Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-03 / 1. szám
ISKOLAÜGY. Egy hang az iskolamulasztások tárgyában. „Csak olyacska tanfelügyelőt látnánk már egyszer iskolánkban, m'nt a kis ujjam ! Évek óta ámiijuk, hitegetjük a népet, hogy itt jön a tanfelügyelő, ijesztgetjük vele a hanyag szüléket, hogy majd igy lesz, ugy lesz stb És a sok hazugság után nem hiszen már többé a nép s kinevet bennünket minden tanfelügyelőstől együtt. A falusi biró pedig füle botját sem hajtja rá, hogy az iskolamulasztási dijt behajtaná a hanyag szüléken.c E kiáltó ós keserűn megrovó szavakat olvastuk nem rég egy megyei közlöny hasábjain. És bizony mi is elmondhatjuk itt e megyei közlöny szavaival, hogy „ha a pénzügyminiszter ur fináncai csak oly Iacsuhán ügyelnének fel a trafikra vagy a pálinkafőző fazekakra, mint az oktatásügyi miniszter ur egynémely tanfelügyelői a falusi iskolákra; ugy bizony mennél kevesebb akcizet tudnának beteremteni az országból a magyar királyi pénzügyér ur nem igen domború tár cájába." Mert hiszen nem nevetséges-e az oly tanfelügyelet, midőn valaki vagy posta vagy pedig hivatalos lapok utján közli rendeleteit, melyeket irodájában nagy kényelemmel megíratott a tolluokával, és maga személyesen soha sem kíván meggyőződni arról, ha vájjon ilynemű rendeletei végrehajtattak-e bizonyosan vagy nem ? A tanfelügyelő az oktatásügyi miniszter közege, ki által ez az állam nevében az iskolák felett a főfelügyeletet gyakorolja ; egynémely tanfelügyelő pedig a 4— 500 forint utazási átalány mellett is csak irodai rendeletekkel teljesiti, kényelmes pamlagáról e magas miniszteri megbízatást. Hogy iskoláinkban, de különösen a falusi iskolákban a sok felügyelő mellett semmi felügyelet nincsen, hogy ott e miatt a legroszabbul mennek a dolgok, hogy ott igen nagy a hátrány és igen sok a mulasztás minden tekintetben : mutatják fentebb idézett hírlapi kifakadások is ; de hogy most, egyedül az iskolai mulasztásokra szorítkozzam : bizonyítják közelebb a tiszáninneni egyházkerületnek az iskolaügyben tett azou intézkedései, midőn az iskolamulasztásokra nézve, mint e lapok hasábjain olvasám, ugy rendelkezett, hogy a magas kormány -kéressék fel, hogy ezután ne a tanitó vagy lelkész, ne is a helybeli iskolaszék, mely nagyobb részint szülékből áll, hanem a polgári kormány közega hajtsa be közvei lenül a hanyag szüléken az iskolamulasztási dijt. De nem látjuk célszerűnek, hogy ezen közeg a falusi biró legyen, mint ezt az egyházkerületi gyűlés javaslatában olvassuk. Isten mentsen ! hisz akkor ismét ott leszünk, a hol voltunk. A bíróval eddig sem boldogultunk ez ügyben, a bíró eddig sem hajtotta be a mulasztásokért megszabott büntetési dijt; minthogy legtöbb esetben a bíró is érdekelve lehet itt mint szüle, kinek magának is gyermeke vagy unokája járhat az iskolába ; de a több szüléken sem hajlandó a biró a 68-iki törvény szigorát végrehajtani ; mert az, minden haszon nélkül nem szeret magára haragítani senkit; de még ezen felül tudjuk a falusi életből hogy ki koma, ki sógor, ki bátya . . . És a falusi biró csak is ugy hajtja be a mu'asztási dijt, ha a polgári kormány egy magasabb közege, például a szolgabíró bízza meg, felel"sség terhe alatt, a falusi bírót ennek behajtásával. De más esetben, hogy semmit sem tesz a biró hogy egy krajcár mulasztási pénzt sem hajt be az iskolának, az előttünk álló sok példa közül c;'ak a magam egyházát érintem, hol a helybeli biró soha egy lépést sem tett még e tárgyban, hiában küldtük hozzá több évek óta minden hónap végén a mulasztási lajstromot. Ekkor tehát, nehogy a mulasztások mindinkább szaporodjanak, kivált a mezei munka idején, az iskolaszék elhatározta, hogy miután igen keserves a szegény szülének, de nem is bir 50 krajcárt a 68-iki törvények értelmében gyakran fizetni gyermekeért: fizessen e helyett legalább 10 krajcárt minden egyes mulasztásért az iskola szükségére-És az iskolaszéki tag kiment maga a mulasztó gyermekek szüléihez és minden hiány nélkül behajtotta ezen 10 krajcárra leszállított mulasztási dijt. Gyakori eset faluhelyeken, hogy kivált szántás idejéu sok magános gazda kikéri fiát az iskolából a szántáshoz. Ezekre nézve határoztatott, hogy a 10 krajcárt fizesse be elébb a tanitó kezébe, és azután a hány napra ezt megfizeti, engedelem adatik annyi időre a gyermekének otthon maradhatni. Ezt tenni kényszerítve volt az iskolaszék, mert az ilyen szüle akár bocsátja ki a tanitó gyermekét az iskolából, akár nem, engedelem nélkül is elfogja, a fiát a szán táshoz ; igy pedig legalább minden napra kapott az iskola pénztára 10 krajcárt, és az iskolát egy pár év alatt teljesen felszereltük rajta. Ez a 10 krajcár igen kevés ugyan s ugylátszik, hogy ezt könnyen is megfizeti a szüle; de a köznép mindent örömestebb ad csak pénzt nem. És ez a nyomorult 10 krajcár sem maradhatott azért minden következés nélkül, mert utóljára ezt is megsokalták fizetni a szülék, és zúgolódni kezdtek az elöljárókra, hog? mit hurcolja őket az ördög, hogy mindig csak a szegény em -bert húzzák és vonják. És az elöljárók azonnal készek voltak a telelettel, hogy ők nem jönnének, ha a pap nem hajtaná őket. , Ezután az iskolatanitót is megtámadták némelyek nagy indulatosan, hogy miért adja ki a gyermekek mulasztásait és miért bűntetteti őket minden hónapban, holott ennek a büntetésnek hirét sem nallották más helységekben . És a tapitó is igy mentegeti magát a szülék előtt: én nem büntettetem kigyelmeteket, hanem a pap kívánja? hogy adjam ki a mulasztókat, nekem hát ki kell adni, ha parancsolják. Ekkor aztán elkezdik szidni és átkozni a szegény papof , ... a tanitó ur pedig önelégültséggel esak ugy imosolyog a bajusza alól.
