Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-31 / 44. szám
egész eddigi fejlődési törtónelmóuek. És épen ezért ! annál nagyobb buzgósággal kell a protestáns közösségi tudatot mindennemű szellemi behatások által fejleszteni, igy nevezetesen a mi egyházi alkotmányunkat ugy idomítani, hogy általa minden tag közreműködésre serkentessék; másrészt nyilvános istenitiszteletünket ugy rendezni, hogy rajta az élénk szellemi élet jellege felismerhető legyen. Egy ily reformálása azonban istenitiszteletünknek távolról sem igényli a külsőies egyöntetűséget, sőt legyen az minél különbfólébb, a hely ós kor által előszabott viszonyoknak megfelelő. III. A keresztyénség lényegónéi, a reformátio alapelveinél, valamint népünk protestáns tudatánál fogva istenitiszteletünknek legfontosabb részét a p r ed i k á c io képezi, mely hivatva van, hogy a keresztyénség igazságait ós áldásait a gyülekezet tagjaival folyvást újból ós újból megismertesse. De épen azért szükséges, hogy a prédikáció a jelenkor nyelvén tartassék, s hogy az a benne rejlő tartalmat tisztán és világosan t<rjeszsze elő. Ezért szakítani kell a prédikációnak a hagyományos khatedrai frázisokkal, a ; theologiai vitakérdések tárgyalásával, avagy a theo- j logiai ellenfelek ellen indítandó polemikus harcokkal; hanem ezek helyett tisztán positiv s népszerű alakban tárja a gyülekezet elé a vallásos igazságokat, amint azokat a prédikátor bensőileg felfogta, ós önnön magában mintegy átélte. És minthogy az úgynevezett „egyházi tanok" tekintélye korunkban, a midőn gyülekezeteink szeme láttára annyi vallásfelekezet, s párt alakult, teljes hanyatlásnak indult, s a prédikátor egyéni meggyőződése s hitkószsége sokkal hatásosabb, mint a „hitvallásra" való hivatkozás : ezért a prot. egyháznak azon kell teljes erejével munkálkodni, hogy lelkészei magas s széles körű műveltséget, ós külsőleg független állást nyerjenek; mert ezek nélkül azon elterjedt gyanú, mintha ők nem azon vallásos igazságokat hirdetnék, melyek felől lelkűkben meg vannak győződve, és mintha a szellemi dolgokban nagyon is elfogultak volnának, nehezen leend legyőzhető. IV. Istenitiszteletünk liturgiái részének hiányait elismeri mindegyik theologiai párt. A mi szertartásaink, a katholikus mise ezen törmelékei, leginkább a régi származás hatalmán alapulnak. Éneket a prédikáció által különösen igénybe vett lelkészeink rendesen mellékes dolognak tekintvén, elhanyagolták, s azok között gyakran a tiszta logicai összefüggés sem található fel. Jelesen: 1. A gyülekezet éneklése a legtöbb német tartományegyházban vontatott choralóneklós; az énekes-könyvekben levő énekek pedig vagy ódon elavultak, vagy ha modernizáltattak, nem sok köszönet van bennök. Miért is mulhatlan szükség volna egy oly egyetemes német énekes-könyvre, mely legalá bb egyik alkatrészét képezné a különféle tartományegyházakban szokásos énekes-könyveknek. 2. Gondot kellene fordítani arra, hogy a prédikáció előtt és után mondandó imák mind tartalmukra, mind nyelvezetükre nézve összhangzásban legyenek az egyházi beszéddel. Ebből folyólag szükséges volna, hogy az agendás könyvekben nagyobb választékkal lennének imák, és a lelkésznek ne tiltatnék meg semmi körülmények között az önmaga által készített ima elmondása. 3. Ott, hol a bibliaolvasás az istenitiszteletnek önálló részét képezi, választassanak meg gondosan a felolvasandó részek, tekintettel az egyházi évre, s tekintettel az egyházi beszéd alapjául felveendő szent igékre, hogy igy meglegyen ezek között is az összhang, s a fölolvasandó bibliai rósz már készítse elő a hallgatót azon főgondolatokhoz, melyek az egyházi beszéd tárgyát képezendik. Az egyházi hitvallásos iratok olvasása engedtessék meg az istenitiszteletnél, de egyszersmind moudassék ki, hogy ez az istenitiszteletnek sziikségesképeni része gyanánt nem tekintetik. 4. A mostani perikoparendezet gyökeresen javitassók meg. Emellett azonban inondassók ki, hogy különösebb alkalmakkal az önmaga által vála-ztandó alapigók nyomán is prédikálhat a lelkész. 5. Végül engedtessék meg az egyes lelkészeknek, hogy gyülekezeteikkel egyetértőleg az istenitisztelet rendét bizonyos eleve kijelölt határokig önmaguk állapithassák meg, felhasználván e célra a rendelkezésük alatt álló eszközöket s előfeltételeket. Másfelől azonban figyelmeztettessók minden lelkész arra, hogy az istenitiszteletnek fárasztó megnyújtása, s mindaz, mi a cultust vontatottá tennó, avagy azt zavarná, kerülendő, s hogy az istenitisztelet egyes részei gyorsan következzenek egymásután, s hogy ezen részek egy tisztán átérthető s logikailag összefüggő egószszó egyesitendők, ugy, hogy minden későn jövő legyen kénytelen érezni azon veszteséget, melyet egy ily öszhangzatban álló cultus valamelyik részének elmulasztása által szenvedett.