meg nem felelő sötét képnek találná szavaimat, egyházirodalmi adatra utalhatom. Hazánkban az egyházi-beszéd-irodalom mezején, a nemesebb, a saját föltételeinek megfelelő népies iránynak a feledhetlen emlékű Lakatos József volt az ujabb időben tulajdonképi teremtője s sok ideig majdnem egyedüli képviselője. O utána s az övéhez hasonló modorban Gyöngyösi ésNemes Béni ámin adtak e téren értékesebb dolgozatokat, s aztán egész Bartókig vagy terméketlen időkkel vagy fanyar izű, éretlen gyümölcscsel találkozunk. Az irodalmi ellenőrzés hiánya, az elkényeztető kritika, mely mindjárt megjött, mihelyest „egy valaki a mi népünkből" jelentkezett, s lehurrogta a kemény, de igazságos szót, mely a lelkiismeretlen vásárba avatkozott, lehetségessé tették azt, hogy az ismeretes „22 egyházi beszéd" is helyet kért magának N. L. személyében; hogy „isten igéje a fiakban és általuk" is megmert szólani; sőt, hogy legátus egyházi-beszéd irodalom is burjánozhatott fel és dicsérőkre talált, mindaz elnézésre és szánakozásra jogositó népszerű válfaj oltalma alatt. Egyházi beszéd-irodalmunk ez ágának ilyetén állása mellett, Bartók föllépése még akkor is figyelmet érdemelne, ha sokkal kevesebb jóravalóságot hoz is magával ; most pedig, mikor nemcsak számot szaporít, hanem a maga nemében feltűnő irói tulajdonoknak is csalhatlan bizonyítékát adá, illő és igazságos dolog, hogy a sajtó részéről is kellő méltatásban és elismerésben részesüljön. Említettem fentebb, mibe helyezem én részemről a népszerű egyházi beszédek léuyegét s első helyre a k ö zérdeküséget állítottam. Komoly és nagyjelentőségű szempont ez a népszerű egyházi beszéd iró előtt s a szónoki műalkotásnak mindjárt kiinduló pontját, az első végzendőt, az úgynevezett tárgyválasztást és inve nti ót nehezíti meg számára. A hallgatók, a gyülekezet szükségeihez való alkalmazkodás, az idő és körülményekhez illő, az értelmezésre és építésre képes tárgy kiválasztása, már a magasabb miveltséggel, erősebb felfo -gással biró hallgatóság előtt beszélő szónokra nézve is első rendii szabály ugyan, s ennek megtartása ezen körben is több rendbeli nehézségekkel van összekötve, de az ilyen szónok roppant tágas, kifogyhatlan váltó zatosságu, gazdag mezőn mozoghat, akkor, mikor a népszerű előadónak igen sok különben feldolgozható anyaghoz nem szabad nyúlnia, hallgatóira való fontos tekintetek miatt; mikor neki, amahhoz képest szegényesen berendezett éléstárából kell, az irás utasítása szerint, jó gazdaként, ót és ujat előhoznia; sőt akkor, mikor a különben népszerű tárgynál is csak egyetlen felfogási szempont van olyan, melyhez folyamodhatunk, s melyet ha el nem találtunk, a legkönnyebb eledel is kemény és táperő nélkül leend. Bartóknak, mint népszerű egyházi beszéd-irónak, első kiváló érdeme, a ritkább jelenségek közzé tartozó jó tulajdona már épen szerencsés tárgy választása, az irány természetéhez illő szerencsés inventio. Csak egy futó pillantás egyházi beszédének tárgysorozatára, s előttünk áll egy csendes, a maga egyszerűségében boldog gyülekezet valláserkölcsi életének hű, változatos képe, hitével, reményeivel, vágyával, óhajtásaival, örömében, szenvedéseiben, erényeivel s az emberi természettel együtt járó hibákkal! Mert borongó, de nem kétségbeesett gondolatokkal áll meg az újév alkalmából, s tudva azt, hogy az életet mennyire szeretjük mindnyájan, s hogy az eszköz kezünkben magasabb, nemesebb célok elérésére, az élet meghosszabbításának titkos, de mégis igen természetes művészetéről tanit, s eme kérdést vetvén fel: éveink száma mitől függ? arra ugy felel, hogy éltünk meghoszszabbitásán magunk is munkálkodhatunk mértékletesség és erkölcsi értékünk nevelése által, de e részben is az Ur kegyelme az elhatározó. (L. I. Egyhb.) Majd a csöndes, zajtalan öröm szabados, sőt az életre nézve szükséges voltáról tanit, jó nevelőként intve e részben a tulságtól s